Brutálisan begyújtották az álszentség-ágyúkat Washingtonban és Pekingben is
Az amerikai és a kínai kormány az utóbbi időben a hongkongi tüntetésektől kezdve a koronavírus-járványon keresztül az amerikai tüntetéshullámig minden alkalmat megragad a sárdobálásra, a másik inkompetenciájának, gonoszságának és saját rátermettségük és morális fölényük bizonyítására.
Ennek egy sajnálatos mellékhatása, hogy eszméletlen mentális gimnasztikai gyakorlatokat voltak kénytelenek kivitelezni az utóbbi napokban.
Donald Trump amerikai elnök például tavaly augusztusban azt írta a Twitteren, ha Hszi Csin-ping kínai párfőtitkár személyesen találkozna a tüntetőkkel, gyors és boldog véget érne a hongkongi válság. A héten Trump először bezárkózott a Fehér Ház bunkerébe, majd szétoszlatta a békés tüntetőket, hogy egy washingtoni templom előtt pózolhasson, fejjel lefelé tartott bibliával. Ugyanez a Donald Trump nemrég még támogatta a párizsi sárgamellényes tüntetéseket, hogy azok kapcsán beszólhasson Emmanuel Macron francia elnöknek.
Tom Cotton arizonai republikánus szenátor novemberben, a hongkongi Kínai Egyetem rendőri megszállásakor készült, háborús állapotokat idéző felvételek kapcsán arról írt, elfogadhatatlan a Kínai Kommunista Párt elnyomása ellen fellépő bátor tüntetőkkel szembeni rendőri fellépés. Most viszont már az a szöveg, hogy az amerikai hadsereget kell bevetni az amerikai tüntetők ellen, és zéró toleranciát kell alkalmazni a "terroristákkal" szemben, amely nagyjából teljesen azonos a hongkongi tüntetésekkel kapcsolatos kínai narratívával.
Miközben Cotton hívószavára Trump is a hadsereg bevetésével fenyegetett, Mike Pompeo külügyminiszter az 1989-ben katonai erővel véresen elfojtott Tienanmen téri diáktüntetések résztvevőit fogadta, és a megmozdulások leverése miatt bírálta Pekinget. Donald Trump egyébként egy 1990-es Playboy-interjúban arról beszélt a Tienanmen téri események kapcsán, hogy a kínai vezetés majdnem elbaltázta a dolgot, de aztán keményen leverték a diákokat, ami jelzi az erő fontosságát a politikában. (Az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a kontraszt kapcsán azt mondta, a különbség, hogy Amerikában ki fogják vizsgálni a rendőri túlkapásokat, bár a tüntetők vélhetően ezzel nem feltétlenül értenének egyet.)
De az álszentség-ágyút a jelek szerint az általában nem a tüntetések és a politikai- és véleményszabadság bajnokaként, illetve az állami erőszakszervezetek korlátozásának támogatójaként ismert Kínai Népköztársaságban is sikerült kifejleszteni. A kínai külügyi szóvivő például elítélte a rasszizmus és az etnikai diszkrimináció minden formáját, amelybe ezek szerint nem tartozik bele a kantoni feketék kisebb diplomáciai perpatvart kavart vegzálása a koronavírus-járvány idején, vagy akár a “terrorveszélyt jelentő” ujgurok százezreinek szögesdróttal és őrtornyokkal körülvett “bentlakásos iskolákba” zárása. Az már csak hab a tortán, hogy a szóvivő az “All lives matter” fordulatot használta (minden élet számít), amelyet Amerikában a diszkrimináció ellen fellépő Black lives matter (a feketék élete is számít) mozgalom fehér ellenzői használnak.
Nehéz feladat, hogy a hongkongi tüntetések fényében nagyon nem lehet támogatni a tüntetőket, illetve a fosztogatások és gyújtogatások kemény megfékezését, de muszáj azt is kifejteni, hogy az Egyesült Államok egy rasszista hely, amely tobzódik a rendőri erőszakban. Külön érdekes, hogy a kínai állami média egy része Nancy Pelosi, a washingtoni parlament alsóházának demokrata párti alelnöke egy nyilatkozatára húzta fel a propagandát: Pelsoi “gyönyörű látványnak” nevezte, hogy hongkongban százerek vonultak utcára a demokráciáért, mire az elvtársak most azt kérdezik, tetszik-e Pelosinak a “gyönyörű látvány” Amerikában. A dolog szépséghibája, hogy az inkriminált nyilatkozat 2019. június 20-án hangzott el, amelyet megelőzően Hongkongban a szervezők szerint kétmillióan, a rendőrség szerint 300 ezren tüntettek békésen a helyi vezetés ellen; a helyzet hetekkel később kezdett eldurvulni.