2011. január 25-én Egyiptom modernkori történelmének legnagyobb tüntetéssorozata indult el a kairói Tahrír téren. Öt év távlatából már látszik, hogy az ország egyik diktatúrából csak egy másikba jutott. A majd' harmincéven lévő Hoszni Mubárak elnök ugyan lemondott, de az őt követő iszlamista Mohamed Morszit egy katonai puccsal mozdították el a hatalomból. (Fotó: Mohammed Abed / AFP)

Január 25-e a rendőrség napja Egyiptomban, ország szerte több helyen tüntetések kezdődtek. Az észak-afrikai arab országokban minden kedvezett a kormánykritikus megmozdulásoknak: alig két héttel korábban Tunéziában megbukott az országot 23 éve irányító Zín el-Ábidín ben Ali elnök, miután december közepe óta követelték a lemondását. Mubárak eddigre már 30 éve, 1981 óta irányította Egyiptomot. Kormányzását nyugatról jó szemmel nézték, mert Amerika- és Izrael-barát politikát folytatott, míg a helyi lakosok egészen mást éltek meg. Az országban 1957 óta tartott a szükségállapot, amit Mubárak hivatalba lépésekor, mindössze 18 hónapra függesztettek fel. Körülbelül 30 ezer ember ült börtönben politikai okokból, csak 17 ezret a szükségállapot megszegése miatt tartóztattak le. A lakosság pedig a 2008-as gazdasági válság hatásait érezte még. A fiatal férfiak nem tudtak megházasodni, mert nem volt lehetőségük lakásvásárlásra. A korrupció pedig az egyiptomi igazságszolgáltatás és közigazgatás minden szintjét átszőtte már. Emellett rendszeresek voltak a hatóságok és a katonaság túlkapásai. Január 25-én már a tüntetések kezdetekor szinte biztosra vehető volt: Egyiptom a polgárháború szélére sodródott. (Fotó: Mohammed Abed / AFP)

„A harag napja” – így emlegették ezt a napot. Kairóban közel 30 ezer ember gyűlt össze a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt. A tér egyik felén a rendőrök kordont állítottak, amit a tüntetők néhány órával később áttörtek. A tömeg a Tahrír térre indult, ahol a helyzetet egyáltalán nem uraló rendőrség könnygázt vetett be. Az ezen feldühődő emberek kövekkel és üvegekkel kezdték el dobálni a rendőröket. Az egyik járőr életetét vesztette, mikor a fején találta el egy utcakő. (Fotó: Mohammed Abed / AFP)

A kormányzat látta, hogy a tüntetések nem fognak csillapodni, ezért gyors lépésekre szánta el magát. Január 28. előtt döntött a hadsereg esetleges bevetéséről és az internetszolgáltatás megállításáról. Eddigre a tüntetők már a Facebookon és a Twitteren szervezkedtek, és üzentek a világnak Mubarak elnyomásáról. A megmozdulások helyszínein letiltatták a mobilszolgáltatást is. (Fotó: Mohammed Abed / AFP)

A tüntetések nem értek véget január 25-én, már másnap folytatódtak országszerte. Így Alexandriában, Szuezben és Mahallában is. A félig betiltott Muzulmán Testvériség szervezet teljesen a tüntetések mögé állt, támogatta a január 28-ára meghirdetett, később „A harag péntekje” néven emlékezetessé vált tüntetést. (Fotó: Marco Longari / AFP)

Ekkorra már kikristályosodott a tüntetők fő követelése: „Le Mubárakkal!” Szintén cél lett egy új választás kiírása, valamint egy új alkotmány kiharcolása. Január 29-én már több tízezren voltak kint az ország legnagyobb városaiban, a Tahrír téren 50 ezer ember követelte az elnök lemondását. A hadsereg ekkor lépett, délután 4 órától kijárási tilalmat rendeltek el, elfoglalták a forgalmasabb csomópontokat és tereket. (Fotó: Mohammed Abed / AFP)

Január 29-én Mubárak este beszédet mondott az állami televízióban. Bejelentette, hogy a kormányt meneszteti, de ő maga nem mond le. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma a nyilatkozat után azt javasolta az amerikai állampolgároknak, hogy ne utazzanak Egyiptomban, ha pedig ott vannak, a lehető leghamarabb térjenek haza. (Fotó: Marco Longari / AFP)

