Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Christophe Calais fotós több mint 20 éve kezdte követni egy kisfiú életét. Egy ruandai hutu kisfiúét, akit egy tömegsírból mentett ki egy francia legionárius. Miután megtalálta az apját, Angelo évekig Zaire-ban (ma: Kongói Demokratikus Köztársaság) élt menekültként. Véletlenek sora kellett hozzá, hogy Calais ott lehetett, amikor végül hazatértek, és Ruandába vissza-visszatérve végigkísérhette a fiú kamasz-, majd fiatal felnőttkorát egy emlékezés és felejtés közt őrlődő társadalomban. Az Egy ruandai sors egyedülálló fotósorozat: azt mutatja meg, hogy illeszkedik vissza saját országába egy hutu család a brutális 1994-es népirtás után.
Goma, 1994. július 22. Egy kisfiút kimentenek egy kolerában meghalt betegeknek ásott tömegsírból. Őt is megtámadta a betegség, csontsoványra fogyott. A nagyjából hétéves fiú bal arcán gennyes seb. Senki nem tudja, ki lehet. 1994-ben a világ tétlenül nézte végig, hogy Ruandában hutu milíciák egy szervezett népirtásban több mint 500 ezer tuszit végeznek ki néhány hónap leforgása alatt. Amikor az országot a tuszi Ruandai Hazafias Hadsereg elfoglalta, több mint egymillió hutu menekült el Ruandából. Az áradat a Nagy Tavak környékén, különösen Kelet-Zaire-ban talált menedéket. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1994. július vége. Da Silva hadnagy az idegenlégióban szolgál. Minden nap meglátogatja a kisfiút, akit megmentett. Angelónak nevezte el, szeretné örökbe fogadni – a fiút a gomai repülőtérnél berendezett katonai kórházban ápolják. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1994 júliusa. Egymillió hutu indul meg a Zaire-ban, a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban felállított menekülttáborok felé a ruandai tuszik Ruandai Hazafias Frontja elől. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1995 júliusa, Goma. Angelo, akit mindenki árvának hitt, véletlenül találkozik az apjával. Léonard állítja, „ahova csak a lába elvitte”, mindenhol kereste a fiút. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Angelo az apjához és nagyanyjához költözik a Kahindo táborban. Napjaikat a vízhordás és a segélycsomagosztás rutinja osztja be. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Angelo az apjához és nagyanyjához költözik a Kahindo táborban. Azért nem mernek hazatérni, mert félnek, hogy a tuszik bosszút állnak a hutukon. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1995 júliusa, Ruanda. Angelo anyja, Marie megtudja, hogy halottnak hitt férje és gyereke életben vannak. Egy éve a zaire-i határ környékén váltak el útjaik, amit Marie végül nem lépett át. Inkább hazatért a Mbogo-dombhoz, négy gyerekéből kettővel. Alig várja, hogy Angelót újra láthassa, Léonard-ról viszont hallgat: nem bánná, ha a férfi legalább még egy kis ideig Zaire-ban maradna. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1996 novemberében Angelo és Léonard is útnak indul. Csak a véletlenen múlik, hogy találkoznak Christophe Calais-val. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1996 végén a hutu menekülteknek haza kell térniük Zaire-ból. 500 ezer hutu indul meg a táborokból Ruanda felé. Angelo összesen két évet töltött a menekülttáborban, most ő is visszatér az „ezer domb földjére”, Ruandába. Calais elkíséri őket a falujukba. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1996 novembere, Mbogo. A menekülttáborban töltött két év után Angelo újra találkozik Marie-val a szülőföldjén. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Hazafelé Angelo vizet merít a domb egyetlen forrásából. Ő gondozza a család egy szem tehenét, de besegít anyjának a maracuja-szüretelésben is. A nap végén énekel a méheknek, hogy visszatérjenek a kaptárba. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
1997 decembere. Már több mint egy éve, hogy Angelo hazatért Zaire-ból. Tíz éves, a falu általános iskolájában tanul a völgyben. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Amikor Calais öt évvel később arra járt, a 15 éves Angelo minden reggel majdnem egy órát gyalogol az iskolába. Mint kiderül, az apját feljelentették a szomszédok: Léonard-t azzal vádolják, hogy részt vett a népirtásban. A helyi zárkába viszik, hét ember meggyilkolásával vádolják. A falubeliek, köztük a tuszik is azt mondták Calais-nak: amikor kiszabadul, vissza fogják fogadni a férfit. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
2000. júniusa. Angelo anyjával és testvéreivel él. Délelőtt iskolába jár, délután a földeken dolgozik. A fiú apja, Léonard a a kigalii központi börtönbe kerül. Amikor később Angelo meglátogatja, alig ismeri fel: már öt éve, hogy utoljára találkoztak. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
2003. 16 évesen Angelo nemsokára befejezi az iskolát. Amikor anyja, Marie 58 éves korában súlyosan megbetegszik, a gyerekek a kezelésre úgy szereznek pénzt, hogy eladják a házuk hullámpala-tetejét. Angelo ellenzi a döntést. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
2007 júliusa. Angelo úgy döntött, családját hátrahagyva útnak indul. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Kigali vidéki részén, Rwahiban próbál szerencsét. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Mialatt Rwamaganában munkát keres, szavazni hazautazik a falujába. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
2010. 24 éves korára Angelo egy ötéves kislány, Janine apja. A lány Ruhondóban él az anyjával, Nadiával, a nő szüleinél. Mivel nem tud gondoskodni róluk, Angelo ritkán látogat haza: a kis Janine három éve nem látta az apját. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
A jobb élet reményében hagyta ott szülőfaluját, de Angelo most az új helyen úgy érzi, ellenséges pillantással méregetik, idegennek tartják a szomszédok. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
2014. Hat év vándorlás után Angelo hazatér a szülőföldjére, a Mbogo dombhoz, hogy megépítse saját házát. A munkában nagyapja, Wenceslas és testvére, Jean-Paul segítik. A ház keretét fatörzsekből építik meg, az agyagtéglákat Angelo maga készíti. A tető hullámpala. (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
„Angelo története az ország két évtizedéről szól. A munka elején sajtófotós voltam, nem éreztem, hogy felelősségem lenne. Közben döbbentem rá, hogy fényképésszé váltam.” Christophe Calais (Fotó:
Christophe Calais / Signature)
Köszönjük a sorozatot Christophe Calais-nak, Pörneczi Bálintnak, Arnaud Brunet-nek, a Signatures ügynökségnek, a [NEUS]-nak és a Les Belles Lettres kiadónak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
