Ki lehet halni a rockzenéből? Vagy kihalhat a rock a zenészből? Ha ostoba közhelyekkel dobálóznék, jöhetne, hogy: a rockzene örök és elpusztíthatatlan. Mégis, ahogy fejlődik a világ, a zene is alakul, bizonyos részei megmaradnak, más részei frissülnek. Ilyenkor válnak izgalmassá azok az arcok, akik szándékosan, céltudatosan levetnek magukról minden modern hatást, és visszatérnek a múlt század zenéihez. Pláne ha ez a törekvés valós, megfogható célokkal párosul, függetlenül attól, hogy a csapat tagjai már a negyvenen is túl vannak.

Azt gondolnánk, hogy nem könnyű belevágni a zenekarozásba, egy új projektbe, amikor valakinek már családja és munkája van. Pláne akkor, ha stílusában olyan zenéről beszélünk, ahol a közönség szinte követeli a rendszeres bulikat, azt az átütő energiát, amit a huszonévesek és a professzionális zenészek hoznak. De ezért szép az egész, hiszen a zene nem válogat, és ha kell, negyvenéves családapákból is képes huszonéves, őrült muzsikusokat csinálni – persze képletesen.

Ez történt a Doomsday Trip esetében is. A négyfős formációnak most jelent meg klipje Demons című dalukhoz, ami rögvest az amerikai Hardcore Worldwide csatornáján landolt. A bandának egy-egy felvétele már korábban is megjelent, de a videóklipes dal csak nemrég debütált a tengerentúlon, az első számadatok alapján pedig úgy fest: az alkotás tetszik a zsáner szerelmeseinek.

Nyers, egyszerű, energikus

A Doomsday Trip nem árul zsákbamacskát: azt a klasszikus hardcore, thrash, groove és death metal vonalat viszi, ami olyan, 80-as, 90-es évekbeli ikonikus bandákat jellemzett, mint a Pantera, a Sepultura, a Crowbar vagy a Suicidal Tendencies. Néha belecsöppentenek egy kis rock and roll hatást, felidézve a Motörhead zenei világát, de a csapatnak a legfontosabb az, hogy minden modern, mai zenei hatást kizárva, csakis a múlt századi elemekre fókuszáljanak.

Nem akarunk nagyon újak lenni, nem is tudunk. Ez jön és kész

– zárja rövidre a zenekar gitárosa, Lakatos Balázs. A csapatnak a klasszikus zenei megélés a fontos, amiről úgy fogalmaz:

Kivettünk a zenénkből minden újító szándékot. Tényleg egy teljesen nyers, egyszerű, energikus stílust játszunk, amit thrash and rollnak neveztünk el. Nem lesznek ötperces gitárszólók vagy nagy éneklések, de energiát hozunk bőven.

A banda még a pandémia alatt alakult 2020-ban, amikor Lakatos Balázs testvérével, Lakatos Tamás dobossal összeállva létrehozta a csapatot. A Doomsday Trip neve (nyersfordításban: végítélet utazás) az akkori világhelyzetre utal, amiben a fivérek a bennük tobzódó „hangárnyi energiát” akarták kiadni, ehhez teremtettek zenei közeget. Bár stílusuk szerves része az élő zene, bele sem gondoltak igazán, mi lesz, ha sosem tér vissza a világ abba a klasszikus formába, ahol kedvükre járhatnak koncertekre a nézők. Szükségük volt egy olyan közegre, ahol megélhetik a zene elemi erejét, így hát túlgondolás nélkül belevágtak.

Ehhez a lendülethez csatlakozott énekesként Halász Róbert, basszusgitáron pedig Bóta Pál. Bóta azóta elhagyta a zenekart, mivel a csapat pörgős élete nem fért bele az ő időbeosztásába, így Kiss Bálint jelenleg a banda basszerese, bár a Demons című dal klipjében még Bótát láthatja a közönség.

Nem lóg bilibe a kezük 

Hozzáállásukhoz viszont komoly célok is párosulnak, nem az árral sodródnak. Szeretnének itthon stabil követőbázist felépíteni, a nagyobb klubok színpadain visszatérő fellépők lenni, de illúziókat nem kergetnek:

Szeretnénk elérni azt, hogy ha a mi nevünk van kiírva, akkor legalább 100-150 ember eljöjjön a bulinkra. Ha időről időre van egy koncert, ahol megmozgatunk ennyi embert, örülnek nekünk, vállon veregetnek, az előre visz. Nem lóg bilibe a kezünk. Nem az a cél, hogy irány Amerika, és soha többé vissza se nézzünk, csak majd ha az MTV-ben leszünk. Két lábbal a földön járunk.

Lakatos Balázs elmondása szerint azért is van szükség közönségépítésre, mert a zene szeretete viszi előre a csapatot, de a rendszeres próbák, a beletett energia és a komoly hozzáállás sérülhet, ha semmilyen pozitív visszacsatolás sincs. Ezért is örülnek többek közt a Hardcore Worldwide-on lévő mostani megjelenésüknek, mert ez visszajelzés arról, hogy a zenéjük másoknak, általuk ismeretlen embereknek is tetszik.

Ma is akadnak kirekesztő arcok

A gitáros elmondta, hogy nem kell nagy sztorira gondolni a megjelenés mögött. Szimplán megkeresték a majd félmillió feliratkozójú csatornát, amit már régóta ismertek, és tudták, hogy feltörekvő bandáknak is szokott platformot biztosítani. A megkeresés nem talált süket fülekre, hamar jött válasz is, hogy

Persze ez csak egy első lépés, a banda idén további tervekkel készül. Egy második EP-t is kiadnak 2025-ben, lesz videóklip, jó pár koncert, köztük olyan kissé rendhagyó eseményekkel, mint a tavaszi hip-hop buli, ahol négy fellépőből kettő a thrash metal vonalat viszi, kettő pedig a rapszcénából érkezik. Lakatos Balázs szerint akadnak ma is kirekesztő arcok a könnyűzenében, akik stílusok alapján ítélkeznek, de ők igyekeznek nyitottak lenni mindenre, ráadásul a 90-es években a rap és a metálzene már bebizonyította, hogy jól tud együtt működni.

Mi nem vagyunk kirekesztőek, nincs is erre időnk. Negyven elmúlt már mindenki, családunk van, toljuk a bringát, cég van, munka van, nincs arra időnk, hogy utáljunk másokat

– fogalmaz a gitáros.

Ők a csapattal a beletett munkában és a zene minőségében hisznek, és az a céljuk, hogy ezekkel a klasszikus stíluselemekkel felejthetetlen, erőteljes bulikat rendezzenek a közönségüknek. Legbelül, amikor hangszert fognak a kézbe és elkezdenek próbálni, olyan vehemenciát élnek meg, mint tinédzserkorukban, akkora színpadi erővel, mintha egy „többtonnás bontókalapács” lengene közöttük. Ezt akarják átadni közönségüknek, és megtalálni azt a nézői bázist, amelyik az ilyen intenzitást keresi a magyar zenei közegben.