A KFC valójában drog
Szabó Zoltán vagyok, 37 éves KFC-függő. Mindezt nem mentségképpen mondom, nem sajnálatot várok, és még csak nem is magyarázkodom az elkövetkező bekezdések miatt. Csak tény.
Persze el tudom játszani, hogy nincs semmi baj, a társadalom számára elfogadható szinten van a rajongásom. Tudok érvelni a Kentucky Fried Chicken mellett, hogy friss, 11 titkos fűszer keveréke teszi olyan finoman csípőssé, és egyébként mutassunk már még egy gyorséttermet, ahol van a menüben káposztasaláta, és nem néznek ránk úgy, mint a ballonkabátja alatt szír menekülteket nyugatra csempésző Soros Györgyre, csak azért, mert újból töltjük a kólás poharunk. És egyébként is, hol ehetünk hirtelenjében egy nagy cső főtt kukoricát december közepén, amikor már bezártak a strandok?
És azt mondtam már, hogy ahogy a reklámszöveg szajkózza, a KFC friss, hazai csirkehús felhasználásával készült? És hogy a csípős csirkeszárnyuk finom, még ha szemét is? Nem, a finom talán nem a legmegfelelőbb szó erre. Ha Michelin-csillagos táplálkozási szakértő lennék, hümmögve azt mondanám, hogy ugyebár az umami, de nem vagyok az, ezért maradjunk annyiban, hogy addiktív. És hogy mindenkiből képes kihozni a Eric Cartmant, aki egy egész családi bödönről képes lerágcsálni a panírt, és amúgy is legszívesebben egyenesen az agyba tolná mind a 11 titkos fűszert.
Mindezt csak azért mesélem el, mert az hagyján, hogy itt az Indextől nem messze is van egy KFC, de most már házhoz is szállítanak, ráadásul még telefonálni sem kell, éppen ezért a szerkesztőség olyan tempóban rendelte a napi adag rántott csirkét, hogy a KFC pr-osai egyszer csak beállítottak fél tucat bödönnel, amin kívül-belül borzalmas dolgok voltak: kívül az Index címlapja az MSZP feldarabolásával, odabent meg darabolt csirkék panírban kisütve.
Ők azt mondják, hogy a KFC ugyanolyan friss, mint az Index. Mi meg inkább reméljük, hogy az Index ugyanolyan addiktív, mint a Kentucky Fried Chicken.
Sanders ezredes meg számoljon el a lelkiismeretével, a sokmilliónyi függő miatt!