A mexikói bőrönd tökéletesen passzol Capa legendásan rejtélyes alakjához. Felfedezése legalább akkora szenzáció volt 2007-ben, mint ha Tutanhamon sírja mögött találták volna meg az évtizedek óta sejtett titkos kamrát.

A képek valahogy eltűntek Franciaországból a háború alatt, hogy hetven évvel később egy mexikói filmes padlásáról kerüljenek elő. Aki a nagynénjétől örökölte a képeket. Aki Mexikó franciaországi nagykövetétől. Akinek talán Chiki Weiss, Capa egyik párizsi munkatársa adhatta át őket, hogy megmentse a képeket. De hogy pontosan hogyan utaztak a képek Franciaországig, az továbbra is rejtély.

Lehet, hogy a bőrönd elő sem került volna, ha a Capa-hagyatékot kezelő ICP nem kezd nyomozni a spanyol polgárháború képei után, hogy jobban megismerjék az egyik legellentmondásosabb Capa-fotó, A milicista halála című kép történetét. A legendás fotó eredetije végül nem lett meg, de a bőrönd így is tartogatott meglepetéseket. Nem eltitkolt vagy soha nem látott képeket, hanem egy hatalmas gyűjteményt.

A bőrönd négy fotós, Robert Capa, Gerda Taro, David 'Chim' Seymour és Fred Stein spanyol polgárháborús fotóit őrizte. A képek között rengeteg ismert fotó van, amik már a korabeli képes újságokban is megjelentek a háború borzalmairól. Capa a harmincas évek végén már felkapott fotósnak számított Európában, pedig csak néhány évvel korábban született: Friedmann Endre és Gerda Taro ez idő tájt találták ki a Capa nevet, és együtt adták el a képeiket a jól hangzó amerikai riporter kreált imidzsével. *Az igazi Robert Capa ebben az időben tehát két személy volt. Épp a bőrönd segített tisztázni, hogy sok képet, amiket megjelenésük után Friedmannak tulajdonítottak, valójában az akkor 26 éves Gerda Taro készített. Taro a spanyol polgárháborúban vesztette életét, a Capa név pedig ráragadt Friedmann Endrére, aki haláláig ezen a néven publikálta képeit. Tragikus, de a mexikói bőrönd mindhárom fotósa a harctéren halt meg.

Nem csak ikonikus kockák kerültek elő a bőrönd mélyéről. Amiért a mexikói anyag különleges, hogy nyers betekintést nyújt a három fotós munkájába - akik épp a háborús fotózás műfajának alapjait fektették le, élesben. Az érintetlenül fennmaradt konktaktlapokon és negatívokon keresztül megismerhetjük, hogyan közelítették meg az alanyaikat, milyen közel mentek az akcióhoz, milyen témákkal foglalkoztak mélyebben, és mi volt az, amit csak menet közben kattintottak valahol az út szélén a történelem első igazi haditudósítói. A sorozatképekből nemcsak az derül ki, mi történt egy-egy ikonikus jelenet előtt és után, de például az is, hogy Capa, ha rátalált egy témára, minden lehetséges oldalról és kivágásban körbefotózta azt, amíg meg nem találta a tökéletes képet.

A teljes anyag a fotósok munkájának háttere mellett minden korábbi dokumentációnál részletesebb betekintést nyújt a spanyol polgárháború eseményeibe, a háború hátországának mindennapjaiba és a harcok nyomán megindult menekülthullám okozta humanitárius krízisbe.

Taro és Capa elválaszthatatlan társak voltak. Párizsban ismerkedtek meg, majd együtt határozták el, hogy Spanyolországba mennek a polgárháború eseményeit tudósítani. Taro nem csak Capa barátnője volt – kezdetben fotós assisztenseként dolgozott, ő tárgyalt Capa magazinos megjelenéseiről, és egyengette kettejük közös karrierjének kezdetét. Fotós tehetségéről mindennél jobban árulkodik, hogy a közös néven megjelenő fotóik között a kor képszerkesztői sem igen akartak vagy tudtak különbséget találni.

Taro 1937-ben egy harctéri balesetben vesztette életét, amikor egyedül ment ki a tiltott zónának számító brunete-i frontra, hogy küldjön pár exkluzív képet az éppen Franciaországban várakozó Capának. Menekülni kényszerült a frontot feladó köztársasági katonákkal, és egy sebesülteket szállító autóra kapaszkodott fel. A teherautóba oldalról egy harckocsi ütközött, Taro leesett a platóról, és a balesetben súlyos sebet szerzett, amibe másnap belehalt. Tarót Franciaországban nemzeti hősként ünnepelte a kommunista párt. Halála meghatározó pont volt Capa életében is, kettejük fiktív kapcsolatát a Capára várva című regény dolgozza fel.

A Mexikói bőrönd képeiből és dokumentumaiból válogatott kiállítás A MEXIKÓI BŐRÖND – Capa, Chim és Taro újra felfedezett negatívjai a spanyol polgárháborúról most Budapestre érkezik. A Centrális Galériában látogatható december 19-től 2016. február 21-ig.

A kiállítással párhuzamosan magyar emlékeket és dokumentumokat keres az OSA. Ha vannak tárgyai, történelmi dokumentumai a spanyol polgárháborúból, és bemutatná őket, keresse fel az OSA-t az Arany János utca 32-ben, vagy az info@osaarchivum.org címen!