A fotósok részletes instrukciót kaptak arról, mit, hogyan kell fotózni. Egy-egy termet például több nézőpontból is le kellett fotózniuk, illetve minden ideologikus feliratról, szimbolikus tárgyról külün-külön képeket kellett készíteniük. A kutatás dokumentumai szerint az aktív állami ateizmus után a '80-as években már többségében renovált, rendezett környezettel rendelkező templomok voltak országszerte. Míg más, főleg kisebb településen található iskoláknál, kocsmáknál a kép alapján akár az '50-es, '60-as évekre is tippelhetnénk, ez a templomok esetében a legkevésbé igaz. A templomoknak fontos kultúraközvetítő szerepe volt, sok olyan ember, illetve kulturális esemény meg tudott itt jelenni, ami perifériára volt szorítva abban az időben. Persze a templomba járó emberek megfigyelése , zaklatása - főleg Békésben - még ekkor is idézte az '50-es évek szellemét. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Falatozó: helyi ügyek megbeszélésének, kitárgyalásának egyik helyszíne. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Sok esetben a folyóiratok a vezetői szobába kerültek és vezetői privilégiumokként működtek. Jellemzően iskolákban, de akár a művelődési házakban is. A képen az Orosházi könyvtár olvasója látható. Érdekesség, hogy a kép közepén 4 üvegipari lap is látható, amit kevés kisvárosi könyvtár járathatott, de Orosházán van egy nagy üveggyár. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Óriási különbségek voltak az óvodák és iskolák között. Míg az óvodák vizes helyiségei nagyrészt rendezettek, higiénikusak, a belső terek otthonosak, bensőségesek, családiasak voltak addig az iskolákban már kevesebb pénz, és talán kevesebb figyelem is jutott ezekre a dolgokra. Kapitány Ágnes szerint abban az időben heroikus küzdelmet folytattak a szülők, hogy otthonosságot teremtsenek az óvodákban. Jellemző volt, hogy a termek kifestése, kisebb javítások szülői összefogással történtek. A képen látható polcrendszer is nagy eséllyel egy ügyesebb kezű apuka műve lehet. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

(Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Jellemző kép egy falusi MSZMP-titkár irodájáról az íróasztallal, fölötte a szentháromságnak csúfolt Marx-Engels-Lenin hármassal a Jézus Krisztus, Péter és Pál hármas ábrázolásához hasonlóan. A tanulmány elemezte, hogy különböző funkciót betöltő emberek, milyen szimbólumrendszerrel veszik körül magukat az irodájukban, az íróasztaluk körül. Hogy mit tesz ki a falra maga mögé. Itt persze a legélesebb váltás a rendszerváltáskor volt tapasztalható, amikor ezt a hármast általában történelmi, vagy irodalmi nagyságok váltották fel. A protestáns-katolikus hagyomány hatása még a pártházakban is működött. Jellemzően protestáns településeken egy puritán Marx-Engels-Lenin képhármas volt a falon, esetleg csendéletek, míg a katolikus hagyományú településeken Lenin a munkások között, Lenin gyárlátogatáson, és hasonló témájú képek sokaságával díszítették a falakat, a helyi vallási hagyomány templomi mintája szerint. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

(Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Általános iskola, Orosháza, Zombai utca 63. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

A vendéglátóhelyek, éttermek, presszók gyakran szinte egymagukban képviselték a városiasságot, egy-egy kistelepülésen. Ha az épület jellegtelen is volt kívülről, a belső legtöbbször hangulatosra sikerült. Amire ez a kép nem a legjobb példa. Viszont látható rajta a városiasságot jelképező üdítős üveg díszként-kitétele és a hiánygazdaságra utaló kiürült hűtő. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Klasszikus udvari tekepálya. Míg a bowling be nem tört - lassan a legkisebb településekre is - ez volt a legjobb szórakozás a vidéki kocsmák udvarán. Kapitány Ágnes a képet nézve viszont egészen másról beszélt. Szerinte ez a kép is tökéletes példája az úgynevezett "Patyomkin" - jelenségnek. "a kutatás egyik legszembetűnőbb jelensége az intézmények első és hátsó frontja közötti különbség: az az elsősorban tekintélyuralmi rendszerekre, erősen hierarchizált társadalmakra jellemző magatartás, amellyel kifelé igyekeznek kedvező képet mutatni, és szinte egyáltalán nem törődnek azzal, ami hátul van." - írták könyvükben. A farakással, a rossz székekkel, a gumiabronccsal. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Negyedszázad a nép szolgálatában. Sok kistelepülésről készült képről könnyen asszociálhat az ember sokkal korábbi időszakra is, akár az '50-es évekre, erre sokszor a militáns feliratok is rátesznek. A kutatás tanúsága szerint Békés megyében jellemzően több ilyen volt a nyolcvanas években is, mint Nyugat-Magyarországon. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Egyrészt a már említett "Patyomkin" - jelenség, másrészt a a legtipikusabb udvari budi, harmadrészt lengőteke. Egyébként általánosan jellemző volt a kertkultúra hiánya, az udvarok lepusztultsága. Az urbanizációs törekvés lázában, amit csak lehetett lebetonoztak, ahol nem tették, sár volt. Kifejezetten jellemző volt az iskolaudvarokra ez a kopárság. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

A képen ugyan nem meghatározó a növényzet, de Kapitány Ágnes szerint minden korszaknak megvoltak a tipikus irodai növényei_ "a növények is lehetnek hatalmi szimbólumok, minden korban más-más növény tölthet be ilyen szerepet". '50-es évek: aszparágusz, futó pletyka, '60-as-'70-es évek: filodendron fikusz, aztán jöttek a törpefenyők. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)

Az osztálytermek elsősorban az iskolák túlzsúfoltak voltak.Sokszor olyan termekben voltak kénytelenek órákat tartani, amelyeket nem arra célra épültek. A Békés megyei kistelepülések iskoláira jellemző volt a szegénység, puritánság, zsúfoltság, a kevés felszerelés, a termekben hajópadló, széntüzelésű kályha. Később olajkályha, amire tucatszám olvadt rá egy-egy figyelmetlen diák nejlonköpenye. (Fotó: Jankó Attila / FORTEPAN)