Afgán álom
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Gépfegyver helyett tablet, turbán helyett Pókember: bár Afganisztánról még mindig a tálib fanatikusok és az ultrakonzervatív iszlám jutnak a legtöbb ember eszébe, sok afgán fiatal már egészen máshogy éli és képzeli el a saját életét. Ők az új NATO-generáció tagjai, az elmúlt évtized és a nyugati katonai, politikai és gazdasági jelenlét legfőbb nyertesei a közép-ázsiai országban. Azok a szerencsések, akiknek most telik a nyugatias életstílus kellékeire és kellemes áldásaira egy nagyon egyenlőtlen társadalomban. Gyengülő hagyomány, törékeny komfort és fogyasztói kultúra afgán módra a 2007 óta Afganisztánban élő és dolgozó francia fényképész, Sandra Calligaro kabuli képein.
Afgán fiatalok a Titanic legendás jelenetére pózolnak Kabul mellett, a Qargha-tónál. Bár a népszerű kirándulóhelyet időnként az országban állomásozó külföldiek is fölkeresik, elsősorban az afgán fiatalok célpontja, itt úszni, csónakázni és vízibiciklizni is lehet. A tóparton lévő egyik népszerű étterem ellen nem is olyan régen tálib fegyveresek bombamerényletet követtek el, amiért a helyen alkoholt is árusítottak a nem muszlim külföldieknek. (Fotó:
Sandra Calligaro)
A Finest bevásárlóközpont Wazir Akbar Khanban, Kabul legfelkapottabb részén. Az első, nyugatias termékkínálatú üzlet 2006-ban nyílt meg a főváros diplomatanegyedében, eleinte főleg a nemzetközi szervezetek munkatársai és a gazdag afgán diaszpóra tagjai vásároltak benne. Az áruházláncnak most öt egysége működik Kabulban, a vásárlók többsége már az afgán felső-középosztályból jön. Közülük a szerencsésebbek akár havi 2-4000 dollárt is kereshetnek, nagyságrendekkel többet, mint az afganisztáni átlag, nem beszélve a fiatalok harmadáról, akiknek egyáltalán nincs munkája. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Gáláns randevú egy újabb stílusú kávézóban, a trendibb helyeken afgán pop vagy bollywoody zene is jár a vízipipa mellé. Kezd divatba jönni a randi a fiatalok között, de a rokonok azért nem nézik jó szemmel a dolgot. A képen látható fiú és a lány unokatestvérek. Bár nem ritkák az ilyen kapcsolatok, az unokatestvérek és a kollégák közötti házasságokba a szülők általában nem egyeznek bele, mert nem felelnek meg a hagyományos normáknak – a főszabály továbbra is a családok által előre elrendezett házasság. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Apa és fia pózol a fényképezőgép előtt egy házasságkötő-teremben. Az óriási esküvői ünnepségek fontos részei az afgán hagyománynak, az ehhez hasonló elegáns városi szalonok pedig a társadalmi reprezentáció fontos helyszínei lettek az utóbbi időkben. Egy esküvőre legalább ezer meghívót illik szétküldeni a város vagyonosabbjai között. A férfi és női vendégek sokszor még külön termekben foglalnak helyet, miközben a meghívott zenészek balladáikban az afgán múlt dicsőségét éneklik meg. (Fotó:
Sandra Calligaro)
A képen Sherazad Akbar, egy afgán tulajdonú befektetési tanácsadó vezetője látható az irodájában. A 25 éves ügyvezető igazgató egyben az „1400” néven ismert politikai szervezet tagja. Ez a nyugatias orientációjú civil kezdeményezés egy fiatal új elitet képvisel, deklarált céljuk túllépni az ország törzsi és etnikai megosztottságán. A csoport nevében szereplő szám a perzsa kalendárium szimbolikus évszámára, a nyugati időszámítás szerint 2020-as évre utal - ekkora szeretnének egy szélesebb alternatívát nyújtani abban az országban, ahol a politika most a legtöbb embernek egyet jelent a korrupcióval. (Fotó:
Sandra Calligaro)
