Többet árul el, mint tíz interjú
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Schiffer Pál neve összeforrt a Fekete vonattat és a Cséplő Gyurival. Ő is a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, de sajnos 2001-ben meghalt. Utolsó éveiben is folyamatosan dolgozott. A MAFILM Hiradó- és Dokumentumfilm osztályán kezdte, de a Balázs Béla Stúdió kísérleti dokumentumfilmes műhelye volt rá a legnagyobb hatással, itt készült a Fekete vonat is, majd az iskolateremtő dokumentum-játékfilmje, a Cséplő Gyuri is. Később a rendszerváltás hatása is foglalkoztatta, a Videoton gyár munkásainak az életét közelről követte. A Magyar Történelmi Filmalapítvány kurátora és a Hunnia Filmstúdió producere lett. Nagyapja Szakasits Árpád volt, unokaöccse pedig Schiffer András. „Egy anglomán eleganciával öltözködő, ízig-vérig szociáldemokrata, városi értelmiségi, bőrkesztyűs jobb kezében mikrofonnal, szabad kezével kamerámnak intve, bekopogott egy putri ajtaján. Így kezdődött. Így kezdődött az a jelentős életmű, mely a hatalom által nem szívesen taglalt 'cigánykérdés' ingoványos talajára merészkedik. Az előítélettől fertőzött közgondolkodás ma sem szívesen néz szembe ezzel a gonddal. Pedig Schiffer Pál időben szólt” – írta róla halálakor operatőre, Andor Tamás. A Fortepan jóvoltából a filmforgatáson készült képeiből válogattunk.
A Balázs Béla Stúidósok állnak a a Műcsarnok főbejárata előtt 1978-ban. Ebben az évben készült a Cséplő Gyuri is a kísérletezésről híres, független filmstúdió gyártásában. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Andor Tamás operatőr Schiffer Pál állandó munkatársa volt, ez a fotó az Ellenérvek című film forgatásakor készült 1969-ben. "Schiffer Pállal nem voltunk testvérek, mégis együtt láttuk meg a világot. Jóvoltából, nyughatatlan szervezőkészsége segítségével beutaztuk Japánt, Norvégiát, Angliát, a Szovjetuniót és Kuvaitot, voltunk a Kanári-szigeteken, és bár Vietnamba nem vihetett magával , azért a Németfalu határában megbúvó erdei cigánytelepen és Miskolc, Hajdúböszörmény indiai nyomorúságot idéző telepein mellette lehettem" - írta Andor a Schifferről szóló nekrológban. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
1966-ban készült az Ilyen ez a háború? című rövidfilmje, amelyben elhangzik a Tiltakozó ének című dal a Metró együttes és Zorán előadásában, a képen látható fiatalember éppen ezt énekli. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Ma már ellentmondásos, hogy mennyire tekinthető Schiffer főművének az ingázókról szóló Fekete vonat. Andor Tamás így írt a forgatásról a Filmvilágban: "És felszálltunk a FEKETE VONATRA. Schiffer Pali elintézte az engedélyeket, aztán azt mondta, hogy hunyjuk be a szemünket, és ugorjunk bele. De közben nagyon is nyitva kellett tartanunk azokat a bizonyos szemeket, amelyeket könnyen kiverhettek volna. A Fekete Vonaton utazott, hétvégeken oda-vissza, a vándormunkások sötét tömege, a család viszontlátásának részeg várakozásában, vagy éppen az elválás dühében. Sok esetben háromszáz kilométert bumliztak az ország különböző építkezéseihez segédmunkára. Az „odvas farakásként”, egymás hegyén-hátán alvó emberek tömegébe vetettük magunkat, és az összehányt, mocskos kupék mélyén megszólaltattuk azokat, akik hajlandónak mutatkoztak sorsukon elmélkedni. " (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Noha Schiffer Pált főleg a szociológiai filmjeiről ismerik, azért csinált mást is: itt éppen Féner Tamás fotóművész 1972-es Műcsarnok-beli kiállításán forgat. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
A fiatal Schiffer sofőrként és adatgyűjtőként dolgozott 1969-70-ben Kemény Istvánnal és társaival a vidéki terepmunkákon. Az itt látottak és Kemény István cigánykutatása nagyon komoly hatással voltak a filmjeire. A kép a Faluszéli házak forgatásán készült. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
