Tíz év háború Irakban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Tíz éve, 2003. március 20-án, alig 21 órával egy elbaltázott rajtaütés után hivatalosan is kezdetét vette az iraki háború. Az első hét gyors előretörése után pár napra ugyan megrekedni látszott a hadművelet, de végül Bagdad három héten belül elesett. Bush májusban már győzelmet ünnepelt, de ami villámháborúnak indult, közel évtizedes, az amerikaiak erőforrásait és néplelkét is felemésztő konfliktussá fejlődött. Tíz év után az amerikaiaknak a dicső napok emléke mellett az abu-grébi gyalázattal is szembe kell nézniük, de azért vidám pillanatokat is felidézhetünk.
2003. március 21. Lángokban az iraki minisztertanács épülete Bagdadban. Tíz éve, magyar idő szerint március 20-án hajnalban, a Szaddám Huszein bagdadi főhadiszállása elleni célzott rakétatámadásokkal megkezdődött az Iraki Szabadság Hadművelet, azaz a második öbölháború. Hogy ez történt, nem érhette meglepetésként a világ közvéleményét. (Fotó:
Daily Mirror Gulf Coverage / Europress / Getty)
2003. január 3. George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke az amerikai hadsereg Fort Hood-i bázisán. Már 2002 nyarától világos volt, hogy az Egyesült Államok háborúra készül Irak ellen, novemberben pedig már az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elfogadta 1441. számú határozatát, amely végül a hivatkozási alapot szolgáltatta a hadműveletek megkezdéséhez. (Fotó:
Pool / Europress / Getty)
2003. január 10. Tamara Nicolle csókkal búcsúzik férjétől, a Kuvaitba induló Noeltől. Az alapot Huszein vélt tömegpusztítófegyver-programja szolgáltatta. Ennek létezését ugyan semmi sem bizonyította, de Huszein provokatív fellépése és táplálta a gyanút. Az sem volt meglepetés, hogy a támadás március 20-án megindult. Két nappal korábban George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke 48 órás ultimátumot adott Huszeinnek a lemondásra. Az első bombák helyi idő szerint hajnali 5 óra 33 perckor robbantak Bagdadban. (Fotó:
Stephen Morton / Europress / Getty)
2003. március 18. Az 1. tengerészgyalogos hadosztály Kuvaitban gyülekező csapatai. De az első csapás ennél majd egy nappal korábban volt. Az amerikai hadvezetés eredetileg 55 iraki vezető ellen tervezett célzott légicsapást végrehajtani, hogy már a hadműveletek előtt lefejezzék az iraki vezetést. A tervet végül egy friss hírszerzési információ írta át. Az amerikaiak úgy értesültek, hogy Huszein két fiával, Udajjal és Kuszájjal a Bagdad melletti al-Dora tanyavilágába látogat. Így lett az első támadás célpontja a Dora farm, amire két F–117-es lopakodó négy, darabja kétezer fontos GBU–27-es bunkerrobbantó bombát dobott, amit még negyven Tomahawk cirkálórakéta követett - ezeket a USS Donald Cookról és két tengeralattjáróról indították. A március 19-én, iraki idő szerint reggel fél kilenckor indított támadás teljes kudarc volt, egy bomba teljesen elvétette a célpontot, a másik három a farm kerítésének a rossz oldalára hullott. Egy civil vesztette életét, később az is kiderült, hogy Huszein 1995-ben járt utoljára a farmon. (Fotó:
Robert Nickelsberg / Europress / Getty)
2003. március 2. Amerikai tengerészgyalogos Bászra legnagyobb olajfinomítója mellett. A hivatalos hadüzenet már a március 20-i bombázás után érkezett. Bush elnök amerikai idő szerint késő éjszaka beszédben jelentette be a háború megkezdését. Indokként ő is a tömegpusztító fegyvereket jelölte meg. Nagyjából Bush beszédével egyidőben megindultak a szárazföldi műveletek is. Elsőként az 1. tengerészgyalogos expedíciós hadosztály alakulatai indultak meg a brit egységekkel közösen Bászra ellen, miközben a 3. gyalogos hadosztály tízezer páncélossal és húszezer katonával felsorakozott Irak határán. (Fotó:
