Ez elképzelhetetlen lenne máshol Kínában
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Hongkongon kívül máshol is utcára vonultak már tiltakozók Kínában, de a helyi szintre korlátozódó tüntetések mindig elültek egy idő után. Az elöregedő társadalom, az egygyermek-szabály, a felborult nemi egyensúly mellett gazdasági problémák és korrupciós ügyek is átszövik a 65. évfordulóját múlt héten ünneplő Kínai Népköztársaságot.
Múlt héten volt 65 éve, hogy kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A népköztársaság alapításának évfordulós ünnepségét beárnyékolta a hongkongi demokráciapárti demonstrációsorozat, amit Peking látványosan próbált bagatellizálni, és mostanra nagyrészt ki is fújt. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Az országot 65 éve vaskézzel uraló kínai Kommunista Párt a reform és nyitás politikája óta felhagyott a vadkommunista eszmék terjesztésével, ám a meglehetősen vitatott örökségű Mao Ce-tung pártfőtitkárra történő romantikus visszaemlékezés mai napig a párt legitimációját adja. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Hongkongnak, mint volt brit gyarmatnak, jobb elképzelése van a demokratikus rendszerekről, mint a szárazföldi kínaik nagy többségének. Hongkong 1997-ben került vissza Kínához, de azzal a kikötéssel, hogy ötven éven át bizonyos szintű autonómiát élvezhet, habár az nem terjedhet ki a külügyi és biztonságpolitikai kérdésekre. (Fotó:
Chris Mcgrath / Europress / Getty)
Az általános választójog eltörlése miatt tízezrek vonultak utcára a pekingi vezetés ellen tiltakozva. 2017-ben közvetlen választások lesznek a Hongkongot vezető főminiszterről, de nem biztosítják a szabad és nyilvános jelöltállítás jogát, csak egy előre leegyeztetett jelöltlistából lehet majd választani. A tüntetés szervezői október elsejéig adtak időt a kormánynak, hogy változtasson a választási reformokon, végül azonban az utcára vonuló több ezer ember nem tudott kellő nyomást gyakorolni. (Fotó:
Bloomberg / Europress / Getty)
Nem álltak be a tüntetők mögé igazából szélesebb társadalmi rétegek, sem pedig politikai irányzatok, de a tüntetések azért is aggasztották a pekingi vezetést, hogy nehogy Hongkongon túllépve az ország más részein is demonstrációk induljanak el. A kormány óriási erőforrásokat fektet a cenzúrába, hogy még véletlenül se terjedjenek a rendszernek ártó eszmék, jelen esetben a demokratikus választások ötlete. A médiában mégis megjelenő hírekben szélsőséges erőket okoltak a Hongkongban történtekért, és azt hangsúlyozták, milyen gazdasági következményei lesznek a tiltakozásoknak. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A hongkongi tüntetések szimbólumává az esernyő vált. Az ország más részeiből Hongkongba érkezett turisták lenyűgözve vagy éppen elképedve figyelték a tüntetéseket. „Teljesen ledöbbentem" – mondta egy férfi a tömegből. „Ez elképzelhetetlen lenne máshol Kínában. Ott a tüntetőket már azelőtt feloszlatnák, hogy egy éjszakát is kibírnának." (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A tüntetések megszervezésében a közösségi média, a kínai Twitter, a Weibo, és az okostelefonok elterjedése is fontos szerepet játszott. Kína az okostelefonok és közösségi programok legnagyobb piaca a világon. Egy átlagos kínai okostelefonon fent vannak chatprogramok és közösségi alkalmazások – olyanok, amiket az állam engedélyez és ellenőriz. Az országnak megvannak a saját alkalmazásai, és bár le lehet tölteni a Facebookot vagy az Instagramot, ezek általában nem működnek. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Látkép Peking belvárosában. A 2000-es évek óta rohamosan fejlődik, és hihetetlen gyorsasággal urbanizálódik az ország. A világ egyik legszegényebb országából ma a fogyasztói társadalom egyik Kánaánja kerekedett. A nagyobb városokat ellepték a külföldi divat- és márkacikkek. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a hirtelen meggazdagodott elit, a növekvő középosztály és az ország lakosságának többségét adó munkás parasztság közt közben egyre nagyobb szakadék nyílt. Ebben a korrupciónak is nagy szerepe volt, ami ellen a fellépés fontos szerepet tölt be a kormány politikájában is. Sokszor azonban csak kirakatperek zajlanak. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Mao az 1950-es években gazdaságilag teljesen tönkretette az országot, míg az 1966-ban kitört kulturális forradalomban is rengetegen életüket vesztették. Ezt követte a 80-as években a nyitás politikája, a pekingi vezetés szemében pedig a legfontosabb szempont a stabilitás fenntartása lett. Közben azonban a gazdasági fejlődés ellenére komoly feszültségek húzódnak a kínai társadalomban. