30 éves a magyar atom
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
1983-ban indult el a paksi atomerőmű első reaktorblokkja. Csernobil és Fukusima óta erős a félelem a nukleáris energiával szemben, bár egyelőre ez tűnik az egyetlen forrásnak, amellyel a világ érdemben csökkentheti szén-dioxid-kibocsátását. A paksi reaktorok élettartama 2035-re jár le. A négy, összesen csaknem 2000 megawattos reaktor kiváltása két újabb, akár 1200-1600 megawattos reaktorral egyelőre csupán terv. A tendert több csúszás után az idei év végére ígéri a kormány, a beruházás költsége ezermilliárd forintos nagyságrendű, hosszú távon azonban a remények szerint olcsóbbá teheti az energiatermelést. A magyar társadalom a nukleáris energiával szemben jóval kevésbé elutasító, mint az atomerőművei leállítását beütemező Németország vagy az atomerőmű nélküli Ausztria.
Az első terepszemle 1967 áprilisában, négy hónappal az atomerőmű építéséről szóló szovjet–magyar államközi egyezmény aláírása után. Az akkor még nagyközség Paks mellett a 30 kilométerrel délebbre fekvő Bogyiszló és a Dunától keletre fekvő Dusnok, korábban pedig Solt is szóba került. Végül árvíz- és belvízvédelmi szempontok, valamint a talajösszetétel miatt esett a választás Paksra. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
1968. Fontos szempont volt, hogy az uralkodó széljárás a tervezett erőműtől ne a település felé fújjon. Szordel György a magaslégköri rádiószondát kísérő műszer kezelőjeként előzetes meteorológiai méréseket végez a későbbi erőmű helyszínén. A kihelyezett állomás műszerei naponta rögzítik a széljárást, a szélerősséget, a csapadék mennyiségét. (Fotó:
Kácsor László / MTI)
1969. Folynak a tereprendezési munkák, amelyek azonban még ebben az évben megtörnek: 148 millió forint elköltése után négy évre leáll az építkezés. Ennek előnye is volt: emiatt az újraindításkor a nyomottvizes (VVER) reaktortípus modernebb, V-213-as reaktora került bele a tervekbe. 1970-ben módosították a szerződést, amely már 1900-2000 megawatt összteljesítményű atomerőműről szólt. 1972-ben újabb lendületet kaptak az előkészületek, ehhez hozzájárulhatott a kibontakozó olajválság is. 1980-ra adták meg az első blokk beindítását. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
A Műegyetemi oktatóreaktor avatása 1971. június 9-én. A komplexum a nukleáris szakemberek képzésében játszott fontos szerepet, a tervezett atomerőmű miatt vált különösen fontossá. Az oktatóreaktor aktív zónájának maximális hőteljesítménye 100 kilowatt. Lévai András tart szakmai tájékoztatót az oktatóreaktorról. Balról jobbra: Ilku Pál oktatási miniszter, Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes, Polinszky Károly oktatási miniszterhelyettes, Perényi Imre rektor, Lévai András tudományos rektorhelyettes, Anatolij Alekszandrov akadémikus, a Szovjetunió Atomenergia Bizottságának elnöke és Osztrovszky György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke. Alekszandrov egyike azoknak, akik az atomerőművek legelterjedtebb, nyomottvizes technológiáját dolgozták ki. (Fotó:
BME Nukleáris Technikai Intézet)
Paks, 1975. október 3. Az alapkőletétel. Már ekkor világos volt, hogy a tervezett időpontok nem lesznek tarthatók, és nem lesz készen a reaktor 1980-ra. Az I. reaktor az időpont többszöri módosítása után 1982. december 28-án készült el. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
Az I-és és II-es blokk építésének előkészületei már 1974 augusztusa óta folytak. Az építkezésen csúcsidőben 10 ezer ember dolgozott. A néphadsereg ezer főt irányított ide. Az építési munkálatokhoz a szigorúbb szakmai követelményeknek kellett megfelelni, például külön tanfolyamot kellett elvégezniük a szakképzett hegesztőmunkásoknak is. A KGST-országokból is érkeztek szakemberek. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