Robert Nickelsberg / Europress / Getty)
2003. március 25. Amerikai csapatok Naszírijánál, Bagdadtól 362 kilométerre délre. Naszírija elfoglalása kulcsfontosságú volt, bár később kiderült, hogy csak elterelő akció volt. Az amerikai haditerv lassan bontakozott ki. Az első napokban - amikor az optimista előrejelzések Bagdad 3-4 napon belüli elestét jósolták - úgy tűnt, hogy az amerikaiak a leglogikusabbnak tűnő útvonalat választva a Tigris és az Eufrátesz közti síkságon törnek előre. A javarészt sivatagos Irakban a két folyó alföldje a lakott terület, itt létezett olyan infrastruktúra, ami az utánpótlás biztosításához elengedhetetlennek tűnt. Az amerikai haditerv végül csak a háború utolsó napjaiban, Bagdad áprilisi lerohanásakor lepleződött le, amikor az irakiaknak már mindegy volt. Az amerikaiak valójában egy hatalmas átkaroló hadművelettel, a sivatagon átszáguldva, a lakott területeket megkerülve az irakiak hátába kerültek, és nyugati irányból vonultak be Bagdadba. (Fotó:
Joe Raedle / Europress / Getty)
2003. március 21. Bull Gurfein tengerészgyalogos őrnagy letépi Szaddám Huszein képét a falról a dél-iraki Szafuanban. Ennek a tervnek megvoltak a maga kockázatai. Az, hogy a hadműveleteket márciusban kezdték meg, szokatlan választásnak tűnt az iraki időjárás ismeretében. Az első öbölháborút nem véletlenül kezdték januárban, az iraki tél kedvezőbb feltételeket nyújt a hadviseléshez. Márciusban már gyakoriak a homokviharok - március utolsó hetében egy hetes homokvihar meg is akasztotta az előretörést, igaz, megteremtette a lehetőséget a csapatok utánpótlására is, ami a másik sebezhető pontja volt a haditervnek. Az, hogy végül három hét alatt elfoglalták Irakot, utólag igazolta a tervet. (Fotó:
Chris Hondros / Europress / Getty)
2003. március 29. Menekültek Bászránál. A hadműveletek legelején elfoglalt városban Szaddám-párti fegyveresek kezdtek lövöldözni. Az persze már a háború elején látszott, hogy az eredetileg félelmetesnek tűnő iraki haderő számottevő ellenállására nem lehet számítani. A brit csapatok két nap alatt elérték Irak második legnagyobb városának, Bászrának a külvárosait. Másnapra elfoglalták a város repterét és már a belvárosban harcoltak. Ugyanezen a napon érték el az amerikaiak Naszíriját. A Bagdadtól 362 kilométerre fekvő város az egyik legfontosabb átkelő az Eufráteszen. (Fotó:
Spencer Platt / Europress / Getty)
2003. március 19. A menekülthullám már a háború előtt megindult, Irak középső részéről sokan indultak a kurdok lakta területekre. A kép Ebril közelében készült. A nászírijai csatához kötődik a háború egyik legemblematikusabb és egyben talán legzavarosabb története is, aminek a főszereplője egy akkor még csak 19 éves lány, Jessica Lynch volt. Lynch őrvezető és 17 társa az 507-es karbantartó században szolgált, azaz nem a fronton. Éppen Naszírijába tartottak, amikor egy kereszteződésben rossz fele fordultak, és rajtuk ütött egy iraki alakulat. (Fotó:
Patrick Barth / Europress / Getty)
