Kölnből koppintottuk, mégis imádjuk
További Nagykép cikkek
Ötven évvel ezelőtt, 1964. november 21-én adták át Magyarország egyik, ha nem a legszebb hídját, a budapesti Erzsébet hidat. Ezen a napon hatalmas tömeg hömpölygött a hídon, a korabeli szakértők úgy tartották, hogy a több ezer ember jelenléte volt az igazi terheléspróba, még akkor is, ha hetekkel korábban nyolcvan busszal és negyven villamossal mérték: mit bír a híd. A helyén álló Erzsébet lánchidat a visszavonuló német csapatok 1945-ben robbantották fel, torzója tizenöt évig határozta meg a pesti oldal háború utáni arcát. A régi lánchidat már nem lehetett újjáépíteni, egy Petőfi hídhoz hasonló jellegtelen gerendahíddal nem akarták csúfítani a panorámát, így esett a választás az akkor korszerűnek számító kábelhídra. A híd képéhez hozzátartozik az elmúlt ötven év történelme: a szocialista delegációk vonulásai éppen úgy, mint a féllegális 1988-as tüntetés Bős-Nagymaros ellen, az 1990-es taxisblokád vagy a 2006-os barikádépítés az október 23-i nagygyűlések után. Felhasznált irodalom: dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak, Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között. A képeket javarészt a Fortepanon válogattuk.
A lerombolt Erzsébet híd a Gellérthegyről nézve, 1945. A hidat január 18-án robbantotta fel a visszavonuló német hadsereg. A töltetek csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbantak fel, így a budai oldal pilonja a Dunába zuhant. A pesti hídfő egészen a hatvanas évek elejéig, az új Erzsébet híd építésének megkezdéséig mementóként emlékeztetett a háború pusztítására. 1926-ig ez volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja, és nemcsak a legmonumentálisabb, hanem külföldi szakértők szerint a legszebb is. A háború után a korábbi, Erzsébet hídon átmenő villamosvonalak megmaradtak azzal a különbséggel, hogy a pesti, illetve a budai oldalon új végállomást kaptak. A régi Erzsébet hidat újjáépíteni már nem lehetett, kellett egy új híd. (Fotó:
Fortepan / FORTEPAN)
Az Erzsébet híd acélszerkezetének gyártása a Ganz MÁVAG-ban, 60-as évek eleje. Pénz nem volt, tervek viszont igen. A lehetőségek: 1. A lebombázott hídhoz hasonló lánchíd – elvetették, mert a Duna mélyéről a vártnál kevesebb lánc került elő használható állapotban, valamint a megnövekedett forgalom miatt muszáj volt az eredetinél szélesebb hidat építeni. 2. Felsőpályás gerendahíd – ilyen a Petőfi híd, otromba megjelenése miatt vetették el. 3. Korszerű kábelhíd – ez lett a nyertes. A kötélszerelés egyszerűbb és gyorsabb a láncszerelésnél, és az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére sok tapasztalat gyűlt össze a világban kábelhidakról. Ott van például az 1929-ben épült, majd a második világháború után újjáépült kölni Mülheim-híd, amit az Erzsébet híd építői tanulmányoztak, tervezőivel konzultáltak. Ez, megnézve a Mülheim-hidat, nehezen is tagadható. (Fotó:
Bambi / FORTEPAN)
Az Erzsébet híd építése a budai hídfőnél, 1962. Az építést megelőzte az 1959. október 15-i kormánydöntés, valamint a felrobbantott híd pesti pilonjának elbontása. Az új Erzsébet hidat tervező, 1959-ben 66 éves Sávoly Pál ezzel a munkával ér pályája csúcsára, habár már korábban épített hidat Indiában, Sziámban (ma Thaiföld), Indiában, Kínában, részt vett az Árpád híd tervezésében, ő tervezte a Petőfi híd Boráros téri hídfőjét, az alul- és felüljárókat, megtervezte a Szabadság híd, a Lánchíd újjáépítését. Szolgált az első világháborúban, felesége Balla Erzsébet festőművész volt, öt évig tanulta Hollandiában a szakmát. Az első magyarországi kábelhíd tervezője 1968. december 20-án, 75 évesen halt meg, a Farkasréti temetőben van eltemetve. (Fotó:
Bambi / FORTEPAN)
Az épülő Erzsébet híd a Gellérthegyről nézve, 1963. A két tartókábel egy-egy kábelkötege 61 darab elemi kábelből van összeállítva. A helyszíni acélszerkezet szerelési munkái 1962 szeptemberében kezdődtek, az iránykábelt 1963 júliusában húzták át, októberre az utolsó kábel is a helyére került. (Fotó:
Fortepan / FORTEPAN)
Baleset az Erzsébet híd építése közben, 1963. A kábelek már a helyükön voltak, amikor leszakadt a déli szerelőszőnyeg. (Fotó:
Bambi / FORTEPAN)
