Egyetlen este alatt megmenthetné magát a NER, jutott eszembe csütörtökön a belvárosi galéria előtti tömegben furakodva. Már az utcán sűrű tömegben álltak a civil aktivisták,  underground zenészek, filmrendezők, jogvédők, újságírók, képzőművészek, egyetemi és  kocsmai filozófusok. Ha a NER-vezérek naprakész információkkal rendelkeznének a való életben történő dolgokról, egyszerűen kiküldték volna a Készenléti rendőrséget, mint az Ökotárshoz,  hogy elvigyék a galériában és környékén tolongó mind a négyszáz embert. 

 

Akkor egy időre megszűnne a cselekvésnek gátat szabó akadékoskodás, lázongás, cikkírogatás. Személyesen is profitáltam volna a rendőrattakból, mert a szabadgondolkodók eltakarításával megpillanthattam volna az esemény valódi apropóit, Déri Miklós fotóit. A nagyméretű, fekete-fehér képek nem szociális problémákat feszegettek, és nem is Gyurcsány vagy Bajnai szórt fényben fotózott arcéleit tárták elénk (Déri ugyanis e két miniszterelnöknek fotósa volt). Ennél meghökkentőbb volt a látvány. A képekről jórészt azok néztek vissza rám, akik a teremben tolongtak. 

 

Elsőre úgy tűnt, hogy a kiállítás a 80-as 90-es évek underground arcait akarja bemutatni. Emléket akar állítani azoknak, akik zenével, jogvédelemmel, költészettel lázadtak a polgárság  középszerűsége, vagy a politika nagyképűsége ellen. Ebbe a koncepcióba azonban nem illett,  hogy a portrék közé keveredett néhány olyan alak, aki nem lázadt, csak benne volt a bulikban,  vagy aki jóval fiatalabb, esetleg idősebb volt a többieknél.

„Ez nem underground arcképcsarnok, és nem is csak a barátaim portréi – rántotta le leplet a fotós. – Két éve kezdtem a Facebookra színes csoportképeket készíteni a számomra  fontos alakokról.” 

 

De nehéz volt ezeket a nem éppen a rendszerességükről ismert arcokat egy időben, egy helyre, mesélte Déri, aki ezért egy éve átállt az egyéni, fekete-fehérben fotózott portrékra.  A koncepció is lazult, mert a posztolt képek nyomán sokan jelentkeztek nála, és ő senkinek  nem akart nemet mondani. Így jött össze az az arcképcsarnok, aminek rendezőelemét szóban  nehéz leírni, de jelzésnek annyi elég, hogy ezek az emberek gond nélkül beszélgettek  egymással órákig a Deák Erika galéria megnyitóján.

Déri Miklós - Portrék -  Deák Erika Galéria  -  2015. Január 15 - február 14.