2003. március 27. Az amerikai légierő kisegítő személyzete újratölt egy tankelhárító csatarepülőt Kuvaitban. A támadásban 11-en életüket vesztették, Lynch és öt társa fogságba esett. Az örvezető története bombaként robbant a sajtóban, pillanatok alatt hőssé, a megmentése pedig prioritássá vált, főleg azután, hogy az irakiak közzétették a róla fogságban készített felvételeket. Végül április 1-én mentették ki a naszírijai Szaddám Kórházból - az akcióban a haditengerészet különleges kommandóját, a SEAL-t is bevetették, de a különleges egységek parancsnokságának a műveleti egysége, a hadsereg kommandósai, a rangerek, a Delta Force egyik kommandója és a légierő ejtőernyős mentőalakulata is részt vett benne. (Fotó:
Paula Bronstein / Europress / Getty)
2003. április 1. Utcai harcok Bászrában, egy újságíró fedezéket keres. Hazaérkezése után Lynchet hősként ünnepelték, nem kis részben azért, mert a sajtóbeszámolók alapján annak is tűnt. A Washington Post például azt írta, Lynch fegyverrel állt ellen a támadó irakiaknak. Később kiderült, hogy ebből semmi sem igaz, a sérült Lynch nem tanúsított ellenállást. A történtek tisztázásáért maga Lynch tette a legtöbbet, annak ellenére is, hogy ezért aztán amerikaiak ezreitől kapott gyűlölködő leveleket. (Fotó:
Mario Tama / Europress / Getty)
2005. január 18. Amerikai csapatok tévedésből meggyilkolták a képen látható kislány szüleit, amikor autójukkal egy amerikai járőrbe futottak. Eddigre már megváltozott a háború arca. Az iraki reguláris haderő nem tanúsított komolyabb ellenállást, de a Szaddámhoz hű milícia, a fedajín katonái ekkor már a következő években meghatározóvá válló gerilla harcmodorra váltottak. Kezdtek megmutatkozni a megszállás nehézségei is. A hadsereget nem rendfenntartásra képezték ki, ám Irakban mégis rendőri jellegű feladatokat kellett ellátniuk. A szerepzavar néha véres tragédiákba torkollt. Március 31-én például egy közúton felállított amerikai ellenőrzőpontnál hét civil, köztük egy nő és egy gyerek vesztette életét, amikor a katonák tüzet nyitottak autójukra. A vezető a vizsgálatok szerint nem reagált semmilyen figyelmeztetésre. (Fotó:
Chris Hondros / Europress / Getty)
2005. április 28. Homokvihar al-Aszad felett. Az amerikai műveletek a március végi megtorpanás után áprilisban új lendületet vettek. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Tommy Franks vezérkari főnök végig egy grandiózus hadicselre, megkerülő manőverre készült. A terv bevállt, az amerikai csapatok április 7-én, reggel gyakorlatilag ellenállás nélkül hatoltak be Bagdadba. (Fotó:
Handout / Europress / Getty)
2003. április 7. Füst száll fel Szaddám Huszein bagdadi elnöki palotájából. Az amerikai műveletek a március végi megtorpanás után áprilisban új lendületet vettek. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Tommy Franks vezérkari főnök végig egy grandiózus hadicselre, megkerülő manőverre készült. A terv bevállt, az amerikai csapatok április 7-én, reggel gyakorlatilag ellenállás nélkül hatoltak be Bagdadba. (Fotó:
Daily Mirror Gulf Coverage / Europress / Getty)
2004. január 28. öngyilkos merénylet Bagdad központjában egy szállodánál. Jómagam a szerkesztőségben, két tévé előtt éltem meg a pillanatot. Unalmas reggel volt, órák óta nem történt semmi. Meredten bámultam a BBC-t, mert a brit köztévének két, fixen telepített kamerája is volt Bagdadban. Az egyik az Eufrátesz és a Tigris közötti területet pásztázta lassú tempóban. A képek monoton sorát váratlanul egy Bradley lövészpáncélos felbukkanása törte meg. Majd még egy Bradley kúszott be balról a képbe, majd az látszott, ahogy a Tigris partján fekete egyenruhájukat futva kapkodó irakiak menekülnek. A várost két nap múlva nyilvánították felszabadítottnak. (Fotó:
Mario Tama / Europress / Getty)