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A felgyorsult életmód még a nagyvárosokban sem mindenkit érint, a társadalom azonban ijesztő léptekben öregszik, és egyre több idős emberről kell gondoskodni. Kínában csak a szociális rendszer fogalma létezik, a nem állami szervtől nyugdíjba ment embereknek nincs pénzügyi juttatásuk. Róluk a gyermekeiknek kell gondoskodniuk, ez azonban egyre nagyobb kihívást jelent, részben a népességszabályozási intézkedések miatt. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A hetvenes években bevezetett egygyermek-szabály értelmében a kínai párok csak egy gyermeket vállalhatnak. Hagyományosan a fiúgyermek az értékesebb, a kínai hszianseng (先生) karakter a magyar „úr” szó megfelelője, és kínaiul elsőszülöttet jelent. A szülészorvosoknak tilos megmondaniuk a magzat nemét, de jó pénz fejében elárulják. Erről egy korábbi nagyképünkben olvashat bővebben>>> (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Pekingi fiatalok kosaraznak Michael Jordan képe előtt. A nagyvárosi fiatalok körében a kosárlabda vált a legnépszerűbb sporttá. Az egygyermek-szabály miatt előállhat olyan helyzet, hogy egy gyereknek kell majd gondoskodnia két szülőjéről, de akár négy nagyszülőjéről is, miközben a saját családját is el kell tartania. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Egy pekingi étterem konyhásai várják a reggeli szállítmányt. A kép jól mutatja a nemek közti aránytalanságot. Vidéken sokszor elvetetik a magzatot, ha kiderül, hogy nem fiút vár egy pár. Így viszont az országban többségben vannak a férfiak, viszont idővel sokaknak egyszerűen statisztikai alapon sem juthat barátnő és feleség, ami komoly frusztrációkhoz vezethet. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Az ötvenes évek 60-80 millió életet követelő gazdasági katasztrófái után manapság nincs hiány az élelmiszerellátásban, de a helyzet gyorsan megváltozhat, mert vidékről egyre többen költöznek a nagyvárosokba. Nagy a teher a kínai parasztságon, mert egyre többet kell termelniük, de legalább az eladással nincsenek gondok. Napi szinten hordják a teherautónyi zöldséget és a húst a városi piacokra, ami egy-két napon belül el is fogy. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A kínai exportőrök azonban veszítettek a versenyképességükből az elmúlt időszakban, több gyárat is be kellett zárni, sokan kerülhetnek az utcára. Az elmúlt három évben a munkássztrájkok több mint fele Kuangtung tartományban volt. Máshol is felszínre emelkedtek már a feszültségek. A Társadalomtudományok Kínai Akadémiájának kutatása alapján legtöbbször helyi tisztviselők földelkobzásai, munkaügyi okok, légszennyezés és etnikai feszültségek álltak a tüntetések hátterében, de utcára vonultak már a tanárok és a bányászok is. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Ugyanakkor az egyik városban utcára vonuló tüntetők céljai nem kapcsolódtak egy másik városban tiltakozók célkitűzéseihez, hanem helyi szinten maradtak meg. A demonstrációk többsége hamar véget is ért, csak néhány napig tartott. Ugyanakkor a Business Week szerint 2000-től 2013-ig legalább tíz olyan tüntetés volt Kínában, amin több mint 10 ezer ember vett részt. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Közben szünet nélkül terjeszkednek a nagyvárosok, a semmi közepén is tízezres szellemvárosok épülnek, de a legtöbb lakásra nincs valós piaci igény a magas ingatlanárak miatt. Az ingatlanbefektetések generálta buborék veszélyeire már évek óta hívják fel a figyelmet külföldi szakértők. A gazdagok és a folyamatosan növekvő középosztály már megengedheti magának a nyugati életszínvonalat. A középosztály átlagos fizetése a nagyvárosokban már rég lehagyta a magyarét. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Nem mindenki tartozik a szerencsések közé. Az ország nem rendelkezik szociális hálóval. Aki nem tud, vagy nem akar dolgozni, az koldulni fog. Közben mégis egyes számítások szerint a munkaképes emberek száma 2013-ban elérte a csúcsot, onnantól kezdve visszaesés várható, ami munkaerőhiányt vonhat maga után. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
A sokak által már az 1989-es Tienanmen téri eseményekhez hasonlított hongkongi tüntetések alatt a pekingi vezetés minden erővel próbálta elkerülni, hogy a tüntetések eszméi terjedjenek, ugyanis ha a világ legnépesebb országában mindenki szavazni és jelöltetni akarná magát, az rövid időn belül az ország egységes politikai és gazdasági vezetését rendíthetné meg, egy kicentizett rendszer pedig gyorsan összeomolhatna. (Fotó:
Kevin Frayer / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
