II. János Pál, vasárnaptól a katolikus egyház hivatalosan elismert szentje. A világban is aktívan jelenlévő, erkölcsi kérdésekről határozottan állást foglaló egyházat maga után hagyó lengyel pápát egy másik korábbi egyházfővel, a II. Vatikáni Zsinatot és az egyház megújulását kezdeményező XXIII. Jánossal együtt avatják szentté több millió zarándok előtt Rómában. Karol Wojtyła pápaként rég nem látott népszerűségnek örvendett, aki erkölcsfilozófiai kiállása mellett fontos szerepet játszott a politikában is, a kommunista rendszer meggyengítésétől a kultúrák közötti párbeszéden át a harmadik világ melletti szolidaritásig. (Fotó: Forum / Europress / Getty)

Karol Józef Wojtyła elsőáldozása után a család otthonában. A kisfiú, aki fél évszázaddal később felül Szent Péter trónjára, ekkor már félárva: kilenc éves volt, amikor tanítónő édesanyja meghalt, nem sokkal később pedig bátyját is elvesztette. Az 1920-ban született Karolra apja, a mélyen vallásos és nagy önfegyelmű katonatiszt volt legnagyobb hatással. Szülővárosa, Wadowice az erősen katolikus Lengyelországon belül is katolicizmusáról híres Krakkótól alig 50 kilométerre van, egy fontos Mária zarándokhely és a német nevén Auschwitzként ismert Oświęcim nevű városka közelében. A II. világháború kitörése után a Jagelló Egyetemen, ahol az avantgárd színházzal, irodalommal és verseléssel foglalkozó Wojtyła egy évvel korábban elkezdte a lengyel szakot, a német megszállók minden előadást betiltanak, ő pedig egy kőfejtőben dolgozik, hogy ne vigyék kényszermunkára. 1942-ben, miután apja is meghal, jelentkezik a háború alatt illegalitásban működő titkos papi szemináriumba. 1946-ban szentelik pappá. (Fotó: Stf / AFP)

Pápává koronázása után a Szent Péter téren. Karol Wojtyła egyházi méltósághoz képest egyszerűnek számító származása ellenére nagyon gyors karriert futott be: római tanulmányai és az erkölcsfilozófiai professzoratúra után 38 évesen már püspök, öt év múlva érsek, 48 évesen pedig Lengyelország bíborosa lesz. A világnak így is teljesen váratlan, hogy 1978-ban a bíboros konklávé őt választja meg a Róma püspökeként alig 33 napot regnáló I. János Pál utódjául. 436 év után ő az első nem olasz pápa, ahogyan az első közép-európai és természetesen az első szláv is, de ami politikailag a legfontosabb: az elődei iránti tisztelet és folytonosság jegyében a II. János Pál nevet választó lengyel pápa egy szocialista országból jön. (Fotó: AFP)

Két hónappal megkoronázása után Mexikóban az ikonikus pápamobilban. Ez volt az első külföldi útja, ami a Rómát csak ritkán elhagyó elődeivel szemben azonnal jelezte, hogy egy alapvetően új stílusú pápaság következik. Nyitni az emberek felé, visszavinni az egyházat a társadalomba, aktívabb jelenlétet kialakítani a világban – gesztusai kommunikációs megújítást sugároztak, amit elsősorban erős személyes karizmájával fejezett ki. Mosolygós, közvetlen fellépése új színt jelentett, utazásai és a rendszeres televíziós közvetítések révén pedig jóval több ember láthatta őt, mint a korábbi pápák bármelyikét. (Fotó: AFP)

„Most zarándokként jöttem ide.” Amikor pápaként 1979-ben először tért vissza Lengyelországba, Auschwitz-Birkenauba is elment, hogy virágot helyezzen el és térdre ereszkedve imádkozzon a koncentrációs táborban. Személyes barátai is voltak, akiket itt öltek meg: a szülővárosa lakosságának negyedét alkotó zsidók közül majdnem mindenki Auschwitzban halt meg, de sok katolikus papot, szerzetest és apácát is idehurcoltak a németek. A 14-es barakkban a másvalaki helyett önkéntesen a halált választó Maximilian Kolbe atyát 1982-ben II. János Pál avatta szentté, a zsidók és keresztények közötti kapcsolatok javítása pedig a pápa egyik fő célkitűzése volt. (Fotó: AFP)

Egy újabb hazai út: 1983-as látogatás a sziléziai iparvárosban, Katowicében. Máshonnan és más korban nehéz megérteni, mit jelentett Lengyelországnak a pápa, és milyen jelentősége volt a kommunizmus alatti ellenállásban. Egyik leghíresebb mondata, a „Ne féljetek” a Jaruzelski alatt visszarendeződő, megtörni próbált országban különleges jelentéssel bírt. Megválasztása után az ország minden templomában zúgtak a harangok, személye általános reményt adott és olyan, a hatalom által nem kontrollálható erőt, ami nélkül sokak szerint a rendszerváltás sem történhetett volna meg. A gdański hajógyárból országos ellenállási mozgalommá nőtt Szolidaritás népszerűségéhez nagyon sokat tett hozzá, a Szolidaritás és a lengyel hadiállapot tapasztalata pedig alapvető szerepet játszott a Szovjetunió felbomlásával végződő Gorbacsov-féle lazításban. (Fotó: Forum / Europress / Getty)

