Volt már jazz meg rock és hip-hop is, most pedig jön a techno. A Gorg & Benzol stílushajlítgató hármas kiadványcsokra elérte eddigi csúcsát. Trip to Hatland albumuk erős indítás volt 2023 végén, amit az idén megjelent hip-hop központú Downtown alsó tovább bővített a műfajkavalkád szempontjából, de ez még mind semmi... A most kiadott 2102 a techno világát emeli be a banda zenéjébe, ráadásul hangszereken megvalósítva, így ez olyan csavar, amire senki sem számított, pedig ismerve a csapat őrült hozzáállását, lehetett volna.

Az EP-n négy dal szerepel, de bőven tudunk rajta mit boncolgatni. Kellően változatos, kísérletező, miközben hallunk sok fülbemászó témát. Annak ellenére, hogy zömében instrumentális, olyan alkotásról beszélünk, ami sokak számára befogadható lehet. Azon túl, hogy sosem ül le a zene, képes folyamatos hullámzást adni és fenntartani az érdeklődést. A csapat figyelt a közönségbarát megközelítésre is, így nevezhetjük partizenének és őrült kísérletezésnek is.

Van minden, mi szem-szájnak ingere

Az EP-n keveredő számos stílus közül vezet a techno, amit különböző szintik és effektpadok adnak, miközben a dob szöges, pattogós játéka, a gitárok effektjei, a basszus torz hangzásai valódi klubhangulatot teremtenek. Mindezt úgy, hogy DJ-pultot nem használ a banda,

A központi hangzást azonban felhígítják olyan stílusokkal, mint egy-egy dögös hard rock vagy heavy metal elem, táncoltató funky groove-ok és témák, jazzes betétek, experimentális megvalósítások keleti dallamokkal, itt-ott pedig még egy kicsit harapósabb metálrészletek és lebegős, ambientközpontú, alternatív elemek is megjelennek.

Nos, miután az összes okoskodós szakszót kimaxoltuk, térjünk vissza kicsit az érthetőbb szövegrészletekhez. A lemezen szereplő négy dal egyfajta zenei történetet ír le, amit a banda egy lemezhez készült képregénnyel is megtámogat. A sztori szerint 2102-ben járunk, amikorra a hangszeres zene kipusztult, és csupán egy maréknyi ellenálló küzd azért, hogy életben tartsa a „stenket”. Az ő hőseik a százéves arcokból álló Gorg & Benzol zenekar tagjai, akik megküzdenek a zene és a világ megmentéséért, amihez, ha kell,

A lemez beharangozása előtt most csöndesebbek voltak a fiúk a közösségi médiában, hogy jobban ráirányítsák a fókuszt arra a néhány dologra, amit az elmúlt három hónapban megosztottak. Persze ettől függetlenül ment az őrült anyagok gyártása, így a nemrég megjelent lemezpromóciójuk éppen olyan idétlen lett, mint ahogy az lenni szokott. Viszont nem csak ezzel próbálták reklámozni az új EP-t.

A klasszikus underground

A fiúk két hónappal ezelőtt egy zárt körű lemezbemutató bulin debütáltak az alkotásukkal, bár a hanganyag az online platformokon csak most jelent meg. A buli éppen olyan őrült volt, mint a csapat. Egy leharcolt teremben közeli barátoknak mutatták meg az új szerzeményeket az illegál révpartik hangulatát idézve, persze jóval finomabb, nem illegál módon. Középen volt a banda hangszerekkel, a vendégcsapat meg őket körbeállva hallgatta a bulit és táncolt.

Már akkor látszott, hogy a csapat most igazán szintet lépett, mivel ez a négy dalocska elképesztő eksztázist tudott kiváltani a közönségből. Amikor végigtolták a lemez hanganyagát, addig ment a taps és a „vissza, vissza”, hogy a banda nem tudott mit csinálni, meg kellett ismételnie a szettet. Ebben segítségükre volt a lemezen is közreműködő Kovács Adél, aki tüdőt rémisztő profizmussal fuvolán színesítette a bulit és az új EP-t, illetve Nagy Attila a SnailGardN-ből, aki ez egyik dalban énekesként jelenik meg – mert hiába zömében instrumentális a lemez, egy dalba azért befért némi katartikus énekesi teljesítmény.

A négy dal nagyjából 25 perc együtt, 6-6,5 perces számokról beszélünk. Ennek ellenére egyszer sem tűnik fel a lemezt hallgatva ez a jelenség, mert a sok váltásnak és fülbemászó dallamnak hála sodró hatású az összes szerzemény. Jól súlyozzák a fiúk a váltásokat, így mielőtt lenne időnk elveszíteni a fókuszt, csavarnak egyet a zenén.

ami lemezként is megállja a helyét, de a dalok egyesével is képesek érvényesülni. Talán az eddig leginkább önazonos alkotásról is beszélhetünk, ahol megéltek minden zenei őrületet, ami bennük van, miközben az egésznek tudtak olyan keretet adni, ami egyben is tartja a kiadványt. A 2102 olyan lemez, aminek érdemes adni egy esélyt, mert amilyen zabolátlan stílusmix, a legkülönfélébb műfajok szerelmesei is megtalálhatják egy-egy dalban a számításukat.

9,5/10