Az Index világhírű dobosa, Pándi Balázs összeállt a 30Y-nal
Pándi Balázst az Index olvasói az Index újságírójaként ismerhetik elsősorban, a világ zenerajongói viszont egy olyan zenészként, aki például 2015-ben a Rolling Stone magazin experimentális-avantgárd zenei top20-as listáján szerepelt a Cuts of Guilt, Cuts Deeper című anyaggal. (Ezt a 80 perces albumot a híres japán zajzenésszel, Merzbow-val (polgári neve Masami Akita), Mats Gustafsson svéd free jazz-szaxofonossal és Thurston Moore-ral, az egykori Sonic Youth énekes-gitárosával rögzítették, itt tudja meghallgatni).
Egyébként a listának a híréről – lazán kapcsolódó tény, de történetesen Lemmy halálának másnapján – Pándi művész úr akkor és úgy szerzett tudomást, hogy éppen ültünk egymás mellett a MüPában, és a 30Y úgynevezett kocsmakoncertjét hallgattuk. Közben, szigorúan Lemmy emlékére, ittunk némi viszkit, mindig szigorúan csak két szám között, és ezeket az időszakokat kihasználva Balázs részletekbe menően beszélt arról, hogy miért kurva jó a dob ezen a koncerten (sajnos a szakmai okfejtésére nem emlékszem már, csak az maradt meg, hogy Beck Zaza, a dobos, milyen büszke lenne, ha hallaná).
Mindezt csak azért meséltem el, hosszúra nyúlt előjátékként, hogy az én szememben (vagy szemszögemből) Balázsnak és a Beckeknek már van közös múltja, múltjuk. Ezért annyira nem is lepődtem meg, amikor pár hete mondta, hogy lesz egy új 30Y-lemez, és hogy a lemezbemutatón ő fog beszélgetni a 30-ékkal. Mármint azon meglepődtem, hogy lemezbemutatón beszélgetni, mert hát a lemezbemutató, az ugye koncert, régi és új számok, csápoló és mobilokkal romantikázó tömeg, nyakadba löttyenő sör, ugrálás, pogózás, lassúzás, smárolás, szóval koncert.
Haha, de a 30Y új lemeze, az Egy, amit most mutattak be az A38-on, az eleve egy koncertlemez, és az már túl meta lenne, koncertlemezt koncerten bemutatni, pláne a hajón, hiszen az itteni novemberi egyhetes programsorozat koncertfelvételét adták most ki. Hát csavartak egyet a dolgon, és egy (nem)csendesülős, beszélgetős bemutatót tartottak: a 18 (vagyis 17+1 Chris Dahl-)számos albumot néhány blokkra osztva lejátszották (mondjuk némi vizuális inger nem ártott volna hozzá a színpadról le-fel mászkáló zenészeken kívül). Közben pedig Balázs kérdezgette őket zenélésről, lemezcsinálásról, az A38-as hétről, művészi autonómiáról, de szó volt arról is, hogy járhat-e egy topmenedzser 28 éves Seattal és csinálna-e Zaza MTVA-szignált. Ja, és hogy heteken belül új számmal és klippel jön ki a zenekar.
Pándi Balázs pedig ezúttal nem ivott viszkit. És én sem. De a dolog így is működött.