Paksot „KISZ építési területté” nyilvánították, így vált lehetővé a fiatal szakemberek toborzása a szervezet révén. Naponta ezer tonna nehézbetont építettek be, összesen több ezer kilométer kábelt fektettek le, több ezer tonna rozsdamentes acélt használtak fel. „A paksi atomerőmű nem csak egy beruházás megvalósítása, hanem egy új ipari ágazatnak a létrehozása is. A Magar Népköztársaság, a magyar ipar ezzel a létesítménnyel lép be az atomkorszakba” – mondta akkoriban Németh Károly, az MSZMP KB titkára egy paksi látogatásán. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
Paks, 1976. február 4. A Budapesti Műszaki Egyetem Tanreaktorának munkatársai a különféle betonfajták sugárvédő tulajdonságait ellenőrzik, hogy kiválasszák a paksi atomerőmű reaktortömb építésére alkalmas típust. Az erőműben alkalmazott nehézbeton térfogatsúlya kétszerese a hagyományos betonnak. (Fotó:
Csikós Gábor / MTI)
1977. május. Mosott ruhákat tereget egy asszony a paksi atomerőmű dolgozóinak épült új lakótelep szomszédságában. A nagyközség 10 ezres lakossága húsz év alatt megkétszereződött. Paks 1979-ben kapott ismét városi címet. (Ezt még 1871-ben vesztette el, a mezővárosi rang megszüntetésével.) Új ötlet volt, hogy az építőmunkásokat nem barakkokban helyezik el, hanem már ők is új panelházakba költözhettek, amelyek később az üzemeltetőknek adtak otthont. Több mint kétezer lakás épült így. A panelházakhoz kapcsolódott az úgynevezett tulipános vita is: néhány panelházat vörös-fehér ívelt mintákkal díszítettek. „Az egész ország szürkében lakik, miért legyenek a paksiak különbek? Mi lesz, ha mindenki ilyet akar?” – az akkori építésügyi miniszter ezzel az érveléssel állította le a kezdeményezést. (Fotó:
Horváth Péter / MTI)
A paksi atomerőmű területén megkezdték az egyes számú reaktorblokkot körülzáró falcellák építését, ezzel egyidőben szerelik a laboratórium épületének szerkezetét is. Előtérben az argentin születésű Che Guevara kubai partizánvezér arcképe látható. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
1979. október. Az épülő atomerőmű Pakson. A VVER-440-es reaktorokat eredetileg 500 megawatt teljesítményűre tervezték, ám végül megfelelő turbina hiánya miatt maradtak a 440-es verziónál, két 220 megawattos gőzturbina alkalmazásával. (Később azonban lehetővé vált a meglévő reaktorok teljesítményének növelése 500 megawattig.) A paksi erőmű területét úgy alakították ki, hogy lehetőség legyen az erőmű bővítésére. Nemcsak a már ekkor tervben lévő, később meg is valósított III-as és IV-es reaktornak volt helye, de az azóta is csupán tervben lévő két újabb reaktornak is. (Fotó:
Bisztray Károly / MTI)
1979 decembere. A paksi atomerőmű építkezésén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára integet a dolgozóknak. (Fotó:
Németh Ferenc / MTI)
1980. január. Az épülő paksi atomerőmű II. számú reaktorának távlati képe. Mind a két épülő – ahogy az 1986-ban és 1987-ben beindított III-as és IV-es blokkok is – VVER V-213-as típusú, nyomottvizes reaktorok. (Ellentétben a forralóvizes csernobili atomerőművel.) Mindegyik 440 megawatt teljesítményre volt képes; a korszerűsítések után névleges teljesítményük ma már eléri az 500 megawattot. Tervben volt az erőmű további bővítése két ezer megawattos reaktorral, ám erről 1989-ben letettek. A bővítés majdnem negyedszázaddal később vált aktuálissá: többszöri csúszás után az idei év végéig ígérik a tender kiírását. (Fotó:
Gottvald Károly / MTI)
