Naponta százak indulnak útnak Szíriából, hogy egy jobb, de legalábbis békésebb élet reményében Európába jöjjenek. Az egyik országból a másikba buszoztatásuk ma már olyan szervezetten és olajozottan zajlik, hogy Magyarországon lényegében csak a rendőrök és a katonák találkoznak velük a határon, de az egyszeri kommentelők és a politikusok még mindig sokszor megjegyzik, hogy milyen hálátlanok is ezek a menekültek: nem eszik meg a szendvicset, türelmetlenek, és még szemetelnek is. A szír menekültek frusztráltságát, fáradtságát és türelmetlenségét egyébként sem lenne túl nehéz átérezni, de ha megnézzük, milyen országban éltek akár csak öt évvel ezelőtt is, egészen élesen belénk hasít, hogy velünk is bármikor megtörténhet, ami velük. Szíria az elmúlt évtizedekben egy alapvetően békés, prosperáló ország volt, amelyet ugyan egy diktátordinasztia uralt, de a gazdasági fejlődés, a vallási tolerancia és viszonylagos kulturális szabadság miatt ez sokáig nem okozott különösebb feszültséget. A menekültekkel szemben pedig maximálisan befogadóak voltak: a polgárháború kitörése előtt 1,3 millió menekült élt a 23 milliós országban.