Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Flamingók, gigászi bányák és óriási teleszkópok – csak az Atacama-sivatagban van meg ez mind együtt. Ez a Föld legszárazabb nem sarkvidéki térsége, mégis gejzír és sós tó is van benne, természeti kincsei pedig már évekig tartó háborút is kirobbantottak. Bolygónk egyik legizgalmasabb helye, ami csak kicsit nagyobb Magyarországnál, és ahol sötétben autózni is életre szóló kaland.
Az Atacama-sivatag a Csendes-óceán és az Andok hegyei közé szorulva terül el hosszan, de keskenyen. Területe alig nagyobb, mint Magyarországé (nagyjából 105 ezer négyzetkilométer), de a formája inkább sült krumpli, mint rántott hús: 1000 kilométer hosszú, de a legszélesebb pontján sincs 160 kilométer. Hosszában áthalad rajta a Panamericana (pánamerikai autópálya), ennek látható egy festői része. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A sivatag az egyik legritkábban lakott hely a Földön, a néptelen tájon mégis gyakran lehet emberi kéz és gépek nyomát felfedezni. Ennek oka az, hogy az Atacama nagyon gazdag rézben és más ásványi nyersanyagokban (a XX. század elejéig a legnagyobb természetes nátrium-nitrát-lelőhely volt). Mivel a sivatag négy ország – Chile, Bolívia, Peru, Argentína – határain húzódik, volt is már ebből fegyveres konfliktus. Chile és Bolívia az 1870-es években addig vitatkozott azon, hogy kinek mekkora sivatag jut, míg 1879-ben sikeresen kirobbantották a csendes-óceáni háborút, amibe Peru is beszállt Bolívia oldalán. A háború Chile győzelmével ért véget 1883-ban, mindkét vesztes országtól jelentős területeket nyert. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Ha pár sarkvidéki régiót nem számítunk, az Atacama a legszárazabb hely a Földön. Átlagosan évi 15 milliméter csapadék éri a talajt, de vannak területei, ahol inkább csak 3 milliméter körül alakul ez az érték, sőt olyan részek is, ahol teljesen normális, ha akár több évig nem esik az eső. A klímaváltozással viszont itt is szeszélyesebb lesz a időjárás; 2011-ben és 2012-ben is heves esőzések voltak a bolíviai részen, tavaly márciusban pedig a sivatag déli csücskén katasztrófát okozott a sok eső: a keletkező árvízben és sárfolyamok miatt több mint száz ember meghalt. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Mivel az Atacama kivételes szárazsága legalább hárommillió éve fennáll, geológiai szempontból különösen érdekes, de az űrkutatás is hamar megtalálta magának, mert a sivatagi körülmények több helyen is emlékeztetnek a marsi viszonyokhoz. 2003-ban egy kutatócsoport megismételte itt azokat a kísérleteket, amiket a Viking-1 és a Viking-2 szonda végzett a Marson a hetvenes évek végén. Az eredmény meghökkentő volt: a Viking-program technológiája nemcsak a Marson, de az Atacama-sivatagban sem talált életre utaló jeleket. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A sivatag északi részén, Chilében található San Pedro de Atacama városa, alig négyezer lakossal. Kis mérete ellenére sok turista fordul meg arra, mert itt fekszik a Los Flamencos Nemzeti Park, rengeteg látnivalóval. Az egyik legnépszerűbb a képen látható Salar de Tara, amihez majdnem száz kilométert kell még utazni keleti irányba a városból. A hely nevének jelentése sós fennsík, és ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni Salar de Tarát. A tájegység a tengerszint feletti 4500 méterével próbára teszi az egészséget, cserébe csodálatos sziklaformációkat, sőt egy magasfennsíki sós tavat láthat az ember. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A Chuquicamata rézbánya. A réz mellett lítiumot, aranyat, ezüstöt és molibdént is nagyobb mennyiségben bányásznak a chilei bányákban, olykor komolyan áthágva a biztonsági szabályokat a nagyobb termelékenység érdekében. Ilyen hibákat derített fel az a vizsgálat is, amely a 2010-es copiapói bányaszerencsétlenség okait kutatta. A szintén a sivatag chilei részén található Copiapó városka melletti bányaomlás hetekig lázban tartotta a médiát: az augusztus 5-én történt omlás következtében 33 bányász a mélyben rekedt, és csak 69 nap után, október 13-án sikerült kiszabadítani őket. