Tudta, hogy jól jön a segítsége.
Kökény Attila mostanság előszeretettel oszt meg többet önmagáról, és nem csak a jó emlékeket idézi fel, hanem vállalja életének azon szakaszát is, amire utólag nem feltétlen büszke. A népszerű énekes ezúttal a szívének kedvesebb témáról: a családi- és zenei gyökereiről mesélt. Bár az édesapja nem volt zenész, de családjában többen is a muzsikálásból éltek.
„Apukám nem volt zenész, de az egész családja zenész volt, de népzenészek, cigányzenészek. Hegedűs, prímás, brácsás – ilyesmi. Édesanyám családjának az egyik felén viszont van zeneiség, amit nemrég tudtunk meg egyébként. Édesanyámnak az anyukája egy sváb asszony volt, apukája pedig egy Erdélyből származó ember, akiről most tudtuk meg, hogy gyakorlatilag egy zenész családja volt, romák ők is. Idáig nem tudtuk, mert sajnos egyetlen egy fénykép van a nagypapánkról, de most úgy döntöttem, hogy utána járok ennek az egésznek” – mondta Kökény a Három igazság című műsorban, majd kitért arra is, hogy milyen nevelést hozott otthonról.
Amit hoztam, az inkább az, hogy mindenben rendesen próbált élni apukám. Olyan nem volt, hogy nem fizetett ki egy számlát, pedig voltak nehéz helyzetek, amikor kölcsön kellett kérni a szomszédtól – emlékszem rá, gyerekként. Apukám és anyukám mindig próbálták nagyon rendezetten élni az életet. Arra próbáltak minket nevelni, hogy tisztességesen meg kell próbálni élni az életünket
– árulta el az énekes, aki nagyon fiatalon, 16 évesen kezdett dolgozni és fizetését hazaadta szüleinek.
Nyilván nem azért mentem el, mert rám voltak szorulva, hanem tudtam, hogy a segítség az jól jön. Mikor elmentem, a fizetésemet én haza adtam nekik. Nyilván már akkor nyugdíjas volt apukám, de mindent megtett azért, hogy pluszpénzek is legyenek. Dolgozott, anyukámnak nem kellett, de anyukám mindent csinált. Én mentem anyukámmal – emlékszem rá, fiatalon – mindent csináltunk. Virágot árulni, paprikát árulni, paradicsomot.
(via Bors)