2003. április 18. Szaddám Huszein szobrának ledöntése Bagdadban. Az utolsó nagyobb célpontot, Szaddám szülővárosát, Tikritet április 13-án vették be az amerikaiak. Bagdadban ekkor már fosztogatások voltak, és Szaddám szobrát is ledöntötték. George W. Bush május 1-én jelentette be a nagyobb hadműveletek végét. (Fotó:
Oleg Nikishin / Europress / Getty)
2003. április 14. Roscoe Archer őrmester a 3. gyalogos hadosztályból megpihen a köztársasági elnöki palota egyik kanapéján. Ezzel azonban a háború nem ért véget. Én 2003 októberében jártam Irakban, Bagdadban Szaddám Huszein a képen is látható palotájában szállásoltak el, ami akkor az amerikai csapatok főhadiszállása is volt. Minden békésnek tűnt. Néha remegett a föld, mint amikor a körúton elmegy a ház előtt a hatos villamos. Egy nagyobb rengés után vendéglátónk, Isaszegi János dandártábornok - aki ekkor a harmadik volt a szövetséges haderő parancsnoki láncában - megjegyezte, hogy ez közel volt. A tábort lőtték aknával. (Fotó:
Mario Tama / Europress / Getty)
2003. július 16. Az Irakból hazatérő Tory Burgess százados csókot nyom terhes neje, Kathleen pocakjára a georgiai Savannah-ban. (Fotó:
Stephen Morton / Europress / Getty)
2008. május 6. Amerikai katonák támogatnak egy irakit, aki előzőleg megpróbált elmenekülni előlük, ezért lelőtték. Pedig 2003 októbere visszatekintve boldog békeidő volt. Az igazi problémák csak ezután kezdődtek. Az iraki háború legnagyobb csatája csak fél évvel később kezdődött Faludzsában, a szuniták lakta vidék tán legfontosabb városában. A 2004 április ostrom csak részsikereket hozott. Májustól novemberig egyre fokozódott a lázadók tevékenysége, míg végül a város második, november 7-én kezdődött ostromában végül sikerült megtisztítani Faludzsát. Ennek nagy ára volt, tízezer otthon megsemmisült. (Fotó:
Chris Hondros / Europress / Getty)
2004. május 23. Az abu-grébi megaláztatásokra emlékeztető falfestmény a bagdadi Tavra negyedben. A két faludzsai ostrom között az amerikaiaknak még a radikális síitákkal is meggyűlt a bajuk, Nedzsefben augusztus 5-27 között a szélsőséges hitszónok, Muktada al-Szadr csapataival kellett harcolniuk. Eddigre már túl voltunk az abu-grébi börtönbotrányon is, aminek a képen látható falfestmény is emléket állít. A börtön amerikai őrei semmibe vették foglyaik jogait, akiket folyamatosan megaláztak. A kínzásokról a New Yorker magazin számolt be elsőként, a történtek szimbóluma a Szatar Dzsabart ábrázoló kép lett. Őt elektrosokkal kínozták. (Fotó:
Salah Malkawi / Europress / Getty)
2003. december 15. Egy amerikai katona megmutatja a föld alatti bunkert, ahol Szaddám Huszein bujkált. A helyzet fokozatos romlásán az sem változtatott, hogy decemberben elfogták Szaddám Huszeint, akinek a háború után nyoma veszett. A diktátort végül nyolc hónapig tartó bujkálás után, december 13-án kapták el. (Fotó:
Chris Hondros / Europress / Getty)
2006. december 30. Szaddám Huszeint végül Irakban állították bíróság elé, ahol Moamer el-Kadhafi líbiai diktátor lánya volt az egyik ügyvédje. Halálra ítélték, december 30-án akasztották fel. A kivégzést felvették és levetítették az iraki televíziókban. (Fotó:
Handout / Europress / Getty)
2006. február 9. Amerikai és iraki csapatok átfésülik Ramadi városát. A háborúnak azért volt könnyedebb oldala is. Iraki oldalról egyértelműen Mohamed Szaíd al-Szahaf, a tájékoztatási miniszter lett a közönségkedvenc, aki bombasztikus nyilatkozatokkal próbálta ellensúlyozni az iraki szempontból siralmas harci helyzetet. "Úgy érzem, mint mindig, hogy mind lemészároljuk őket" - mondta például, amikor a háború várható alakulásáról kérdezték. (Fotó:
