Nagyon fontos információ a berlini állatkert pandabocsairól
Fontosságához mérten természetesen az Index is mindig serényen beszámol a Berlini Állatkert, egyúttal pedig nagyjából az egész világ legcukibb teremtményeiről, a most három hónapos bébi óriáspandákról: először a születésükről, aztán a cseperedésükről, majd arról, hogy a kínai hagyományoknak megfelelően 100 napos korukban nevet kaptak, Meng Hsziangnak (áhított álom) és Meng Jüannak (valóra vált álom) nevezték el őket. (Egyébként tényleg fontos ügyről van szó, mivel a világon alig 2000 óriáspanda él már csak természetes élőhelyén, minden újszülött bocs számít.)
Na de a fontos információ, amit amúgy a berlini állatkert, hiába üzemeltet külön a bocsoknak szentelt, elképesztően édes blogot, érthető módon nem nagyon hangsúlyoz:
a pandabocsok még nem láthatóak az állatkertben.
Sőt, Németország teljes pandapopulációjának 75%-a nem látható jelenleg az amúgy hatalmas és szuperkomfortos berlini pandakifutón, ugyanis az egyelőre még elzárt kicsikre az anyjuk vigyáz, így csak az apukát, Csiao Csinget lehet nézni, ahogyan, mint egy igazi vadállat, békésen üldögélve ropogtatja el a gondozótól kapott zöldésgpogácsát, majd nyalogatja le komótosan a saját hasáról a morzsákat. Ezért persze önmagában is megéri ellátogatni a Berlini Állatkertbe, de azért aki így tesz, arra készüljön fel, hogy januárnál korábban biztosan nem tud instasztorit készíteni a két bocsból, de még a januári dátumra se érdemes mérget venni.
