Talán vidám, netán szomorú, ám akárhonnan nézzük is, Pajor Tamás legújabb karácsonyi dala, a Boldog karácsonyt kívánok, mint egy idegen… elgondolkodtató. És nem csak az énekes-dalszerzőről szóló legutóbbi hírek miatt. 

Önvallomás, reflexió, szomorúság, humor, remény és szeretet. Ebben a dalban minden van – amit Pajor Tamás a világról gondol, amit a mindennapokban megtapasztal, ami vele történt.

Ez utóbbi ügyben eddig még nem szólalt meg, így óhatatlanul is keressük azt, amit érezhet, amit gondolhat ezzel kapcsolatban. S ha direktben nem is, ám áttételesen, nyomokban mintha már ez a dal is tartalmazna válaszokat, például amikor ezt énekli:

Boldog karácsonyt kívánok, mint egy idegen,

bár látlak, barátom,

hiányod érzem idebenn.

Boldog új évet kívánok,

mint egy vállalat.

Van, hogy úgy érzem, eladtunk

mindent ár alatt.

S persze Pajor Tamás énekes-dalszerzőként eddig is folyamatosan reagált földi és égi dolgokra, ám az általa megmutatott, felvillantott sokgenerációs, belénk égett elidegenedés metamodern forgatagában még mindig a szívekhez kiált.

Ezúttal roppant viccesen

Ő úgy látja, a dalból kihallható, hogy kiáltása azért sem „pusztába kiáltott szó”, mert a végeláthatatlan eldologiasulás díszletei mögött a szeretetre, az igazságra éhező-szomjazó emberek várják az ünnep fénytörésén keresztül megjelenő „igaziságot”.

Így a Boldog karácsonyt kívánok, mint egy idegen… című dalában a kliphez érkezett ajánlás szerint „a szarkazmus ütvefúrói próbálják dekonstruálni közösen összegründolt csődhalmazunkat. Ha innen nézzük, akkor az irónia eszköze nemcsak hogy nem bántó, hanem szellemes ajándéktárgy is a fa alatt.”

Nos, idén ezt az ajándékot kaptuk Pajor Tamástól. Nekünk, a bolygó lakóinak írta, rólunk szól. Zeneileg nem bonyolít, táncdalosan perdül, szövegfordulataiban pedig tipikusan pajoros, ám minden kitárulkozása ellenére ezúttal érezhető benne egyfajta rezignáltság is. A szerző szerint a dal „konszenzuális összeröhögésre késztet”, kitekintést kínál „digitális csapdahelyzetünkből, hogy a kommentmezők gyomnövényei közt babráló ujjaink egy kicsit megpihenhessenek a szellemesség és a valós emberi érzések oázisában”, a „lelkeinket feldúló” politikusainknak is üzen.

A klip látványvilága illeszkedik ehhez a hangulathoz: a világ halad a maga útján, Pajor Tamás pedig akkor is előrefelé megy, ha amúgy most kicsit éppen hátralép.

A dal kortárs alter-elektropop zenei alapját DJ Titusz alkotta, a klip producere Salamon András, operatőre Ferencz Péter és Kónya Tas, vágója Gergely Adrián, rendezőasszisztense Komenda Máté, rendezője Komenda Roland.