Vadiúj lemez előfutára a The Wallkids legújabb dala. Címe: A másik én. Ez most kicsit más, mint amit megszoktunk az egri punk-rock zenekartól, de csak annyiban, hogy az akusztikus hangzást vegyíti a punk-rockkal.

Mindig azzal van gond, ha olyasvalamire vágyunk, amiről azt gondoljuk, hogy az majd csak egy másik életben adatik meg nekünk. Nos, az egri srácok ezen semmit nem szépítenek, egyenesen az arcunkba tolják, hogy 

Egy másik világban életre keltem,

A régiben senkit sem érdekeltem.

Srácok, mi ez a pesszimista hang? Még akkor is, ha a dalszöveg kifejezetten reményteli jövőt ígér, és ez a jövő vessző nélkül hamarabb elérhető volna – „Egy törött múltból, egy új jövő fakad” –, ám mindaz, ami ebben a dalban van, komplett filozófia.

Megint dal, megint múlt

Merthogy A másik én dalban kiemelt szerepet kap az új kezdet gondolata – „Egy másik élet vár, / Valaki majd úgyis rám talál, / Ha egyedül megyek tovább, / Úgy is jó nekem!” –, miközben a banda a zenei alapban vállaltan visszatér a ’90-es évek punk-rock zenei hangzásához. Vagyis úgy mennek előre, hogy közben hátra is lépnek – nyilván azért, hogy lendületet vegyenek.

Nádasi István, vagyis Gibbon, a The Wallkids alapító frontembere azt mondja, hogy a dalszöveg mondanivalója ezúttal valóban komolyabb:

Olyan emberekről szól, akiknél minden adott, hogy lássák az élet napos oldalát, de mégsem tudják meglátni a szépségét.

Persze, mennyivel könnyebb volna, ha ez a képességük még ebben az életben kiteljesedhetne, de akkor meg ez a dal nem készült volna el, legalábbis nem ezekkel a gondolatokkal.

Vagyis érdemes figyelni a srácokra, lehet, segítenek abban, hogy meglássuk az élet napos oldalát. Készülnek egy másik dallal is, már dolgoznak rajta, címe TAVASZ, és azt ígérik, hogy az igazi terpeszállós, vidám pop-punk lesz. Klipet is forgatnak, azt is – ahogyan azt már megszoktuk – Szabó Norman rendezi, a kisfilm egy részét New Yorkban veszi fel.

Most pedig szóljon végre A másik én, a színpadon a The Wallkids!