Index Vakbarát Hírportál

Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A komornyik szó hallatán a legtöbbeknek a Csengetett, Mylord? jut eszébe, esetleg a Downton Abbey című sorozat. Most egy gazdag, de elfuserált család helyett a kormány keres magának két komornyikot is, évi 30 ezer fontos fizetéssel. A vendégek kényelmének biztosítása, az események ellenőrzése is a feladatok között van, ahogyan a készletek nyilvántartása, ide értve a borospince felügyeletét - aki még emlékszik, ez az, ami nem igaz ment Stokesnak a Csengetett, Mylordban?, illetve nagyon komolyan vette az előkóstolást és sosem akarta, hogy kárba vesszenek a drága francia borok. 

    Valószínűleg az angol kormány borospincéjében ennél azért nagyobb a szigor, de Károly Herceg egyik volt komornyikja szerint az álláshirdetés azért is érdekes, mert bár a feladatok szerint egy sima házvezetőt keresnek, de az angol hagyományok és tradíció miatt mégis jobban és arisztokratikusabban hangzik, hogy komornyik szerepel a hirdetésben, amire ennek szellemiségében kizárólag csak angol állampolgárok jelentkezhetnek. 

  • Hátborzongató háromszögtörténetben lesz legközelebb látható a Testről és lélekről Európa-filmdíjas főszereplője, Borbély Alexandra és Kiss Diána Magdolna: Felméri Cecília Spirál című filmjét a sződligeti horgásztó partján, négy évszakon keresztül forgatták, ami már önmagában sem volt könnyű, mert feltétlenül szükség volt arra is, hogy befagyjon a tó, így az enyhe tél miatt egy évet halasztani is kellett. Minderről az egyik női főszereplő, Kiss Diána Magdolna beszélt nekünk korábban a vele készített interjúnkban:

    A forgatásra kilátogatott a támogató Magyar Nemzeti Filmalap is, és készítettek egy videót, amelyben a rendező beszél a film sztorijáról, Borbély Alexandra és Kiss Diána Magdolna is elmondják, számukra miért volt szokatlanul nehéz a forgatás, de megszólal Bogdan Dumitrache, a férfi főszereplő is.

  • Az elmúlt hetekben, amikor a Mi vidékünk sorozatunk Vas megyei cikkeihez gyűjtöttünk témákat és anyagokat, készítettünk fotókat és interjúkat, a megyében járva mindenfelé azt láttuk, hogy az út menti feszületek, keresztek, Jézust ábrázoló kisebb szobrok lila lepellel vannak letakarva.

    Elég sokat autózom szerte az országban, de ilyet még sehol nem láttam, bár sejtettem, hogy a közelgő húsvéti ünnepekhez van köze. Némi utánakérdezéssel és -olvasással megbizonyosodtam arról, hogy valóban – bár meglepő, mert a nagypéntek előtti időszakban is jártam már többfelé az országban (tavaly konkrétan a húsvét előtti egy héten három megyét is útba ejtettem, igaz, mindhármat az ország északkeleti részén). Először azt hittem, hogy valami lokális vagy regionális hagyomány ez, bár még hívő ateistaként is meglepett volna, hogy ilyenek lennének a katolikus egyházban.

    Nos, valóban nem helyi szokás ez, hanem a katolikus egyház egy régi, és ezek szerint sokfelé már kihalóban lévő szokása. A nagymarosi plébánia liturgiamagyarázatában találtam meg a magyarázatot: eszerint az egyház régi szokása, hogy nagyböjt ötödik vasárnapjától (régi magyar nevén a feketevasárnaptól) nagypéntekig eltakarja a kereszteken Krisztust.

    A plébánia oldalán erre többféle lehetséges magyarázatot is felsorolnak, kezdve onnan, hogy a feketevasárnap eleve azért volt fekete, mert a középkorban ekkor minden  képet, szobrot és feszületet fekete lepellel takartak le (később ez a fekete változott a püspöki lilára), odáig, hogy „a letakart kereszt jelzi, hogy alatta valami első látásra nem érthető, magán túlmutató jel, szentség van”. Ami biztos: Vasban tényleg sokfelé láttunk is a fentihez hasonló képet, ám az országban másfelé sehol – pedig például a fotó készítésének másnapján Veszprém és Fejér megyét is érintve, korántsem csak autópályán vagy főutakon jöttünk vissza Budapestre.

  • Olvasónk és visszatérő levelezőnk, aki emellett száguldó fotóriporterünk is, szóval Balázs ezúttal metrózott. És az Újpest Városkapu állomásnál igazán súlyos lételméleti dilemmát fotózott nekünk.

    Mióta megkaptam a fotót, ezen rágódom. Hogy valóban nem üzemel-e az a kijelző, amire azt ki lehet írni, hogy nem üzemel. Mármint nem celluxszal kifüggesztett lapon, hanem mint itt, a képen látható: maga a kijelző írja azt, hogy nem működik a kijelző. Lehet-e azt mondani, őszintén (és nem szimbolikusan), hogy halott vagyok? Vagy, kevésbé szélsőséges példával, kimondható-e, hogy néma vagyok? Ugye, hogy nem?

    Akkor itt mi történik? Egy kijelző hazudozásával elkezdődött a gépek lázadása? Rettegek!

Rovatok