1980 tavaszán megérkezett a Dunán az I-es reaktorblokk tartálya. Ez az atomerőmű szíve, lényegében ez határozza meg egy reaktor élettartamát. Teljes magassága csaknem 14 méter, külső átmérője 3,84 méter. Falvastagséga az aktív zóna magasságában 14 centiméter, belülről 0,9 centiméteres acélbevonattal ellátva. A VVER 440 V-213-as reaktora Pakson kívül Finnországban, Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában és több oroszországi erőműben működik. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
1980 augusztusa. Az épülő I-es blokkvezénylő, két évvel a blokk beindítása előtt. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
1980. október 19. A reaktortérbe érkezik a 230 tonna súlyú, 12 méter hosszú acéltartály a + 6 méteres szintre, ahol a reaktorcsonkokat fogják összehegeszteni a főkeringetőköri csővezetékkel a paksi atomerőmű reaktorépületében. (Fotó:
Gottvald Károly / MTI)
Nagy Előd festőművész a Paksi Atomerőmű építkezésén helyszínt keres az alkotáshoz. A művész Szabó Benjámin kormánybiztos meghívására 1979 őszétől festményein követte végig az erőmű építésének fázisait. 1981-től szerződés is köti az erőműhöz. Sorozata a Paksi Atomerőmű Üzemtörténeti Gyűjteményének csarnokában látható, érmeket is készített e témában. (Fotó:
Ruzsonyi Gábor / MTI)
1981 júliusa. A II-es számú reaktor érkezése. Az újabb reaktor 1984. szeptember 6-án lépett működésbe. Nem állt le a bővítés a csernobili atombaleset után sem. A tragédia után fél évvel, 1986. szeptember 28-án indult meg a III-as, alig egy évre rá a IV-es reaktor. (Fotó:
Atomenergetikai Múzeum filmarchívuma)
1983. november 3. Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes beszél a paksi atomerőmű I-es blokkjának avatásán, Lázár György kormányfő és több KGST-ország képviselőjének társaságában. Az erőmű azonban már hónapok óta működött: a hálózati szinkronizálás már 1982. december 28-án megtörtént, az üzemkezdet pedig 1983. augusztus 10-re esett. (Fotó:
Soós Lajos / MTI)
1984. október 12. Munkásnagygyűlés a paksi atomerőmű egyik szerelőcsarnokában, amikor ünnepélyesen felavatták az erőmű második reaktorblokkját. 1987-re, két további reaktor elkészültével a magyarországi energiafelhasználás csaknem 40 százalékát fedezte az atomenergia. A világelső Franciaország, csaknem 70 százalékkal. A legtöbb reaktor Oroszországban működik, ám ezzel az energiafelhasználás csupán negyedét biztosítják. (Fotó:
Varga László / MTI)
1987. március 22. Indítás előtti megbeszélés a Paksi Atomerőmű IV-es blokkjának úgynevezett melegjáratása előtt. A harmincöt napig tartó munkában – mely március 20-án kezdődött – a primerkört és a hozzá tartozó fő egységek többszáz vizsgálatát végzik el. Az üzembe állítás 1987. augusztus 10-én jön el. (Fotó:
Gottvald Károly / MTI)
A Csernobil óta létező és Fukusima óta frissen felerősödött félelmek ellenére úgy tűnik, egyelőre csak az atomenergia képes biztosítani a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos globális terveket. (Fotó:
Vincze Bálint)
A Solti-sík. A paksi atomerőművet több helyről természetvédelmi terület veszi körbe. A közelében áll az összesen hétezer hektáros Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet több része. A közelben él a védettséget élvező ürge, és az orchidea tíz különféle fajtája is megtalálható itt, valamint a szibériai nőszirom. (Fotó:
Vincze Bálint)
Halálos pillantás a reaktor szívébe. A reaktortartályban lévő primer körben 297 Celsius-fokra melegszik fel a víz, amely több mint 5500 darab, 16 milliméteres fúvócsövön áramlik át, hogy felmelegítse a a gőzfejlesztőben a már nem radiokatív szekunder kör vizét. (Fotó:
Vincze Bálint)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