Ali Ağca egy szélsőséges török terrorszervezet, a Szürke Farkasok tagja volt, de zavaros bolgár kapcsolatokkal is rendelkezett - pontos indítékai azóta sem derültek ki. A legvalószínűbb, hogy a KGB parancsára a bolgár titkosszolgálat akart végezni az egész kommunista rendszer szempontjából veszélyesnek tartott pápával. A későbbi pártfőtitkár KGB-vezető Jurij Andropov meggyőződése volt, hogy pápává választása egyszerűen egy szovjetellenes nyugati összeesküvés eredménye, amit Brzezinski, az amerikai külpolitika lengyel származású háttérembere fontolt ki. (Fotó: Keystone / Europress / Getty)

A pápa merénylőjével beszélget a római börtönben, ahol Ağca életfogytiglani büntetését töltötte. II. János Pál utóbb azt kérte a hívektől, hogy „imádkozzanak testvéréért, akinek őszintén megbocsátott”. 2000-ben az ő kérésére adott kegyelmet az olasz államfő, Ağca azóta is nagy tisztelettel beszél róla, szabadulása után a katolikus megtérést és a lengyel állampolgárság felvételét is fontolgatta. A megbocsátás és a bocsánatkérések egyébként is fontos részét képezték János Pál pápaságának. Az egyház történelmi bűnei miatt bocsánatot kért többek között a keresztes háborúk, az inkvizíció, a zsidóüldözések, a bennszülöttek és a nők elnyomása miatt is. (Fotó: Keystone-France / Europress / Getty)

Teréz anyával Kalkuttában a Nirmal Hriday kórházban. A vallásközi párbeszéd és az ökumenizmus mellett elsősorban a világ szegényei és a harmadik világ problémáinak hangsúlyozása kötődött II. János Pálhoz, a globális észak-dél konfliktusban mindvégig az elnyomottak érdekét képviselte. (Fotó: Jean-Claude Delmas / AFP)

A pápa Amerikában, a Golden Gate előtt. Kritikusai szerint a hatvanas-hetvenes évek egyházi liberalizálódása után II. János Pál konzervatív visszarendeződést hozott. Határozottan fellépett a komolyabb reformokban gondolkodó teológusokkal szemben, élesen elutasította a főleg Latin-Amerikában népszerű, marxizmussal kacérkodó felszabadítási teológiát és az alulról jövő egyházi kezdeményezésekkel szemben a tekintélyelvű, hagyományos modellt erősítette meg. Különösen a szigorú szexuáletikájában nem engedett, nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni a modernitás szabadosabb életformája felé, amit egyszerűen a „halál kultúrájának” nevezett. A homoszexualitáson, az abortuszon és a mesterséges megtermékenyítésen kívül elutasított mindenfajta születésszabályozást és az óvszerhasználatot is, ezért politikáját közvetve felelősnek tartják az AIDS afrikai terjedésének sebességéért is. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)

II. János Pál alatt az egyház külpolitikailag sokkal aktívabb szerepet játszott mint korábban. A világ egyik legfontosabb vezetője lett, aki a katolikus világon kívül is meghatározó szerepet játszott. Eközben rendszeresen felszólalt az emberi jogok mellett és határozottan szembefordult a diktatúrákkal: Paraguayban nyilvánosan kiállt az elnyomott ellenzék mellett, beszéde után néhány hónappal át kellett adnia a hatalmat az évtizedek óta kormányzó diktátornak. Chliében Pinochet, Haitiban a különösen véreskezű Baby Doc Duvalier ellen szólalt fel hasonlóképpen. (Fotó: Derrick Ceyrac / AFP)

II. János Pál megcsókolja a földet a tallini reptéren. A zarándok pápaként is emlegetett egyházfő összesen 129 országban tett látogatást, sok helyen többször is. Igyekezett a világ minden táján jelen lenni, miközben diplomáciáját egyszerre határozta meg antikommunizmusa, a kiüresedettnek látott nyugati demokráciák kritikája és háborúellenes békepolitikája. A Falklandi háborút ugyanúgy elutasította, mint az öbölháborút, majd a szeptember 11. utáni Irak elleni hadviselést. (Fotó: Mladen Antonov / AFP)

