A rappert penészes kenyérrel fogadták bent, szabadulása után átértékelte kinti életét.
Nemrég szabadult húsz napos fogházbüntetéséből Manuel, aki június elején, Instagram oldalán közölte követőivel, egy régi, kábítószer-birtoklási ügy miatt kell három hétre rácsok mögé vonulnia.
Szabadulása után a rapper első interjúját a Refershernek adta, akik többek között arról is kérdezték, mi miatt kellett végül börtönbe mennie. A The Voice egykori coach-a elárulta, a tehetségkutató forgatása, fellépései és térdtörése miatt tavaly nyáron nem tudta megkezdeni a rá korábban kiszabott közmunkát, ez gyűrűzött el egészen idáig.
„Akárhonnan tudom csűrni-csavarni, nyilván nagyon sok munka volt, de azért mégiscsak oda lyukadok ki, hogy ha nagyon utánamentem volna, meg nem gondoltam volna, hogy azért ezt még lehet halogatni, akkor amúgy el tudtam volna kezdeni a közmunkát” – árulta el Manuel, aki végül maga kérte, hogy büntetését szeptember helyett most nyáron ülhesse le, ez az időszak ugyanis kevésbé volt telített számára fellépés-ügyileg.
„Úgy döntöttünk, hogy ez a kisebb rossz, és legyen ez. Beszéltünk a helyszínekkel, és szerencsére sikerült megállapodni velük, hogy akkor nem lesz ebből semmi probléma.”
Manuel cáfolta, hogy a népszerű vélekedéssel ellentétben a börtön emelne a "rapper-imidzsén", mint mondta, rengeteg féle fazonnal találkozott bent, csak menő arcokkal nem. Az első nap ugyan egy épp szabaduló rab kicsit ráijesztett, cellatársaival azonban jól kijött.
Bementem az első nap, egyből azzal indítottak, hogy egy penészes kenyeret raktak elém. Eszegettem a kenyeremet, és akkor szólt a cellatársam, hogy figyi már, van rajta egy folt. Másnap reggel felkeltem, és nagyjából 25-30 ágyipoloskacsípéssel ébredtem fel. Ki is jött rajtam egy allergiás reakció, mert hála istennek eddig még nem találkoztam ennyi poloskával. Fel volt dagadva a kezem, de olyan szinten, hogy nem tudtam behajlítani. A nyakam, a fejem, minden full fel volt dagadva, úgyhogy nem voltam a legjobb állapotomban
– vallotta be a rapper, aki aztán másik cellába költözött, ott már csak 5-6 csípést gyűjtött be éjjelente, azzal már "megvolt".
„A csótányok az a legutolsó probléma volt az egészben. Az ételadagok pont annyira voltak elegek, hogy ne halj éhen. Úgy kell elképzelni, hogy egy fél kiló kenyeret odaadtak neked, hogy oszd be egész napra, meg egy nagyjából egy centiméter vastagságú kis párizsit. Nem is párizsi, inkább ilyen löncshús, ami ilyen ipari hulladék, csontdarabok vannak benne, meg minden. Ha ügyes vagy, akkor azt be tudod osztani két szelet kenyérhez, és akkor talán délig, amíg jön az ebéd, addig elvagy.”
A fiatal bent tévézéssel, KRESZ-könyv olvasással, edzéssel és dalszövegírással ütötte el az időt. Szabadulása után úgy gondolja, ki lehetett azért bírni az elmúlt három hetet, de már másképp látja a dolgokat, mint bevonulása előtt, motiváltabb és sokat adott hozzá ez az időszak.
„Akármilyen rossznak is tűnt akkor, ebben a húsz napban a körülményeknek köszönhetően, azért valahol mégis hasznosnak éltem meg a tapasztalatot. Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszakeveredek majd ebbe az életszituációba, ahol nem nagyon van mit ennem, rosszak a körülmények meg satöbbi. Már odabent is egy jó adag hálát éreztem azért, hogy idekint mim van, de amikor kijöttem, még jobban fejbe vágott ez” – idézte szavait a 24.hu.