Igazi látványosság volt a hatvanas évek elején az Erzsébet híd építése. Itt a Március 15. térnél figyelik a bámészkodók, hogyan haladnak a munkások. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Az épülő Erzsébet híd a Gellérthegyről, 1963. (Fotó:
Fortepan / FORTEPAN)
Az Erzsébet híd építése, az utolsó előtti pályaegység beemelése a pesti hídfőnél, háttérben a Lánchíd, 1964. A 100 tonna súlyú, 10 m hosszú, 20 m széles hídszakaszokat az Összekötő vasúti híd előtt elhelyezkedő szerelőtelepen állították össze, majd úsztatták az épülő hídhoz. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Döbrentei tér, az Erzsébet híd épülő lejárója, 1964. A pesti és főleg a budai feljárórendszer egyedülállóan modern és impozáns volt a korabeli Magyarországon. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Hordógurítással ünneplik a szerkezetkész állapotot, 1964. A szokás onnan ered, hogy a legenda szerint baj éri azt, aki elsőként megy át a hídon. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Az Erzsébet híd terheléspróbája, 1964. Nyolcvan autóbuszt és negyven villamost vezényeltek fel a hídra. A terhelés eredményei megfeleltek az előzetes számításoknak. Az új híd tíz méterrel lett szélesebb a réginél, a járdákat a függesztőkábelen kívülre helyezték. (Fotó:
Fortepan / FORTEPAN)
Az Erzsébet híd avatása 1964. november 21-én. Azt mondják, a híd igazi próbaterhelését az ezen a napon a hídon áthömpölygő tömeg adta. Ezzel az összes, a második világháborúban tönkrement Duna-hídon megindulhatott a forgalom. Érdekesség, hogy New Yorkban is volt egy hídavatás ezen a napon: ekkor adták át ugyanis a Verrazano-Narrows hidat, a világ 1981-ig leghosszabb függőhídját. Ma már csak a kilencedik leghosszabb. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Az első, Erzsébet hídon áthaladó busz, egy 7C-s, 1964. november 21-én. Budapest egyik legrégebbi buszjárata a 7-es buszcsalád. 1927-től 1933-ig már járt a 7-es, viszont egészen más nyomvonalon, Óbudán. A mai 7-es őse 1936. május elsején indult meg a Keleti pályaudvar és a Március 15. tér között, majd a nagy sikerre való tekintettel novemberben átvezették az Erzsébet hídon egészen a Mechwart térig. A buszok az Erzsébet híd megnyitása után visszatértek a hídra. A négyes metró 2014-es átadása után a 7-es Albertfalva vasútállomás – Bornemissza tér – Bikás park – Bosnyák tér – Újpalota, Nyírpalota út útvonalon jár. (Fotó:
Nagy Gyula / FORTEPAN)
Erzsébet híd, a Belvárosból a Tabán felé nézve, 1966. A vendéglőkkel teli, girbegurba utcákból álló Tabánt a harmincas években rombolták le. Helyére egy új városrészt képzeltek, de a második világháború keresztülhúzta a számításokat. A városrészt végül a hatvanas években parkosították. (Fotó:
Bambi / FORTEPAN)
Erzsébet híd pesti hídfő, Váci utca - Szabad sajtó út sarok, 1972. Egy Fiat Pininfarina Coupé kanyarodik a híd felé. Ez az autó ekkor már minimum hatéves volt, mivel a Fiat 1959 és 1966 között gyártotta ezt a modelljét. (Fotó:
iMRe / FORTEPAN)
Fidel Castrót és kíséretét szállító gépkocsikonvoj, 1972. Az utolsó év, amikor még járt a hídon villamos. Hogy miért szüntették meg, azt nem lehet pontosan tudni, valószínűleg két ok miatt: egyrészt a villamos dinamikus hatása miatt repedeztek a híd lemezei, másrészt viszont a villamosjáratok megszüntetésével az volt a cél, hogy minél több utasa legyen az 1972. december 23-tól a teljes mai vonalszakaszon, az Örs vezér tere és a Déli pályaudvar között járó piros metrónak. (Fotó:
iMRe / FORTEPAN)
Erzsébet híd pesti hídfő, 1977. Habár 1972. december 31-én haladt át az utolsó villamos az Erzsébet hídon, a vágányokat 1975-ig nem szedték fel. A nyári munkák alatt a hidat nem zárták le. (Fotó:
Jankovszky György / FORTEPAN)
Tüzijáték, háttérben az Erzsébet híd, 1978. Idézet egy korabeli tudósításból: a sötétség beálltával, este 9 órakor röppentek fel a tűzijáték nyitányát jelző világító rakéták, majd megkezdődött a háromnegyed órás műsor. A több tízezres nézőközönség feje felett az esti égbolton egymás után bomlottak ki a színskála különböző árnyalataiban pompázó tűzrózsák. A vizuális élményt a budai oldalt pásztázó nagy teljesítményű fényszórók sugara tette teljessé. (Fotó:
MHSZ / FORTEPAN)
