Dél-Afrikában a 19. század végétől kezdve fogadtak el faji alapon diszkrimináló törvényeket. 1950 ugyanakkor fordulópontnak tekinthető, ugyanis ebben az évben fogadták el azt a törvényt, amely alapján az ország minden lakosát besorolták valamilyen etnikai kategóriába, illetve egy másik törvény alapján ezeket a csoportokat területileg is elkülönítették. (Fotó: Gianmarco Panucci)

A Cape Flats egy viszonylag nagy kiterjedésű terület, amely Fokváros központjától délkeletre fekszik, és amit 1950-ben még csak egy tengerpart felé vezető út keresztezett. A hadsereg ide járt gyakorlatozni és a környéken elvétve lehetett itt lakó emberrel találkozni. Az ötvenes évektől kezdve azonban a feketék és a különböző etnikumok keveredéséből létrejött, színesnek nevezett (coloured) csoport tagjai kezdtek beköltözni. Ezt a folyamatot csak erősítette az 1966-ban elfogadott törvény, melynek értelmében a városközpontot fehéreknek fenntartott (white only) területnek nyilvánították. Ezentúl a színesbőrűeknek csak dolgozni jöhettek ide, munka után viszont vissza kellett menniük a külvárosi területekre. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Drogdíler kutyáival háza bejáratánál. Fokváros vonzó célpont volt a munkavállalók számára, a város vezetésének viszont problémát okozott az ide vándorló munkások tömege. Kezdetben azzal próbálkoztak, hogy csak a város bizonyos részeire engedték be a vendégmunkásokat, később viszont már csak a nők munkavállalását tiltották meg a városban. Ennek az lett az eredménye, hogy 1970-re Langában, Cape Flats egyik kerületében tíz férfire már csak egy nő jutott. Az 1966-os törvény után a kormány nagyszabású lakásépítési projektbe kezdett a Flats-ben, hogy a centrumból kiszorított embereket ide helyezzék el. Az így felépült munkásszállók, amelyek csak férfiakat fogadtak be, azon nyomban szinte az összes környéki szociális probléma melegágyaivá váltak. (Fotó: Gianmarco Panucci)

A rivális bandák lövöldözése után egy manenbergi utcán. A bandák jelenléte két részre osztja a negyedek lakóit. Az emberek egyik része már gyerekkorától arra készül, hogy csatlakozzon az egyik bandához: az ő életük a pénzért és hatalomért folytatott folyamatos erőszakos harcról szól. A többiek a bandák uralmának elszenvedői: ők nem vesznek részt az alvilág életében, viszont a bűnözők kegyetlenségének ők is gyakran az áldozataivá válnak, mivel egy olyan világban, amelyet a bandák tartanak a kezükben, nehéz hosszabb ideig semlegesnek maradni. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Heroint készítenek elő a bandatagok Hanover Parkban. A drogkereskedelem virágzik ezeken a területeken, ami segíti fenntartani és növelni a bandák népszerűségét és hatalmát. A bandák jelenléte átszövi a mindennapi életet: ők határozzák meg a rendet és kultúrájuk az egész városrész életét áthatja. (Fotó: Gianmarco Panucci)

A szegénység senkinek nem teszi lehetővé, hogy hosszú távon távol maradjon a veszélytől. A szegénynegyedekben a férfiak, a nők és a gyerekek számára is mindennapos a bandatagok jelenléte: vagy azért találkoznak velük nap mint nap, mert ők is az alvilág valamelyik iparágában keresik a kenyerüket, vagy azért, mert egy egyszerű Cape Flats-i lakosnak nem kell messze mennie, hogy egy utcai lövöldözés szemtanújává váljon. Ennél fogva rendőröknek praktikus az emberek között kérdezősködni, ha egy aktuális konfliktus törésvonalait akarják felderíteni. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Pipa füstjét tüdőzi le egy bandatag. Az ENSZ szerint 2003 előtt a kristályos metamfetamin (crystal meth) - amit Dél-Afrikában tiknek hívnak - szinte ismeretlen volt Fokvárosban. Mára ez a város legelterjedtebb kábítószere, népszerűsége az alkoholéval vetekszik. A tik receptje fenn van az interneten, viszonylag könnyen és olcsón lehet elkészíteni, így gyorsan kiépült az árusítására szakosodott iparág, és a kereslet is pillanatok alatt megugrott az új drog iránt. (Fotó: Gianmarco Panucci)

A kezdeti tiltás ellenére a kormány végül persze már nem tudta megakadályozni a városba áramló bevándorlást, így ahol a munkások nem találtak legális szállást; bádogból, kartonból és műanyagból eszkábáltak maguknak kunyhókat. A hetvenes és nyolcvanas években a kormányok szabályosan hajtóvadászatot folytattak a bádogvárosok ellen, de amíg ledózeroltak egy kunyhót, máshol egy újabb nőtt ki a földből, így mára már Cape Flats elengedhetetlen kellékeivé váltak az építmények. Manapság a kormány célja az infrastruktúra fejlesztése a bádogvárosokban: igyekeznek bevezetni az elektromosságot és a vizet, illetve csatornarendszert építenek, valamint téglaházakba igyekeznek átköltöztetni a kunyhók lakóit. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Bandatag a barátnőjével. Egy 2007-es ENSZ jelentés szerint Dél-Afrika lakosságának 12 százaléka volt AIDS-fertőzött, ezen belül a felnőtt lakosság körében 18 százalék volt az AIDS-esek aránya. Bár Cape Flats lakosainak életét sok minden sújtja, a betegség Western Cape megyében a legkevésbé elterjedt az összes megyét összehasonlítva: a felnőttek körében itt csak 5,3 százalék a fertőzöttek aránya, miközben egyes megyékben akár a lakosság negyede is fertőzött lehet. (Fotó: Gianmarco Panucci)

