Budai itató
Csoszogva jár. Ráér. Tekintetét az északon gyűlő fellegekbe fúrja, mégis mintha kelet felé haladna. Furcsa, kicsavarodott, oldalazó mozgással közelít a mélybe süllyesztett tartályt fedő vaslaphoz. A rozsdás fém felszínén vékony tócsa remeg. A férfi széles terpeszbe áll, előredől, mint itatásnál az állatok. Háta keskeny deszka. Tenyérével a vaslap peremére támaszkodik, ajkát a víztükörhöz illeszti. Mohón kortyolja a felhők könnyeit, majd elindul, felfelé a lejtőn. Azt reméli, arrafelé talál némi élelmet is.