Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Felleng,
• BUZZ,
• Neverfell.

Magasabbra a lécet

Új dallal jelentkezett a Felleng, ami a zenekar egyik legütősebb szerzeménye lett az elmúlt időszakban. A bandáról korábban már írtunk a PickUpban, de a csapat egyre jobb összhangban, egyre több energiával dobja ki újabb punk-rock szerzeményeit. Friss daluk, a vanelégbajom is szintlépés. Az eddig megszokott stílusuktól ugyan nem térnek el, a lécet most mégis sikerült magasabbra tenniük.

A zene tipikus, energikus rockzene, amit az egyszerű, de lendületes vokálokkal tol meg a csapat. Sodró riffelések és dallamok viszik a számot, ráadásul akad egy-egy ütős tetőpont is, akár a második refrén végén. A zene néha levetkőzi a punkos hatást, és inkább a rádiórock, 2000-es évek pop-rockja kerül előtérbe, de összességében egyben van a szám.

Szövegileg is fejlődtek a srácok. Bár az első pár sor kicsit tompán indul, az olyan képek, mint a „tusolok az átlagosságban” vagy a „kopog a szeme, nem várok látogatót”, jó értelemben ugranak ki a többi közül. Emellett a prozódia is sokat fejlődött. Egy-két részt leszámítva a dal zömében már hibátlan a ritmizálás, tartalmi megfogás, ami sokat hozzátesz a végeredményhez.

Ha a banda ezt az irányt viszi tovább a jövőben, és a fejlődés szakadatlan marad, akkor egyre jobb és jobb dalokra számíthatunk tőlük.

Különös üzenet a túlvilágról

Tyűha... Ritka gyöngyszem az, amit a BUZZ zenekar hozott nem is olyan rég. A 2019-ben alakult poszt-rock trió 2022-ben dobta ki első lemezét, most pedig egy háromdalos EP-vel jelentkeztek, ami zömében instrumentális, folyamatos zenei hullámzás. A műfaj maga nem feltétlen könnyen befogadható, de ha egyszer rááll az ember, képes behúzni.

ahol veszítünk a magasságból, de nem rohamos tempóban, csupán szépen, lassan, de gyorsulunk. A Back from Tartarus három szerzeménye remekül épül egymásra egyre nagyobb intenzitást előidézve, majd a végén, miután teljesen megrángatta a hallgatót, egyszerre csak elengedi, és visszatérünk a zuhanás előtti érzetbe.

A zenekar fülbemászó, de nem extrém dallamtapadású melódiákat használ, amelyek elsősorban érzelmileg gyakorolnak hatást a hallgatóra. Itt-ott picit talán a keverésen lehetett volna még finomítani, mert néhány ív, effekt és zenei elem elvész, vagy nem tud eléggé érvényesülni, amiért kár, de ettől függetlenül is élvezetes zenei „olvasmány”.

Új banda a láthatáron

Frissen debütált a Neverfell zenekar első, The Pendulum Monument című kislemeze, amin négy dal plusz egy intró kapott helyet. A csapat alapvetően egy modern metálformáció, akik elsődlegesen elektronikus elemeket kevernek metalcore hangzásokkal (daltól függően a Bring Me The Horizontól a Coldrainig a stílus számos képviselőjének jegyei felfedezhetőek), de itt-ott még groove metal hatások is előbukkannak, bár nem ez az elsődleges vonal. 

A zene izgalmas, a hangszeres részek és az elektronikus elemek ízlésesen keverednek a banda számaiban. Mind a négy dal egészen eltérő, az intróval pedig jól működő egységgé válnak, így valóban lemezélményt kap a hallgató, még akkor is, ha csupán egy EP-ről beszélünk. A szövegek az egyén önmagával folytatott harcát mutatják be, ahogy az önpusztító életmód kicsinálja az embert.

Az énekek érdekes kettősséget adnak. A tiszta vokális részek sokszor elgyengülnek a hangszeres témák mellett, nem tudják ugyanazt az intenzitást hozni, azonban a screamek már teljesen más lapra tartoznak. Érdemes külön kiemelni, hogy nem a megszokott metalcore üvöltéseket kapjuk, hanem ebben is inkább kicsit a groove metal vonal képviselői ugranak be, akár egy új vonalas Machine Head vagy azok a core bandák, amelyek keményebb elemeket is építenek dalaikba.

A számokon több producer dolgozott közösen a bandával: Kökényes Dániel (AWS), Radó Éden (Tiansen) és Tarcsai Ádám (Tre Lunatic). Ráadásul Radót az FTW című dalban külön közreműködőként is feltüntette a Neverfell.

Összességében jól működnek a dalok, izgalmas kompozíció, főleg egy újonc csapattól. A keverésben ugyan érződik némi hiány (kicsit zömök az összhangzás, pedig a sok hangszeres és dallamréteg épp az ellenkezőjét kéne eredményezze), de az irány biztató. Amennyiben azt az egy-két apróságot jobban kidolgozza a zenekar, ami egyelőre még elvesz a dalok erejéből, idővel egy igazán ütős projektté nőheti ki magát a banda a magyar metálzenei színtéren.