Chris Hondros / Europress / Getty)
2008. május 30. Moktada al-Szádr, a szélsőséges síita hitszónok hívei tiltakoznak Bagdad síita szegénynegyedében, Szádrvárosban, amit Moktada apjáról neveztek el. A háború előtt a városrészt Szaddámvárosnak hívták. Szajaf legemlékezetesebb alakítását április 7-én nyújtotta. A nyilatkozat idején az iraki tájékoztatási minisztérium épületét már megszállták az amerikaiak, így a sajtótájékoztatót szabad ég alatt, a Tigris folyó keleti partján tartotta. "Nincsenek amerikai tankok Bagdadban" - mondta a kamerákban, miközben a háta mögött két amerikai M1 Abrams haladt el a folyó túlpartján. Miniszterként utoljára másnap szólalt meg, akkor azt mondta, hogy az amerikaiak "vagy megadják magukat, vagy bennégnek a tankjaikba. Meg fogják adni magukat. Ők fogják megadni magukat". (Fotó:
Wathiq Khuzaie / Europress / Getty)
2008. február 27. Richard Courtney őrmester felperzseli a bozótost, ami tökéletes fedezéket nyújtott az amerikai csapatokra leselkedő lázadóknak. Szajaf azonnal az internet sztárja lett. De az internet nemcsak a mémgyártásban játszott szerepet. Ahogy az 1991-es, első öbölháború a hírtelevíziózás, úgy a 2003-as második öbölháború az internet forradalma volt. Az Index az első bombázás hírére 24 órás hírfolyamra váltott, a háború eseményeit április 11-ig percről percre követhették olvasóink. Technikai téren ekkor a műholdas videotelefon volt a csúcstechnológia, amit tudósítók százai használtak. A háború minden korábbinál közelibb közvetítését segítette az amerikai hadsereg propagandaakciója, melynek során több száz vállalkozó újságírót telepítettek harcoló alakulatokhoz, így ők - némi biztonsági cenzúra mellett - gyakorlatilag élőben tudósíthattak a frontról. (Fotó:
Spencer Platt / Europress / Getty)
2011. december 16. Az amerikai hadsereg elhagyott naszírijai bázisa. A tábort az 1. páncélos hadosztály használta a kivonulásáig. Ennek persze megvolt az ára, a Brown Egyetem elemzése szerint 231 újságíró, köztük több nemzetközi sztár, például az Atlantic akkori főszerkesztője vesztette életét a harcokban. (Fotó:
Mario Tama / Europress / Getty)
(Fotó:
Wathiq Khuzaie / Europress / Getty)
2011. december 16. Fort Hoodba indulnak a csapatok Kuvaitból. 2007-re már úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok nem lesz képes megteremteni Irakban a biztonságot és a stabilitást. Ekkor bólintott rá Bush az azóta csúfos véget ért David Petraeus tervére, a surge-re, melynek során jelentősen növelték az amerikai erők létszámát Irakban. A csapaterősítések hatására 2010-re sokat javult a helyzet Irakban, annyira, hogy Obama végül teljesíthette választási ígéretét és kivonhatta az amerikai haderőt Irakból. Az utolsó amerikai alakulatok - leszámítva egy kisebb, az Irakban szolgáló amerikai polgári alkalmazottakat védő csapatot - 2011. december 18-án hagyták el az országot. (Fotó:
Joe Raedle / Europress / Getty)
2007. május 27. Mary McHugh Irakban elesett vőlegénye, James Regan őrmester sírjánál az arlingtoni nemzeti sírkertben. Regannal egy pokolgép végzett februárban, McHugh a kép készítésekor járt először sírjánál. John Moore ikonikus képe fejezi ki tán a legjobban, hogyan alakult át az iraki konfliktus. Tíz éve úgy indultak harcba, hogy pillanatok alatt nyerhetnek. És bár az elsődleges katonai célokat tényleg egy hónapon belül teljesítették, a konfliktus végül 8 és fél évig húzódott, és amerikai katonák ezreinek, iraki civilek tízezreinek az életét követelte. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