A harag péntekjen a rendőrség és a kormány ellenes tüntetők mindenhol összecsaptak. A karhatalom könnygázzal és gumilövedékkel kezdte oszlatni a pénteki ima után összegyűlt tömegeket. Válaszul kövekkel, üvegekkel dobálták meg őket. Az összecsapások január 29-ére sem értek véget. (Fotó: Miguel Medina / AFP)

Február 8-án országos sztrájk indult. Először a Szuezi-csatorna munkásai hagytak fel a munkavégzéssel Mubárak távozásáig, majd orvosok, pedagógusok, jogászok és köztisztviselők csatlakoztak hozzájuk. (Fotó: Marco Longari / AFP)

Kairó, 2011. február 3. Kormányellenes tüntetők egy kiégett járművel barikádot emelnek a kairói Tahrír tér közelében 2011. február 3-án, amikor ismét összecsaptak Hoszni Mubarak egyiptomi elnök hívei és a lemondását követelő tüntetők. A két tábor kövekkel, benzinespalackokkal dobálta egymást. Az utcai harcokban legkevesebb két ember életét vesztette. A 30 éve hatalmon lévő Mubarak rendszere ellen január 25-e tüntetnek Egyiptomban. (MTI/EPA/Felipe Trueba) (Fotó: Felipe Trueba / MTI / EPA)

A hadsereg vezetése a tüntetések alatt végig azt hangoztatta: semleges állásponton maradnak, egyetlen céljuk a közrend megóvása. Február 5-én Mubárak-párti tüntetők egy csoportja indult el a Tahrír térre, ahol eddigre már barikádot építettek a kormányellenes demonstrálók. A hadsereg figyelmeztető lövésekkel oszlatta fel a Mubárak-pártiakat. (Fotó: Marco Longari / AFP)

Február 6-án a Tahrír téren gyászmisét tartottak az áldozatok tiszteletére. A megmozduláson az egyiptomi koptok is részt vettek. Kifejezve, hogy „Egyiptom mindannyiuké.” A tüntetések szervezői örömmel vették a csatlalkozásukat. A lépés azért is fontos volt, mert az ország lakosságának 15-18 százaléka kopt keresztény. (Fotó: Pedro Ugarte / AFP)

Február 4-én a tüntetések szervezői az elnöki palota elé hirdették meg a „távozás péntekjét.” A kairói főtéren körülbelül 300-350 ezer ember gyűlt össze a szervezők szerint, akik közösen mondták el a pénteki kötelező imát. A városban és az ország főbb forgalmi csomópontjain már tankok állomásoztak, felkészülve az újabb összecsapásokra. Alexandriában egymillió ember tüntetett a kormány és az elnök ellen. „Ha Kairóban erőszakot alkalmaztok, felutazunk a fővárosba!” – üzenték a karhatalomnak. De komolyabb összecsapásra nem került sor. (Fotó: Marco Longari / AFP)

Az elnök február 10-én ismét beszédet mondott, mindenki azt várta, lemond. Ehelyett a hatalmat alelnökére ruházta át, szeptemberre új választásokat, valamint hat alkotmánymódosítás beterjesztését ígérte. Megemlítette a szükségállapot eltörlését is. Mivel a még mindig több százezres tömeg a lemondására számított, a tüntetések Egyiptom szerte folytatódtak. Másnap cipőjüket levéve, azt a magasba emelve követelték a lemondását. (Fotó: Marco Longari / AFP)

Február 11-én folytatódtak a tüntetések. Kairóban a tömeg körbevette az elnöki palotát, az állami média épületeit és a főbb kormányzati épületeket. Este 6 órakor Omár Szuleimán, Mubárak alelnöke bejelentette: „az elnöki poszt megüresedett. A hatalmat egy elnöki tanács veszi át.” (Fotó: - / AFP)

Az első demokratikus elnökválasztást 2012. június 24-én tartották, amelyen Muhammad Murszi, a Szabadság és Igazságosság Párt alapító elnöke nyerte. A jelöltet támogatta a Muzulmán Testvériség is. Még ez év novemberében ideiglenes jeleggel, az ország politikai instabilitására és a „nemzet védelmére” hivatkozva tejhatalommal ruházta fel magát. 2013. június 30-án a tömeg már ellene és kormányzata ellen tüntetett Egyiptom szerte. Egy nappal később saját embere, Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy, védelmi miniszter a hadsereg nevében 48 órás ultimátumot adott Murszinak arra, hogy eleget tegyen a tüntetők követeléseinek. Az elnök ezt visszautasította, és esz-Szíszi átvette a hatalmat. (Fotó: Pedro Ugarte / AFP)