Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Meghalt egy kisfiú Guéckédou-ban, Guinea délkeleti részén, a Sierra Leonéval és Libériával közös határszakaszon fekvő faluban. Aztán egy héttel később az anyja, pár napra rá a hároméves nővére, végül a nagyanyja. Mindannyian hasmenésre és vérzéses lázra panaszkodtak, de a faluban senki nem tudta, milyen betegséget kaptak el, és hogyan. Ma már tudjuk, hogy halálukkal a betegség 40 éves történetének legpusztítóbb járványa indult el, John Moore fotós a saját életét is kockáztatva utazott Libériába, hogy bemutassa a világnak, hogy kezelik Nyugat-Afrikában az egyre terjedő ebolát.
„Én kértem, hogy küldjenek Libériába, miután olvastam az utcán hagyott holttestekről és az elnéptelenedő helyi kórházakról. A médiában más országok kaptak nagyobb figyelmet, például Sierra Leone. Szerintem az újságíró kötelessége, hogy nehéz, kihívást jelentő történetekről is beszámoljon” – mondta John Moore, a Getty Images fotósa, aki Afganisztánt és Iránt megjárva ment Libériába, ahova kisebb gyógyszertárat és bőröndnyi védőfelszerelést vitt magával. Napi több tucatszor mos kezet naponta klóros vízzel, az egész testét elfedő overált, védőszemüveget, gumicsizmát hord – utóbbit hobbihorgász nagybátyjától kapta kölcsön, azzal, hogy eszébe ne jusson visszahozni. A képen egy biztonsági őr figyeli a West Point nevű szegénynegyedet, ahol az egyik ideiglenes karantén áll. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Moore váratlanul már a repülőn találkozott a libériai külügyminiszterrel, aki éppen a kísérleti ebolaszérumot vitte haza. Az első munkanapján azonnal a West Point-i karanténba ment helyi újságírók társaságában, ahol tünetmentes gyerekek is együtt laktak az ebolás betegekkel. A képen az ebolában meghaltak holttestét fertőtlenítik libériai egészségügyi szakemberek. Mivel a betegség közvetlen érintkezéssel terjed, a hullamosás életveszélyes lenne. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Új matracokat hoznak az újonnan érkező karanténlakóknak. A fővárosban, Monroviában ilyen központokba kerülnek a fertőzésgyanús betegek. Új matracokat hoznak az újonnan érkező karanténlakóknak. A fővárosban, Monroviában ilyen központokba kerülnek a fertőzésgyanús betegek. Az ebolafertőzés után egy-három héten belül elkezdődik a nyálkahártya vérzése, különösen a belekben. Az ebola lázzal és hányással, hasmenéssel, rossz vérnyomással járó vírus, amely erős gyulladást vált ki, sokkot okoz. A fertőzöttek akkor halnak meg, amikor a belső szervek elkezdenek leállni. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
A 15 éves Sowe és egy másik gyerek a karanténban, mely eredetileg iskolának épült. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Holttest az iskolateremből rögtönzött karanténszobában. A karanténban sokszor tünetmentes hozzátartozók is együtt laknak a betegekkel. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Egy férfi az apját készíti fel, hogy bevonuljon a karanténba. „West Point hihetetlenül szegény környék, tömötten és nem higiénikusan élnek itt az emberek, itt tényleg robbanhat egyszer csak az ebola. Mégsincs pánikhangulat, bár sok információ kering a védekezésről, rengetegen képtelenek szembesülni a veszéllyel, amivel együttélnek” – mondta Moore. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Monroviai szoba-konyha: készülődés a karanténra. Az ebolavírus a nevét a kongói Ebola folyóról kapta. 1976-ban a folyó mellett lévő falu volt az egyik áldozata két, egy idejű járványnak (a másik Szudánban volt). Az ebola hat ismert törzse közül öt kerülhet át emberekre, ezeket mind Afrikában találták. A hatodik, Reston-vírus egy majompopulációban terjedt, de emberek nem terjedt át. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Batu Flowers arról győzködi a helyieket, hogy az ebola igenis létező betegség. A helybeliek közül sokan meg vannak győződve, hogy az ebola rémhír, amit a kormány azért terjeszt, hogy nemzetközi segélyeket tudjanak besöpörni. A halottakat látják, de azt hiszik, mindennapi betegségek végeznek az emberekkel, mint a malária. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Isten hozott West Point intellektuális szentélyében – üdvözli a helyi kocsmába betérő vendéget a felirat. A férfiak a helyben készült alkoholt fogyasztják. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Egy beteg lány fekszik a karanténban, miután édesapja aznap reggel ugyanott meghalt. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