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A gejzírek völgye El Tatióban, nagyjából száz kilométerre San Pedro de Atacamától, 4200 méter magasan. Több mint nyolcvan aktív gejzír található itt, és mivel ez a sivatag egyik nedvesebb területe, az állat- és növényvilág is jelentősebb. A képen vikunyák láthatók, amik a jelek szerint már megszokták a fényképező turistákat. Ez az állat teveféle, a láma rokona, de annál jóval kisebb, vállmagassága 90 centi körüli. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az Atacama-sivatag lakatlan és száraz, tehát nincs fényszennyezés, felhők is ritkán fordulnak elő, és az alacsony nedvességtartalmú levegőben szépen látszik minden látható és infravörös fény. Ezen adottságok miatt lett a térség csillagászok egyik kedvenc megfigyelőhelye, még Európa is ide települt az ESO (Európai Déli Obszervatórium) együttműködés távcsőivel, amelyek közül a VLT és az ALMA a legjelentősebbek. De egy hagyományos kamerával is csodás csillagvárosokat lehet fotózni, mint az a képen látható. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az említett Panamericana – csak egy sáv van, de itt valószínűleg nincs is szükség többre. A sebességkorlátozást is bizonyára csak a kanyargós rész indokolja. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A hatalmas, 850 méter mély lyukkal rendelkező Chuquicamata rézbánya, ami megteremtett egy várost, majd felzabálta. A térségben 1910-ben indult be igazán a rézbányászat, és éveken belül kisvárossá hízott az első bányásztelepesek faluja, Chuquicamata. Az ezredfordulóra viszont a bánya akkorára nyitotta már a száját, hogy kezdte elnyelni a várost, míg 2004-ben 18 ezer lakót köteleztek arra, hogy a 15 kilométerre levő Calama városába költözzenek. A bányászok többsége ma is onnan jár be, Chuquicamata szellemvárosát pedig lassan ellepi a termeléskor keletkező törmelék. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Flamingók a Salar de Tara sós tavában. A flamingóról többnyire Afrika juthat eszünkbe, csakhogy ott rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) élnek, míg Dél-Amerikában annak alfaja, illetve rokonai: a chilei flamingó (Phoenicopterus chilensis), az andoki flamingó (Phoenicopterus andinus), a kis flamingó (Phoenicopterus minor) és a rövidcsőrű flamingó (Phoenicopterus jamesi). A képen az utóbbi látható. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Ahogy a torony eltörpül a háttérben teraszosra szabdalt hegy bordái előtt, sejteti, hogy komoly nehézipar működik a térségben. Ez megint Chuquicamata, a világ legnagyobb nyílt színi fejtésű rézbányája, ami a sivatag északi részén, Calama város melett található. 1882 óta folyamatosan működik, és még mindig vannak tartalékai – körülbelül félmillió tonna rezet bányásznak itt évente, több mint 2800 méterrel a tengerszint felett. A rézexport Chile gazdaságának egyik legfontosabb pillére.
(Fotó: Szémann Tamás / Index)
Egy kis segítség, hogy az éjszakai autózás ne legyen életveszélyes: a chilei kormány a nagy szintkülönbségek miatt kifutókat építtetett a kanyarok mentén. Argentínából nagy teherforgalom halad át a sivatagon, a 4500 méterről lefelé jövő kamionokat egy hosszú szakaszon pár száz méterenként ilyen jól jelölt kifutók fogadják, amik egyrészt jelzik az utat, másrészt megfoghatják a gépeket, ha esetleg elszabadulnának. Valahogy így. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Salar de Tara egyik látványossága a Monjes de la Pacana, vagyis a „pacanai szerzetesek”. Ezek a sivatag közepén álló, 20-30 méter magas, látványos sziklatornyok egykori vulkanikus tevékenység eredményei, főleg ignimbrit nevű vulkanikus kőzetből állnak. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A Monjes de la Pacana „szerzeteseinek” egy csoportja. A sziklaformákat a turisták moainak is szokták nevezni, a Húsvét-sziget kőfejeinek bennszülött neve után. A hasonlóság nyilvánvaló: a Salar de Tara kőtornyai is szoborként őrzik a tájat, dacolva az elemekkel, rendíthetetlenül, titokzatosan. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
