Lukács Sándor a házasságáról: Ötven éve együtt vagyunk, humor és a szeretet nélkül biztosan nem tartanánk itt
Minden nap dolgozik a szerelemért.
Lukács Sándor és felesége, Maráczi Mari idén tavasszal ünnepli szerelmük 50. évfordulóját, jövőre pedig az aranylakodalmukat, melynek apropóján a Meglepetésnek adtak interjút. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész és kedvese annak idején a Madárkák című film forgatásán találkoztak először, majd három évvel később a Fészek Klubban.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja bevallotta, hogy akkoriban a Vígszínház ifjú színészeiként viharos életet élte, nem volt olyan este, hogy előadás után ne mentünk volna el lazítani, de miután megismerte a párját, minden megváltozott.
„Vágytam hozzá hazatérni, sokkal inkább hazamenni volt kedvem, mint elmenni mulatni. Ez egy jel volt, ebből tudtam, hogy nem mindennapi nő, aki igazi otthont varázsol, és akivel már az első perctől kezdve nagyon kellemesen teltek a mindennapjaink” – mesélte a színész, akit annak idején az éjszaka császáraként emlegettek. Mint kiderült, felesége ösztönösen ráérzett arra, hogyan szelídítheti meg a fiatal színművészt.
Élték a legényéletüket, ahogy minden fiatal, az összes buliban benne voltak, én pedig meghagytam neki a szabadságot, és hogy minden a maga természetességében alakuljon. Tudtam, hogy művészember, a próbák és forgatások miatt sokszor éjszakázott, de mindig éreztette velem, mennyire fontos vagyok neki
– fogalmazott Maráczi. Bár a kapcsolatuk harmonikus, nem titkolják, hogy az évek során az ő házasságukat sem kerülték el a konfliktusok.
Azt valljuk, hogy mindig az egészet kell nézni. Ennyi év alatt természetes, hogy nem mindenben értünk egyet, de fontos, hogy mindketten megőriztük a gyermeki énünket, és a humor mindig átsegített a nehézségeken. A legkönnyebb elválni: ha valami nem stimmel, sokan az első nehézségnél a válást választják. A legnagyobb kihívás az együttmaradás, ami sok türelmet, alkalmazkodást és megértést kíván. Nálunk sem mindig felhőtlen minden, hullámvölgyek itt is vannak. Az, hogy közel ötven éve együtt vagyunk, mindkettőnkön múlik: humor és a szeretet nélkül biztosan nem tartanánk itt
– tette hozzá Lukács, aki az apró figyelmességekben hisz.
Szeretek a feleségem kedvébe járni, de nem viszem túlzásba: nagyritkán vásárolok, de ha Mari elküld valamiért, sosem jövök úgy haza, hogy ne hoznék neki pár szál virágot. A nagy romantikus gesztusok helyett többre tartom a hétköznapi figyelmességeket. Talán ez is az egyik titka annak, hogy ennyi év után is boldog a házasságunk. Sok mindent csodálok a feleségemben, de a legjobban azt, hogy engem kibír már ötven éve.