Emlékem Komócsin Mihály elvtársról
Szegedi vagyok, így már gyerekként tudtam, ki az a Komócsin elvtárs. Azt hittem, már régen halott, pedig nem, csak most halt meg, 91 évesen. Iskolásként minden nap keresztül kellett utaznom a testvéréről elnevezett téren, ahol a villamos is megállt. A rendszerváltás után elvették a tér nevét, és nem is adtak neki másikat, mert nem volt szabályos tér az, ahol a József Attila sugárút beletorkollott a Tisza Lajos körútba, akkori nevén Lenin körútba. [A poszt élesítése után derült ki, hogy jó tíz évig tényleg nem volt neve, 2001-ben azonban Glattfelder Gyula püspökről nevezték el.]
A rettegett Komócsin Mihályt én egyszer láttam élőben. MTK-drukker apámmal ültünk a SZVSE-stadion főlelátóján. SZEOL AK–MTK-VM meccset rendeztek, 1984 lehetett nagyjából, a Kaszás Gábor-féle utolsó szegedi csodacsapat volt a pályán, és ha jól emlékszem, 0-0 lett a vége.
A meccs azért maradt emlékezetes, mert a főlelátón volt néhány Pestről érkezett MTK-s is, akik elég nagypofájúan szidták a szegedi játékosokat, meg a bírót. A közelben ülő Komócsin elvtársnak több se kellett: odaintette magához az egyik közelben tartózkodó rendőrt, és rámutatott a szerinte renitens vendégszurkolókra: vezessék ki őket a stadionból. Ki is lettek vezetve, a rend helyreállt.