Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Obey The Sun,
• Szaffi,
• Red Swamp.

A nap gyermekei tudják, mitől döglik a légy

Megjelent az Obey The Sun első kislemeze, a L.I.R.A. című kiadvány. A négydalos EP bejárja a grunge, a nu metal, a stoner és southern rock világát, miközben a hallgatónak olyan zenekarok ugorhatnak be, mint a Bullet For My Valentine, a Black Label Society, a Five Finger Death Punch vagy olykor épp a 90-es grunge-korszakának és a 2000-es évek stoner vonalának kevésbé tömegfogyasztott bandái.

Ez persze a csapat előnyére válik, mivel nem a huszadik, korszakot idéző zenekarról beszélünk, hanem egy jóval változatosabb zenei forrásból táplálkozó bandáról. Bár hangzásuk kimondottan a kilencvenes és kétezres évek csapatait idézi, ezen belül nem ragadnak le szubzsánereknél.

Némi nehézséget jelenthet ezeket a többnyire kiforrott stílusokat új irányba továbbgörgetni, beletenni személyességet, zenei egyediséget. Ez érződik az Obey The Sunnál is. A csapat remekül idézi fel a korábbi zenei elemeket, ezeket ízlésesen forgatja, de egyelőre még nem látni azt a karakteres, sajátos hangvételt, amivel zeneileg felülemelkednek az összes inspirációs forráson, és egy csakis rájuk jellemző, formabontó végeredményt érnek el.

ami a jelenleg is magas színvonalú, induló kiadvány után izgalmas ígéret. Az EP címe a lemezen szereplő négy dal címének kezdőbetűiből tevődik össze. A Land Of The Dead, az I Don’t Care, a Rebirth és az Abyss Of Despair egyaránt eltérő zenei világot teremt, így érdemes nem egy szám alapján tájékozódni a csapat munkásságáról, hanem belehallgatni minden alkotásba, hátha a hallgatóhoz közelebbi stílusmix üti meg a fület.

Téli álom vagy ébren szenvedés?

Húha, nos, ez valami más. A zúzós rock után egyfajta révülés volt elmélyülni a Szaffi munkásságában, főleg, hogy új, Téli álom című lemezük mind a kilenc trackkel egy igazán részletgazdag, zeneileg kiforrott és aprólékos mű. Könnyen befogadható indie és alter világ, ami ha kell, rockosabb irányba csap, vagy még inkább a kísérleti zene felé tolódik, esetleg megmártózik a jazz világában.

Az alkotók ennek ellenére kimondottan közönségbarátra formálták a végeredményt, akár tudatos volt a döntés, akár nem. Az egyetlen, ami megosztó lehet, mert igazán ízes a karakterisztikájában, az a népzenei vonulat (mind szöveg, mind ének terén). Persze ez sem a legszélsőségesebb formában materializálódik, de azért ha akarnánk, sem tudnánk nem beszélni róla.

és talán épp azért, mert szimplán ízesíti zenéjüket a népi hagyaték. A Honvágy című dalban is tekeredve hozza be az alapérzést az ének, majd a zenei atmoszféra teljesen felülírja, kibővíti, végtelen új szűrőn keresztül tálalja.

A népzene átitatta fél underground pop világában vannak negatív prekoncepciók, de megnyugtatásképpen ezek nem igazak a Szaffi lemezére. Talán épp a címadó Téli álom a legjobb példa, ahol a folkos elemek haloványan érzékelhetők csupán, és tökéletesen asszimilálódnak a modern popba, nem fojtják meg és uralják le a többi zenei elemet.

Szövegben is jó példa a dal, de ott akár a Kedvesem című számot is elő lehetne venni, ahol népdalfordulatok sejlenek fel a sorok között, mégis sajátos marad a szöveg, ízlésesen formált, prozódiájában is szinte hibátlan. A verses sorok, allegorikus képek primer és szekunder szinten is jól érthetőek, talán csak a legmélyebb szint az, amit az énekesnőn kívül más nem tudhat, de ez így a szép.

A csapathoz nemrég csatlakozott Nedvig Balambér, a Gorg & Benzol „című” zenekar gitárosa, akinek jelenléte valószínűleg újabb színeket hoz a csapatba majd a következő kiadványokon. A Téli álomra büszke lehet a zenekar, mert a magas minőség és a sajátos ötlet, ráadásul a jól felépített lemezkoncepció egyaránt érvényesül. Ha pontozós lemezkritikában lennénk, akkor ez az album igencsak közel kerülne a 10/10-hez.

Mocsár is van a nap alatt

Az igazi tomboldát a végére hagytuk, ugyanis új dallal érkezett a Red Swamp, aminek Born to Bleed című alkotásáról korábban már írtunk a PickUpban. A csapat a rájuk jellemző magas minőséggel, erőteljes riffeléssel és térben gazdag refrénnel dolgozik új, I am The Sun című számában. A szöveg a napot és a zenekart azonosítja egymással, mivel a csapatnak a közös alkotás a fény a mindennapokban.

Hozzánk eljuttatott közleményében a banda énekese, Greg Kovács így fogalmaz:

Mindenképpen a zenekar = nap párhuzamban gondolkodtam mondanivaló szempontjából, ahol a nap mint konstans tényező tükrözi a zenekar szellemét. A lassan 10 éves fennállásunk óta egyvalamiért küzdök, amit eddig sikerült fenntartani: hogy mindig legyen rá mód, hogy valamilyen formában ez a banda nagyon fasza dolgokat csináljon, és kibaszott jó dalokat írjon.

A szám zeneileg a Red Swamp eddig megismert stílusát hozza, ezúttal inkább a kórusokra, énekdallamokra építve. A csapat érezhetően nem célozta meg a stílusújítást, de a közelmúlt eseményeit tekintve a jövőben bármi megeshet.

Ugyanis sok minden történt a csapattal, többek közt dobost váltottak, az új taggal, Czomba Zénóval pedig már elkezdték a munkát a friss, jövőre ígért dalokon. Épp koncertkörúton vannak az országban, a fővárosba pedig november 29-én térnek vissza, ahol új dalukat is bemutatják.