De a Keménnyel való találkozás előtt is nyitott volt a társadalmi témákra. Erről is beszélt egy interjúban: "Amikor 11 éves voltam, a fél családomat letartóztatták, a másik felét köztük engem is leraktak Debrecenbe, egy munkáskolóniába, és gyakran utaztam azon a bizonyos fekete vonaton, ami később egy sikeres produkcióm címe is lett. Megtapasztaltam azt, amiről korábban fogalmam nem volt, hogy vannak, akik éheznek, rosszul tápláltak, rossz körülmények között laknak, betegségektől, megaláztatásoktól szenvednek, és erről az emberek többsége nem tud. Egy elkényeztetett budai úrifiú voltam, és 11 évesen egyszer csak megismertem a valóságot. Óriási csalódás volt számomra. Később felnőtt fejjel azt gondoltam, hogy kell lennie olyan értelmiségieknek, filmeseknek, televíziósoknak, rádiósoknak, akik beszélnek azok helyett, akik nem tudják elmondani a maguk baját." (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Mit csinálnak a cigánygyerekek? tette fel a kérdést Schiffer Pál az 1973-ban készült filmjében. A film további fejezetekre oszlott: Járnak-e iskolába?, Mit esznek?, Mi lesz belőlük, ha felnőnek? (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
"Olyanokkal csináltam eddig filmet, akiktől soha senki nem kérdezte meg, hogyan élnek, mi a véleményük, milyenek a gyerekeik, a házasságuk, a munkájuk, a főnökük. A társadalom "hallgatag" részét faggattam. És nincs az az elesett, eldurvult ember, aki ne örülne, ha tényleg kíváncsi arra valaki, hogy ő mit gondol." Jelenet a Mit csinálnak a cigánygyerekek? forgatásáról. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
"Az volt a feladatuk, hogy önmagukat adják. Az én leckém pedig az volt mint minden korábbi filmemnél , hogy emberi kapcsolatot teremtsek velük, hogy tudják: bízhatnak bennem, értük munkálkodom, és ezért viszonzásként azt várom, hogy őszinték legyenek." A képen Mit csinálnak a cigánygyerekek egyik szereplője. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Schiffer számára nagyon fontos volt a film utóélete is, folyamatosan szervezeték a vetítéseket országszerte, amelyeket vita követett. Ezek a beszélgetések voltak számára a legemlékezetesebbek. „Egy Nógrád járási hivatalvezető a háromórás ankét után azt mondta nekem: „»Tudja, máskor egy év alatt nem tudok meg annyit a járásomról, amennyit most egy este megtudtam a film után«” A kép a Kirakat című film forgatását ábrázolja. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
A Mit csinálnak a cigánygyerekek? minden sikeres fogadtatása ellenére is egyfajta csődöt jelentett. „(...) Valami hiányzik a filmből. Valami, amit éreztem a putrikban, a cigánycsaládok között, a beszélgetések során, és amit korábban nem tudtam beleépíteni a filmbe. Ezért is határoztuk el, »hogy olyan filmet próbálunk készíteni, amely egy ember sorsáról szól, egy ember útját követi, olyan dokumentumfilmet, amely dramaturgiájában nagyon emlékeztet a játékfilmre (sztorija van, ha nem is írható le előre, főszereplője, aki valahonnan elindul és valahová eljut, miközben ő maga is megváltozik), mégis dokumentumfilm; valóságos szereplők, valóságos helyszínek, valóságos, nem-fiktív történet, amely hitelesen dokumentál egy meghatározott szociális jelenség- és problémakört”. Ez lett a Cséplő Gyuri. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Schiffer Pál hagyatékát egyébként azért ismerjük ennyire részletesen, mert teljes egészében kutatható az OSA Archívumban. Ezeknek a filmnek önálló dossziéja van, minden filmhez kapcsolódó jegyzet, dialóguslista, stb megtalálható az OSÁ-ban: Fekete vonat, Mit csinálnak a cigánygyerekek?, Cséplő Gyuri, Pártfogolt, Földi paradicsom, Kovbojok és a Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába című trilógia. (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Schiffer Pál dokumentumfilmjeit és azoknak valóságábrázolását sokan elemezték, vitatták, Hammer Ferenc is bírálta: "Az olvasó képzeletére bízom, mennyire befolyásolja a filmes találkozások kimenetelét, ha 1970-ben egy választékos beszédű, bőrdzsekis ifjú riporter a technikai sleppel, mikrofonosokkal, világosítókkal, végigmegy a fekete vonaton vagy a szabolcsi putrisoron!" (Fotó:
Schiffer Pál / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
