Német újraegyesítés: a 2000 milliárd eurós projekt
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Németország erős, annyi mindent megoldottunk, megoldjuk ezt is – mondta Angela Merkel német kancellár a menekültválságra. Abban mindenki egyetért, hogy a ma 25 évvel ezelőtti német újraegyesítés óta ez lesz Németország legnagyobb kihívása. Negyedszázada is nagyon sok kétkedő hang volt, hogy lehetséges-e gazdaságilag és társadalmilag összefűzni a 28 éven át fallal és szögesdróttal szétválasztott országot. Megcsinálták, még ha nem is hibátlanul. Németország ma Európa vezető gazdasági és politikai hatalma. 25 éves a német egység.
1989. november 9-én az NDK vezetése úgy döntött, enyhít az utazási korlátozásokon. A döntést bejelentő Günther Schabowski improvizált arra a kérdésre, hogy az új intézkedések mikortól érvényesek, és azt mondta: mostantól. Tízezrek özönlöttek a falhoz. A tanácstalan keletnémet határőrök pedig este tíz órakor megnyitották a határátkelőket Nyugat-Berlinbe. Ezzel a 28 évig álló berlini fal először jogi és poltikai értelemben, később pedig a valóságban is leomlott (Fotó:
Thomas Imo / Europress / Getty)
Az öröm pillanatai 1989-ben: nyugat- és kelet-berliniek üdvözlik egymást. Az ossik és wessik közötti ellentétek később kiéleződtek. A keletnémetek nagyképű gyarmatosítóknak látták a nyugat-németeket, akik az ossi kifejezéssel pedig az állam nyakán élősködő, tehetetlen, sült galambra váró egykori NDK-sokat illették. (Fotó:
Thomas Imo / Europress / Getty)
NDK – az mi? Felirat egy Trabant ablakán a berlini fal leomlásának éjszakáján. Az NDK-ban 1989. november 13-án kinevezett új miniszterelnök, a reformpárti kommunista Hans Modrow még úgy képzelte: az NDK megmarad, gazdaságilag megerősödik, legfeljebb konföderációt alkot majd az NSZK-val. Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár egy tízpontos csomaggal gazdasági segítséget ajánlott, de feltételül szabta a szabad választásokat. A demokratikus választásokat ezért 1990. március 18-ra hozták előre. A Német Demokratikus Köztárság neve a hátralévő kevesebb mint fél évben végre nem egy cinikus hazugság volt. (Fotó:
Thomas Imo / Europress / Getty)
Nemcsak az ország, de Berlin egyesítése is hatalmas feladatot jelentett. A város tömegközlekedését, vízhálózatát és teljes infrastruktúráját is kettészelte a fal. Ennek nyomai még 25 év után is látszanak. (Fotó:
Sven Creutzmann/mambo Photo / Europress / Getty)
A tömegtüntetések és a berlini fal leomlása után az NDK Népi Kamarája előtt nem volt más út, mint segíteni az egyesülés folyamatát. 1989 decemberében kerekasztaltárgyalások kezdődtek az ellenzék és az állampárt között. 1989 decemberében törölték az NDK alkotmányából a Német Szocialista Egységpárt vezető szerepét. (Fotó:
Sven Creutzmann/mambo Photo / Europress / Getty)
A berlini fal lebomlása után hamar megváltozott az addigi jelszó. A keletnémet tömegtüntetéseken kiáltott Mi vagyunk a nép!-ből lett az Egy nép vagyunk! (Fotó:
Patrick Piel / Europress / Getty)
Helmuth Kohl kancellár képét tartja ez a két ország újraegyesítéséért tüntető férfi. Helmuth Kohl 1982-től volt az NSZK kancellárja. Az újraegyesítés folyamatának kidolgozása nagyrészt a kereszténydemokrata politikus nevéhez fűződik. Ő lett az egyesített Németország kancellárja is. 1998-as távozása után beárnyékolta a róla kialakult képet, hogy egy csúnya pártfinanszírozási botrányba keveredett: márkamilliókat szerzett pártja, a CDU számára. (Fotó:
Ulrich Baumgarten / Europress / Getty)
