Végy egy kóbor macskát, sebesítsd meg, szigszalaggal tekerd össze a száját hogy ne tudjon harapni, dugd be egy csőbe, aztán küldd utána a bevadított terrieredet
Biztos rengeteg izgalomról marad le a családom, amiért a foxinkkal nem járunk vadászni, sőt, azt sem engedjük neki hogy macskákat üldözzön, pedig, mi tagadás, elég komoly igénye van rá. Kénytelen beérni a tömör, gumitüskés lasztikkal, bár láthatóan ez nem szegi kedvét. Sajnos nyáron a Balatonnál a kedvenc labdája beesett a komposztosgödörbe, én üvöltöttem, így ő szerencsére nem ugrott utána, aztán próbáltam kipiszkálni (a lasztit) két gereblyével, a gyerekek drukkoltak, de túl mélyen volt, nem találtam. Ez volt a nyarunk legnagyobb kutyás kalandja.
Úgy látszik, vannak izgalmasabb életű kutyák, például azok a jagd (német vadász-) terrierek, akiket megtanítanak vadászni. Egy olvasónk küldte be az Országos Magyar Vadászati Védegylet (elnök: Semjén Zsolt) hivatalos lapja, a Nimród 2017/9. számában nemrég megjelent cikket, ahol a szerző részletesen leírja, hogy miként lehet felkelteni a fiatal kutyák érdeklődését a kotorékvadászatra (remélem, jól írom).
Sajnos a szerző nem tér ki rá, hogy miután a kutya "megoldotta a feladatot", mi lesz a hörcsög, a kölyökmacska és -róka, vagy a kiszolgáltatott, legyengített zsákmányállatok sorsa. Talán majd az októberi számból kiderül.
