Jöhetnek aranyoskáim - mondta a klottgatyás Kádár János, és beleharapott egy újabb ecetes uborkába
Kádár elvtársnak hiába töltötték fel a hűtőjét mindenféle olyan finomsággal, amiről az egyszerű ember még álmodni sem mert, ő alig nyúlt hozzájuk, neki csak a paprikás krumpli kellett uborkával, az volt a kedvence — meséli a Borsnak Gránicz Zoltánné, a balatonaligai pártüdülő Kádár-villájának hajdani szobalánya.
Nemrégiben egy szombathelyi pincér idézte fel, hogy „az Öreg” a kéknyelűt kedvelte, és szóvá tette, ha túl sok a hús az Újházi levesben. Szépen rímelnek erre a magáról komornaként nyilatkozó Ilona néni szavai a klottgatyás fürdőzésekről, viccelődésekről, aranyoskámozásokról, annyira, hogy a cikkbe nem is nagyon fért bele semmi igazán újdonságszerű.
Nincs mit tenni úgy látszik, a Kádár-emlékezet fő elemeként fog már mindörökké rögzülni a pártfőtitkár legendás puritanizmusa — dehát inkább ennek az ellenkezőjén lenne csodálkoznivaló, ha egyszer olyan szépen passzol a kisemberi allűrökkel megáldott nagyember imázsa a róla elnevezett egész korszak nosztalgikus képébe.
Ha épp van szabad 3 óra 42 percük, hallgassák még meg Csaplár Vilmos Igazságos Kádár Jánosát elejétől a végig, Vallai Péter narrációjával, a Kádár-tónust zseniálisan visszaadó Blaskó Péterrel, és az egész Mátyás királyos fridzsidermitológiával, a XX. század magyar népmesekincsével.