Komoly külpolitikai egyeztetések is kellettek a két ország egyesítéséhez, hiszen ezzel Európa közepén egy új nagyhatalom jött létre. Franciaország érthető okokból nem volt túl lelkes, de az egyesítés ellen sem az amerikaiak, sem Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár nem emelt kifogást. Az 1990. szeptember 12-én tartott moszkvai "2+4 találkozón" a két német állam és az amerikai, angol, orosz és francia nagyhatalmak vezetői írták alá azt az egyezményt , amely lehetővé tette a német egyesítést. Az egyezmény nemzetközi jogi értelemben is véget vetett a második világháborúnak. (Fotó:
Vitaly Armand / AFP)
Nem mindenki akart egyesítést. Itt például a Nyugat -Németországban, Hamburgban alapított, marxista-leninista Németország Kommunista Pártja, és a Vörös Gárda nevű ifjúsági szervezet tüntet a két ország egyesítése és az NSZK imperializmusa ellen 1990. október 3-án. (Fotó:
Gilles Leimdorfer / AFP)
1990 júliusában az NDK hivatalos fizetőeszköze lett a német márka. A bankszámlákat 4000 márkáig 1:1 arányban, afölött 1:2 arányban váltották át. Közgazdászok később bírálták a német vezetést a túlságosan nagyvonalú átváltási árfolyam miatt, ami sokak szerint szerepet játszott a későbbi gazdasági gondokban. A német márkát mint készpénzt 2002. január elsején váltotta fel az euró. (Fotó:
Derek Hudson / Europress / Getty)
A két ország újraegyesítési szerződését 1990. augusztus 31-én írták alá. Az egyesülést hivatalosan 1990. október 3-án 0 órakor jelentették be Berlinben a Reichstag épülete előtt, ahol több százezren ünnepeltek. Ekkor vonták fel először az egyesített Németország 60 négyzetméter nagyságú nemzeti zászlaját, a fekete-piros-sárga lobogót. (Fotó:
Gilles Leimdorfer / AFP)
Az újraegyesítés egy hosszabb folyamat volt, amit nehéz ünnepelni, az egységet viszont lehet. Maga az egyesítési szerződés jelöli meg október 3-at a német egység napjaként. Ez az egyetlen olyan nemzeti ünnep, ami szövetségi szinten az egész országban érvényes, a többi ünnepnapot a tartományok maguk szabályozzák. Azért nem november 9., a berlini fal leomlása lett a nagy ünnep, mert ehhez a naphoz sok rossz történelmi emlék kötődik: 1918-ban ezen a napon kiáltották ki a Weimari köztársaságot, 1923-ban ekkor hiúsult meg Hitler puccskísérlete, 1938-ban pedig ezen a napon zajlott az országos zsidóellenes pogrom, a kristályéjszaka. (Fotó:
AFP)
1990. október 9-én és 12-én két szovjet-német egyezmény is született a szovjet csapatok kivonásáról, később pedig húsz évre szóló egyezményt kötöttek a két ország gazdasági, ipari és tudományos együttműködéséről. A szovjet csapatok kivonulása mai áron 6 milliárd eurójába került Németországnak. (Fotó:
Sven Creutzmann/mambo Photo / Europress / Getty)
Munkások távolítják el a berlini Leninsplatzon álló szobor fejét. Berlin hivatalosan az újraegyesítéskor lett főváros, de kormányzati székhellyé válásáról csak 1991-ben született törvény, a parlament és a kormányzati hivatalok pedig a gyakorlatban csak 1999-re költöztek át Bonnból Berlinbe, az új kancellári hivatal pedig 2001-re készült el. (Fotó:
Bernd Settnik / AFP)
Mihail Gorbacsov mond beszédet a berlini Fal maradványa előtt 1992 májusában. A fal a térképen ma már nem látható, a statisztikák azonban még mindig mutatják: hiába épült meg 1900 kilométernyi autópálya, a keleti tartományokban alacsonyabb az életszínvonal, magasabb a munkanélküliség, rosszabbak az életkiáltások és erősebb a szélsőjobb. Az újraegyesítés költségeit ma 2000 milliárd euróra becsülik. Ennek kétharmada nyugdíjakra és munkanélküli segélyre ment el. (Fotó:
Chris Wilkins / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
