A közösségi kertművelés a második világháború után terjedt el az angolszász városokban, célja kezdetben az élelmiszerhiány enyhítése volt. Az elmúlt években Budapesten is mind népszerűbbé és elterjedtebbé vált művelési formára Kállai Márton egy sajátos ellentmondás kapcsán figyelt fel.  Vidéki útjain ugyanis azt látta, hogy noha sokaknak lehetőségük lenne saját kertjükben megtermelni legalább néhány, alapvető zöldség- és gyümölcsfajtát, mégis inkább nagyáruházak polcairól szerzik be ezeket a terményeket. Néhány nagyvárosi kertész ugyanakkor határtalan lelkesedéssel műveli kis, városi parcelláját. Ha egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a háztáji gazdaságnak annak eredeti környezetében, hogyan tud beköltözni Budapestre, teljesen idegen funkciójú tereket meghódítva? – vetődött fel benne a kérdés.

Egy közösségi kert nem csupán termelési egység, inkább közösségi tér, ahol mindenki gondozhatja saját parcelláját és a közösség területeit is. Sorozatomban arra helyeztem a hangsúlyt, hogy miképpen alakítja át Budapest különböző területeit a városi gazdálkodás

– írja honlapján a Pécsi József-ösztöndíjas fotós.