Erzsébet híd pesti hídfő, 1983. A szocialista autóipar termékei mellett egy lengyel rendszámú Volkswagen. (Fotó:
iMRe / FORTEPAN)
Környezetvédők tiltakoznak az Erzsébet híd lábánál, 1988. október 3. A megmozdulásban részt vevők a Roosevelt tértől a Duna-korzón, az Erzsébet hídon, a Gróza Péter rakparton, valamint az Ybl Miklós téren át a Lánchídig élőláncot alkotva tiltakoztak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ellen. A Szabad Európa Rádió szerint a parlament őszi ülésszakának kezdetére időzített akcióban négyezer ember vett részt. A korabeli Országgyűlés a tiltakozást nem vette figyelembe, és megszavazta a vízlépcső megépítését. A magyar oldalon ennek ellenére 1989-ben leállt az építkezés, 1992-ben pedig felbontottuk a szerződést a csehszlovák féllel. (Fotó:
Cser István / MTI)
Hatalmas tömeg az Erzsébet hídon és a Március 15. téren az alternatív szervezetek – köztük a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság – március 15-ei demonstrációján, 1989.március 15. Az MTI korabeli tudósítása szerint Mécs Imre, a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviseletében rámutatott arra, hogy a fiatalság igazságos célja érdekében mindig hangot tudott adni békés demonstrációval forradalmi lendületének. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem ünneplik együtt a hazai politikai erők, csoportosulások, pártok és mozgalmak március 15-ét, így fogalmazott: „Külön ünnepelünk, de nem egymás ellen." (Fotó:
Krista Gábor / MTI)
Taxisblokád az Erzsébet híd budai hídfőjénél, 1990. október. Több ezer taxis és fuvarozó zárta le Budapest és a nagyobb városok útjait az Antall-kormány benzináremelése ellen tiltakozva. (Fotó:
Szentpéteri András / Olvasói fotó)
Piknik az Erzsébet híd közepén, 1990. október 27. Ekkor már második napja tartott a demonstráció. Végül másnap este 9 órakor szüntették meg a blokádot, miután a kormány és az érdekegyeztető szervezetek megegyeztek egy 12 forintos literenkénti kompenzációban. (Fotó:
Kleb Attila / MTI)
Egy Li-2-es matuzsálem repülőgép elrepül az Erzsébet híd felett a Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából rendezett légi felvonuláson, 2004. május 1. A gépet 1939 és 1952 között gyártották a Moszkva melletti Himkiben, illetve Taskentben, miután a második világháborús német támadás miatt evakuálni kellett a gyárat. A Liszunov Li-2-est a szovjetek az amerikai Douglas DC-3-as gyártójától vett licenc alapján fejlesztették ki. Ezek a gépek (öt darab) voltak a második világháború utáni magyar polgári légi közlekedés első repülőgépei, és nem a Szovjetunióból, hanem Romániából érkeztek. A Malév 1954-ben alakult, miután kivásároltuk a szovjetek részét az addigi közös légitársaságból, a Maszovletből. A kép készítésének időpontjában a Malév még zömmel belföldre, például Szegedre, Szombathelyre, Győrbe járt, a bécsi járat csak 1956-ban indul meg. A forradalom leverése után egy évig a szovjetek minden repülést betiltottak, az első újraindult járat a Budapest–Miskolc–Debrecen volt. (Fotó:
H. Szabó Sándor / MTI)
Barikádok az Erzsébet hídon, 2006. október 23. Szeptemberben kezdődtek zavargások Budapest utcáin, miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnök MSZP-s frakciótagoknak elmondott beszéde, ahol beismerte: hazudtak a választási kampányban. Az október 23-i nagygyűlések után több ezer ember maradt az utcákon, a legnagyobb zavargások az Erzsébet híd pesti oldalán törtek ki. A tüntetőket folyamatosan erős hányingert keltő könnygázgránátokkal lőtte a rendőrség. A tiltakozók barikádokat emeltek, az anyagot egy Kígyó utcai építkezésről hordták el. A barikádot végül egy hókotró törte át hajnali fél 2-kor, az autó mögött több száz rendőr és egy vízágyús autó oszlatta fel a tömeget. A tüntetők követelései nem valósultak meg, Gyurcsány Ferenc majdnem három év múlva adta át a miniszterelnökséget Bajnai Gordonnak. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az internetadó ellen tiltakozó tömeg az Erzsébet hídon, 2014. október 28. Orbán Viktor miniszterelnök talán ezt a képet is látva döntött úgy, hogy visszavonja tervét. (Fotó:
Bődey János / Index)
Mossák az Erzsébet hidat, 2009. március 8. (Fotó:
Nagy Attila / Index)