Bíborosok köszöntik az egyházfőt megkoronázása 25. évfordulóján a Vatikánban. II. János Pál 28 évig töltötte be tisztségét, ezzel ő a történelem harmadik leghosszabb ideig trónon ülő pápája. Az egyházi elit alaposan átalakult ennyi idő alatt, a bíborosok döntő többségét már ő nevezte ki. Az olasz dominancia meggyengült és korábban nem látott mértékben megerősödtek az Európán kívüli egyházak. II. János Pálnak így közvetve jelentős szerepe van abban, hogy Bergoglio megválasztásával a katolikus egyháznak most először jön a déli féltekéről a legfőbb főpapja. (Fotó: Patrick Hertzog / AFP)

Egy segítő igazítja meg a pápai palástot az általános heti audiencián. A sokáig fiatalos és rendkívül aktív II. János Pál egészségi állapota az ezredforduló környékén folyamatosan rosszabbodott. Parkinson-kór és rákos megbetegedések támadták meg szervezetét, imbolygó, bizonytalan járás, hallásproblémák és akadozó beszéd nehezítette meg hivatalának betöltését. Utólag feltételezhető, hogy maga is gondolkodott a lemondáson, de végül úgy döntött, kitölti hivatását, amit Istentől kapott feladatnak tekintett. (Fotó: Paolo Cocco / AFP)

Heti imádsága után a szentlelket jelképező fehér galambokat enged el szobája ablakából. Hivatalba lépése után a fiatalok pápájaként beszéltek róla, aki nagy hangsúlyt helyezett az ifjúsági misszióra, de agg pápaként a betegséggel való küzdelme alatt sem vonult vissza. Nyilvánosság elől sem titkolt kínjait tanúságtételként, az időskor, az emberi törékenység vállalásaként, a szenvedés értékének felmutatásaként fogta fel. (Fotó: Patrick Hertzog / AFP)

Gyászolók a Szent Péter téren 2005. április nyolcadikán. A pápa elhúzódó haldoklása a hírek révén szinte a világ nyilvánossága előtt zajlott, kálváriáját milliók járták vele végig. A pápa halálhíre Lengyelországtól Rómáig tömegeket mozgatott meg, rengeteg zarándok érkezett a Vatikánba is, hogy búcsút vegyen a történelem egyik legnépszerűbb pápájától. (Fotó: Str / AFP)

A pápa felravatalozott holtteste előtt három napig a hívek is leróhatták kegyeletüket. A temetési misét Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője, II. János Pál bizalmasa celebrálta. A konzervatív teológusként ismert Ratzingerről már II. János Pál elhatalmasodó betegsége alatt is mint a következő pápáról beszéltek. A pápaválasztó testület a papírformának megfelelően döntött, a lengyel pápának XVI. Benedek néven német utódja lett, aki az ő irányvonalát kívánta folytatni. (Fotó: Patrick Hertzog / AFP)

Szélfútta kardinálisok küzdenek az idővel a halott pápa koporsója előtt. A stílusban, személyes fellépésben, kommunikációban is sok újat hozó, a defenzív, bezárkózó Vatikán helyett világi ügyekben is aktívabb egyházat maga után hagyó lengyel pápának nehéz öröksége van. Karizmája miatt már életében személyes kultusz alakult ki körülötte, nem közeledtek azonban egymáshoz a konzervatív és reformok iránt nyitottabb egyházi áramlatok. A belső problémákkal küzdő egyházszervezet sokak szerint megújításra szorul, míg a János Pál által képviselt, a modernitásban elfogadott életstílusokat elutasító egyház nem valószínű, hogy tömegeket tudna megnyerni magának. (Fotó: Patrick Hertzog / AFP)

A társadalmilag még egyházi mércével is inkább konzervatív, a tömegeknek ellenszenves ügyekben is elvei szerint kiálló, ugyanakkor érzékeny, a tolerancia és a kultúrák közötti megértés fontosságát hangsúlyozó II. János Pál nem csak az egyházban vált fontos személlyé; különleges vonzereje és a tömegkommunikáció révén modern médiaikonná is válhatott. Katolikus körökben a szentatya szinte a világi celebritykhez hasonló státuszt élvezett, halála után rögtön megjelentek a „Santo Subito!” feliratú táblák is, melyek az azonnali szentté avatását követelték. Bár a katolikus egyházban hagyományosan hosszú idő telik el a boldoggá majd szentté avatásig, ez a várakozás az elmúlt években is nagyon erős maradt. Lengyelországban minden évben elterjedtek a közeli avatásról szóló pletykák, hogy aztán 2011-ben előbb a boldoggá avatásra kerüljön sor, majd 2013-ban Ferenc pápa a szentté avatási folyamatról is beszámoljon. Így rendkívül rövid idő alatt, kilenc évvel a halála után II. János Pál a katolikus egyház elismert szentje lett, a most vasárnapi esemény a több millió Rómába érkező zarándokkal a modern egyház egyik legnagyobb eseménye. (Fotó: Gabriel Bouys / AFP)