A karantén egészen váratlan támadásnak is áldozatul esett: tüntető tömeg szállta meg, feltépték a kapukat, a betegeknek megmondták, hogy jöjjenek ki. „West Pointban nincs ebola!” – skandálta a tömeg, a rendőrök figyelmeztető lövéseire sem hallgattak. Végül a megszökött betegekből másfél tucat biztosan visszatért. A képen a tömegből egy férfi kihoz egy beteg lányt a karanténból. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Az ostrom napja: a járókelők a gyülekező tömeget nézik.„Betörték az ajtókat, és kifosztották a helyiségeket. A betegek mind elmenekültek" − mondta Rebecca Wesseh, aki szemtanúja volt a vasárnapra virradó éjjel történteknek. Ezt megerősítették környékbeli lakosok és a libériai egészségügyi dolgozók szövetségének főtitkára, George Williams is. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Hanah Siafa gyerekeivel, a tízéves Josephine-nel és a hatéves Elijával arra vár, hogy befekhessenek az Orvosok Határok Nélkül által felállított rendelőbe. 120 ágyával az új rendelő a világ valaha volt legnagyobb ebolás betegeket gondozó intézménye lesz, később ezt 350 ágyra fogják bővíteni. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Utcai bemutatóval csábítják az embereket a felvilágosító előadásra. Ez a legsúlyosabb járvány az ebolavírus közel negyven évvel ezelőtti megjelenése óta. A kór mostani terjedése Guineában kezdődött, a járvány azóta Sierra Leonéra, Libériára és Nigériára is átterjedt. A betegség vérrel és más testnedvvel terjed, a vírus hatására összeomlik a szervezet véralvasztó képessége. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
A járvány egy guéckédou-i (délkelet-guineai) család tragádiájával kezdődött, ahol az unokái és lánya után meghaló nagymama temetéséről két gyászoló is fertőzötten távozott. Mindketten más faluban laktak. A faluban dolgozó egyik ápoló egy harmadik helyre is behurcolta az ebolát, és mielőtt meghalt volna, megfertőzte az őt kezelő orvost, aki szintén belehalt a betegségbe. Még amikor mindketten életben voltak, a kórházban rokonok látogatták meg őket, akiket megfertőztek és akik újabb városokba juttatták el a halálos kórt. Mire márciusban a hatóságok felismerték, mivel állnak szemben, nyolc guineai városban és faluban több tucatnyi ember halt meg, és fertőzöttek száma Libériában és Sierra Leonéban is egyre nőtt. A három ország a világ legszegényebb régiójában található, melyet polgárháborúk sújtanak már évek óta. A képen David Safronetz amerikai víruskutató vérmintákat cipel a nemrég megnyitott mobil laboratóriumba Monrovia közelében. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
A tízéves Saah Exco azon gyerekek egyike, akiket megszöktettek a karanténból. Később egy másik kórházba be sem fogadták, mert féltek a fertőzésveszélytől. Saah anyja és hatéves öccse is az ebolába halt bele. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Gumibottal kergeti el az Ebola Különítmény egyik tagja a karanténnel kapcsolatos rendelkezéseket megszegő nőt. Szakértők szerint a járvány Nyugat-Afrika országaiban a viszonylagos politikai stabilitást is veszélyezteti, a közhangulat sok helyen pattanásig feszült. Szombaton Guinea lezárta Sierra Leonéval és Libériával közös határait. Félő, hogy az ebola visszaszorítására koncentráló orvosoknak nincs ideje a többi olyan trópusi betegséggel foglalkozni, mint a malária vagy a vérhas, és aki nem fertőződik meg ebolával, most a többi betegség miatt is jobban aggódhat. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Ebolagyanús férfit parancsoltak egy autó alá a katonák, mert megpróbált megszökni a karanténból. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Egészségügyi dolgozó az orvosok Határok Nélkül gondozójában. Az eddigi ebolajárványok viszonylag hamar befejeződtek, a mostani viszont hónapok óta tombol, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy csillapodna. A fő ok a modernizáció: míg az eddigi járványok helyszíne egy-egy elszigetelt, vagy mesterségesen elszigetelhető falu volt, mostanra a távolságok lerövidültek, és a vírus már azelőtt mozgásban volt, hogy az orvosok egyáltalán rájöttek volna, mivel állnak szemben. Afrikának ezen a részén ráadásul soha nem volt ebolajárvány, így az ápolók és az orvosok elsőre fel sem ismerték, és nem hozták meg időben a szükséges óvintézkedéseket. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Végállomás: Monrovia. Női holttest egy monroviai mentőautóban. Útközben az Orvosok Határok Nélkül gondozója felé halt meg. (Fotó:
John Moore / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