A Kabul Star hotel étterme a főváros felkapott negyedében. Az afgán fiatalok – ők teszik ki a teljes népesség kétharmadát – sok mindent megtapasztalhattak az elmúlt években. Még emlékeznek a tálib uralomra és az elhúzódó háborúra, de a középosztály és az odatartozni akarók már nyugatias életstílusra vágynak. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Tablet és vurstli a Qargha-tó fölött, háttérben a fővárost szegélyező hófödte hegyek. Afganisztánban ma is egyértelmű a férfiuralom, leginkább fiúk járnak el csoportosan szórakozni, de azért a lányoknak és a fiatal nőknek is több lehetőségük van már, mint korábban. Séták, kirándulások és bevásárlóközpontok – ezek a rendelkezésükre álló fő opciók. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Játszóház a KFC afgán megfelelőjében, a Kabul Fried Chickenben. A viszonylag jómódban élők főleg a nyugati életmód helyi utánzataihoz férnek hozzá. Külföldön kevesen jártak közülük, sokaknak élnek viszont rokonaik Indiától Amerikáig az afgán diaszpórában. Külföldi ingatlanja, személyes bázisa azonban csak a leggazdagabbnak van, az új középosztálynak ennyire nem stabil a helyzete, az ő sorsuk még elválaszthatatlan Afganisztánétól. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Karte Naw, vagyis a kabuli újváros porlepte utcája. A főváros élete változott messze a legnagyobb mértékben az elmúlt években. Népessége a 2001-es 1,3 milliónyiról 5 milliósra nőtt, a 30 ezres forgalomra tervezett úthálózatán ma 700000 autó közlekedik. A jövőbeli kilátások még grandiózusabbak: a polgármester nagyívű városfejlesztésről és 8 millió várható lakosról beszél. A vidékről érkezők döntő többsége azonban soha nem fog részesülni a középosztályi élet áldásaiból, a falvakból beköltözők legfeljebb egy sziklás hegyoldalakba vájt vályogházban reménykedhetnek. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Családi tévénézés a nappaliban. A képernyőn a Farkasok völgye, egy népszerű török maffiasorozat, ami minden este látható a legnagyobb afgán kereskedelmi csatornán, a Tolo TV-n. A tálib uralom alatt a televízió teljesen be volt tiltva, csak egyetlen állami rádióállomás működött, ami nagyjából egész nap imákat és vallásos énekeket közvetített. (Fotó:
Sandra Calligaro)
A Kék láng, Kabul egyik új uszodája. A tálibok 2001-es elűzése után sokan tértek vissza a külföldi emigrációból. Szegénynegyedei ellenére Kabul ismét a nyugati luxus egyik közép-ázsiai fővárosa lett. Nem teljesen előzmények nélküli ez: mielőtt a radikális iszlám fundamentalistái vették át az uralmat, Kabul a legpörgősebb városnak számított egész Közép-Ázsiában. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Diéta, Hitler, Jézus és szex: DVD-kínálat egy kabuli bevásárlóközpontban. A harmincmilliós Afganisztánon belül ma is szűkkörű városi középosztály szinte a semmiből nőtt ki 2001 után. A magas keresetek, a nagyvonalú biztonsági és kereskedelmi szerződések pénzügyi buborékot teremtettek a háború utáni afgán gazdaság romjain. Emiatt a megélhetési költségek is sokat emelkedtek, ami óriási egyenlőtlenségekkel járt, főleg a falusias és városi területek között. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Egyetemista lányok sminkelnek az American University tornatermében. Bár az Egyesült Államokból kapott ösztöndíjuk a tandíj (nem kis összeg, akár évi 6000 dollár) nagyobb részét fedezi, ők így is csak a privilegizált elitbe tartozó családokat képviselik. Az öt hold kiterjedésű egyetemi kampusz külön sziget Kabulban. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Egy afgán Pókember-rajongó. Néhány éve még szigorúan tiltottak minden nyugatiasnak számító öltözéket a gyerekeknek is, a tálib oktatási rendszerben a vallási rendőrség felügyelte, hogy a fiúk turbánban menjenek iskolába. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Sahar, az MTN-Afghanistan, egy dél-afrikai hátterű mobilcég titkárságvezetője. A 22 éves lány azt reméli, egyszer ő lehet az igazgató. A városi középosztály élete nagyrészt a külföldi támogatással működő NGO-k, segélyszervezetek és nyugati befektetőkön múlik, ha az ezek jelentette jövedelemforrás megszűnik, az egész ország gazdasága súlyos csapást szenvedne. A nyugati hatalmak gazdasági és politikai háttere nélkül ők sem vágyhatnának mindarra, amit most kóstolgatnak: a hétköznapok modernizációját, a nyugatias minták követését egy a kabulinál egyébként sokkal konzervatívabb társadalomban. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Egy városi happeningből maradt rózsaszín lufi a nappaliban. Tavaly májusban több ezer léggömböt eresztettek szabadjára Kabul utcáin egy amerikai művész „We believe in Ballons” munkacímű kezdeményezésére. A lufikat elengedő fiatalok számára egzisztenciális kérdés az amerikaiak által elhozott viszonylagos béke, Afganisztánban ők veszítenének a legtöbbet a tálibok esetleges visszatérésével. A modernizációs projekt nekik személyes ügy, a civil mozgolódás, az új típusú network-építés, a magáncégek fennmaradása nem csak ideológiai kérdés, megélhetésük és mostani kedvező státuszuk múlik rajta. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Görögdinnye-vacsora a konyhában. A médiában dolgozó 18 éves Zarlasht afgán mércével viszonylag szabados életet él: mivel általában későn ér haza munkahelyéről, nem feltétlenül vacsorázik együtt a szüleivel. Az újépítésű házakban, a kisebb alapterületű, de több helyiségből álló lakásokban fokozatosan átalakul a családi élet. Az együttélő nagycsaládok helyett a kisebb háztartásokban a családtagoknak lehetőség szerint már külön szobájuk van, a hagyományos életkori és nemi szerepek szerinti hierarchia némileg elhalványul. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Az új McDonald’s Kabulban, teljes franchise helyett csak egy kis logó az étkezőasztalon. A fizetőképes keresletet jelentő fiatalok egyre több hely közül választhatnak, a gyorséttermeken kívül karaoke bárok, bowlingpályák nyíltak meg az ultrakonzervatív társadalom fővárosában. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Szünet egy afgán magániskola konyhájában. A tálibok alatt a lányok semmilyen szinten nem vehettek részt az oktatásban, az ultrakonzervatív hatalom arra hivatkozott, hogy nincs megfelelő infrastruktúra a nemek szerinti különválasztásra, a koedukált forma pedig ellenkezik a vallási előírásokkal - így csak a gyerekek negyede volt beíratva általános iskolába. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Fegyveres őr egy uszoda bejáratánál. A nyugatias életmód enklávéi egy másik világ illúzióját kínálják, de az ezek jelentette kényelem és biztonság törékeny. Az ország több régiójában most is polgárháborús állapotok uralkodnak, a merényletek továbbra sem számítanak rendkívüli eseménynek. Ezzel együtt könnyen lehet, hogy a mostani viszonyokra később mint valamiféle aranykorra fognak visszaemlékezni, ami, bár inkább csak ígéretként létezett, mégis kecsegtetett egy másik élet reményével. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Kabuli külvárosi látkép. 2014 végén az elfogadott ütemterv szerint kivonulnak az amerikai csapatok, a jövőben afgán erőknek kellene fenntartaniuk a rendet. Kétséges, hogy ez mennyire reális, miközben a májusban esedékes elnökválasztás kimenetelén is sok múlik majd. most nem nagyon látni, hogy lesz-e olyan vezető, aki valóban képes szembeszállni a tálib lázadókkal, ahogyan a gazdasági kilátások is eléggé bizonytalanok. A külső támogatások és a nemzetközi segélyek elernyedésével kevésbé optimista forgatókönyv esetén a pénz elértéktelenedhet, tömegével szűnhetnek meg munkahelyek, a nyugatias modernizációs projekt pedig akár egy múló történelmi epizóddá válhat. (Fotó:
Sandra Calligaro)
Sandra Calligarot a Picture Tank képviseli.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