A tik legelterjedtebb fogyasztási módja a füstjének szívása: ehhez jellemzően a sörösüveg nyakából csinálnak pipát, vagy villanykörtéből szívják szívószállal a kábítószer füstjét. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Egy halott bandatag rokonai a temetésen. Az erőszak nagyon korán a gyerekek életének szerves részévé válik: kezdetben csak játékból csinálják, viszont ők is fokozatosan annak a kegyetlen logikának a részeivé válnak, ami a gettót irányítja. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Kóruskoncert Hanover Park egy iskolájában. Cape Flats minden része más banda fennhatósága alatt áll: így attól, hogy valaki osztálytársként a legjobb barát, pillanatok alatt ellenséggé válhat, ha pont az utca másik oldalán lakik, és az ellenséges banda érdeke úgy kívánja meg. Bár a rendőrság folyamatos küzdelemben áll a bandákkal, nem csak ők akarnak változtatni. Egy helyi lelkész, Craven Engel 2010-ben hívta Hanover Parkba az amerikai Ceasefire program szervezőit, hogy megmutassák, ők hogyan értek el sikereket az erőszak elleni harcban. Az ötlet egyszerű: volt bandatagokat szerveznek be, hogy kapcsolati hálójukat felhasználva közvetítsenek az ellenséges bandavezérek és bandatagok között. Bár az Amerikából átültetett programot érik kritikák, a hivatalos rendőrségi statisztikák szerint 2013 első hat hónapjában a bandákhoz köthető erőszakos bűncselekmények száma felére csökkent az azelőtti három évhez képest. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Ottery éjszaka. A munkásszállók felhúzása, és a környék túlnépesedése idején kezdtek megszerveződni az első bandák, amelyek az állam törvényeit semmibe véve, saját elgondolásaik alapján szervezték meg a rendet ezeken a területeken. Az elszigetelt negyedekben teljesen hétköznapossá vált a droghasználat és az alkohol, a mindennapokat nyers erőre épülő farkastörvények kezdték dominálni. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Bandatagok marihuánát mérnek ki, amit Manenberg utcáin akarnak értékesíteni. A környék szegény, munkanélküli és kiábrándult fiataljai tökéletes utánpótlást jelentenek a bandák számára. Mivel az illegális drogbiznisz sokkal jobban fizet, mint a dél-afrikai gazdaság sok más szektora, a bandák jó pénzért tudják foglalkoztatni a környéki srácokat. 2013 szeptemberében 16 iskolát kellett Manenbergben ideiglenesen bezárni, mert 11 hónapon belül 10 ember gyilkoltak meg a környéken. A rendőrség információ szerint júniusban hetente átlagosan négy-öt lövöldözés volt hetente és bár a megnövelt rendőri jelenlét és a két helyi banda, az Americans és a Hard Livings békeszerződése ideiglenesen lenyugtatta a környéket, a rendőrök még mindig általuk ellenőrzött útvonalakat jelölnek ki, hogy a gyerekek biztonságosan tudjanak iskolába járni. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Halottaskocsi Hanover Parkban. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának 2010-es felmérése szerint a Dél-Afrikában a nem természetes halálozások kiváltó okai közül a gyilkosság az egyik legelterjedtebb. Bár a helyzet javul, az ország még így is a világ élvonalában van erőszakos halálozások szempontjából: míg 1995-ben 100 ezer emberre 65, 2011-ben 31 gyilkosság esett az ENSZ adatai szerint. Ugyanez Magyarország esetében 3 és 1,4 volt. Fokváros még ebből is kiemelkedik, itt százezer lakósra 41 gyilkosság esik, és ezek az esetek a külvárosi szegénynegyedekre koncentrálódnak. (Fotó: Gianmarco Panucci)

Tik szívás Lavander Hillben. A fiatalok körében különösen népszerű a tik, amely magabiztosságot kölcsönöz és eufóriát okoz a használónak. Sokkal addiktívabb az alkoholnál vagy a fűnél, ugyanakkor Grant Jardine, a Fokvárosi Drogmegelőzési és Tanácsadó Központ igazgatója szerint nagyobb arányban gyógyulnak meg a tikfüggők, mint például a heroinisták. Ez azért van, mert a tikhasználók gyorsabban keresnek segítséget, mint más szerhasználók, amit az is elősegít, hogy a tik nagyobb eséllyel okoz bad tripet, ami korán megijeszti a függőket. (Fotó: Gianmarco Panucci)