Hiányoznak a zsidók
Az 1940-es évek óta először tartottak újra zsidó esküvőt a Radzanów nevű lengyel faluban. A hagyományos lagzihoz minden külsőség megvolt: tisztességes falusi zsidót játszó banda, ünnepi viseletet öltő násznép, a férfiak hosszú szakállal, pajeszosan, még az arámi nyelvű házasságlevelet, a ketubát is aláírták annak rendje és módja szerint. Volt ott hüpe is, az a baldachinféleség, ami alatt az ortodox szertartást tartják.
Csak zsidó nem volt itt sehol: a zenészek Varsóból jöttek, a rabbi sem volt igazi, ahogy az esküvő is rekonstrukció, bemutató, melyet színházi ember koreografált. A menyasszonyt helyi katolikus lány alakította, és helyi önkéntesek voltak a többiek is, akik így emlékeztek a falu egykori zsidó családjaira.
Helyi zsidóság tudniillik itt sincs már hetven éve; régen a fél falu zsidó volt, 500-an is lehettek, de a gettóból senki nem került ki élve. Az egyik zsinagógát lerombolták a németek, a másik megmaradt, de omladozik – most gondolkodnak a felújításán.
Az esküvőt lengyel hagyományőrzők szervezték, hogy kicsit megismertessék az embereket a zsidó szokásokkal. A bemutatót nem mindenki fogadja pozitívan, a róla beszámoló izraeli sajtó az autentikusság hiányát emelik ki, és a giccses nosztalgiaipar jut erről többek között az eszükbe. Ez azonban nem a turistáknak szól, hanem a helyieknek, méghozzá terápiás céllal is: így tenni legalább egy napra, külsőségeiben élővé a múltat, és emlékezni a falunak arra a felére, akik helyett most önkénteseknek kell eljátszani a zsidó ünnepeket.