Index Vakbarát Hírportál

Fejes Tamás "roncs áron" vette volna meg a relikviát.

Egy 19. századi zsebórával érkezett a Kincsvadászok elé hétfő este Barbara, mint kiderült, a családi ereklyjét még üknagyapja második felesége vásárolta. A közel 150 éves régiség rossz állapotára már Megyesi Balázs is felhívta a hölgy figyelmét, aki arra kérte a kereskedőket, óvatosan vizsgálják meg örökségét.

„Szegény, nagyon viseletes, össze-vissza van horpadva” – jelentette ki Katona Szandra, Molnár Viktorhoz érve pedig megadta magát a mutatója is.

„Csodával határos, hogy pont beelesett a tenyerembe és megéreztem. Azt nem is tudom, hogy fogjuk visszatenni” – mondta, közben pedig Nagyházi Lőrinc gyorsan ki is szállt a licitből, mondván, ennyi hibával az óra műkereskedelmi forgalomban nem állja meg a helyét. Molnár, Katona és Fertőszögi is osztotta véleményét.

„Így, ebben a formában ez egy nyűg. Én "roncs áron" tudom átvenni” – kezdte Fejes Tamás, majd kijelentette, nem akarja megbántani a hölgyet és családi örökségét, de maximum 40 ezer forintot hajlandó fizetni a drága felújításra szoruló darabért.

A helyzet az, hogy te nem egy jó tárgyat hoztál ide, hanem egy ószeres cuccot romos állapotban, és kaptál egy ószeres árat. Ha nincs kötődéset azonnal add el, mert nagyon jó árat kaptál

– vette vissza a szót Fertőszögi Péter, hozzátéve: nem kell csodálkozni, ha romokért üveggyöngyöt adnak. végül Barbara úgy döntött, inkább megtartja emlékbe az órát.