A gumitank- és farepülő-ezred katonái
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Bár az ellenség becsapása mindig is része volt a háborúknak, mesteri szintre a második világháborúban emelkedtek a különböző átverések. A nagyobb hadseregeknél mindenhol működött speciális hadosztály, melynek egyetlen feladata az volt, hogy elhitesse az ellenséggel, a baráti erők sokkal nagyobb hadsereggel rendelkeznek, mint valójában, és azt egészen máshol fogják bevetni, mint a valódi tervekben szerepel.
A csalihadműveletek mesterei a britek és az amerikaiak voltak, de bőven akadt fából és vászonból eszkábált harceszköz a japán és a német hadseregben is. Az alábbi válogatás azt mutatja be, milyen változatos, ráadásul nem egyszer veszélyes feladat volt felfújható tankokkal és farepülőkkel vívni egy láthatatlan csatát, melynek sikerétől tízezrek élete függött.
A brit hadsereg tagjai egy áltank építése közben, 1940. április 24-én, a franciaországi Beumetz város melletti gyakorlóterületen. (Fotó:
IWM / Fotós: Richard AshA dummy cruiser tank being assembled at the camouflage school at Beaumetz, 24 April 1940.)
Hamis légvédelmi ütegek a közös amerikai–brit fennhatóság alatt álló Ascension szigetén. Bár az Atlanti-óceán közepén lévő sziget fontos útvonalpont volt az európai hadszíntérre érkező amerikai gépeknek, a háború nem érte el. Egyetlen esetben keveredett ide egy német tengeralattjáró, de a parton elhelyezett ágyúk tüzétől megrémülve inkább elmenekült – légvédelmi ütegeket nem kellett bevetni, se hamist, se igazit. (Fotó:
Michael Ochs Archives / Europress / Getty)
A német áltank alapját egy szekér adta, a löveget egy sima csővel helyettesítették az 1944 novemberében az amerikaiakat megtéveszteni próbáló német csapatok. (Fotó:
Photoquest / Europress / Getty)
A Bertram-hadművelet egy részlete: a terepjáróra felszerelt keret (és a később rászerelt felépítmény) egy áltank alapja lett. A Bertram egyike a legsikeresebb második világháborús megtévesztő műveleteknek. A britek szinte mindenből teherautót (vagy épp tankot) csináltak, ami nem az volt. A halomba rakott élelmiszerládák, az átszerelt ágyúk, a tankká tett teherautók és a helyben összeszedett alapanyagokból épített csali-hadtest teljesen összezavarta a németeket, akik sem a főerő nagyságáról, sem a várható támadás irányáról nem tudtak El-Alameinnél. (Fotó:
IWM)
Ami japán bombázónak tűnt a felderítés légi fotóin, valójában csak egy fából eszkábált modell volt az amerikaiak megtévesztésére. Ezt a példányt extra gondos japán kezek alkották, még arra is odafigyeltek, hogy álcahálóval és növénytakaróval gazdagítsák, mintha ez egy igazi repülő lenne, melyet álcázni próbálnak. (Fotó:
U.S. National Archives)
Szomorú fénykép 1939-ből: a lengyel hadsereg állította szolgálatba ezeket a messziről sem túlságosan ágyúszerű csali légvédelmi ágyúkat, hátha sikerül ideterelni a támadó légierő figyelmét. Lehet, hogy sikerült, de a végeredményen ez nem változtatott. (Fotó:
Popperfoto / Europress / Getty)
IKEA a második világháborúban: német katonák előregyártott elemekből épp egy csali-Stukát raknak össze. (Fotó:
National Air and Space Museum Archives)
A szövetségesek másik nagy csalihadműveletének bizonyítéka ez a kép: négy átlagos testi erejű férfi emel fel egy (felfújható) tankot. Az USA 1100 fős szellemezrede személyesítette meg azt a nem létező hadseregcsoportot, amely imitált csapatmozgásokkal, felfújható csalifelszereléssel és hamis rádióforgalmazással próbálta megtéveszteni a németeket a D-nap előtt és után. A hadművelet olyan jól sikerült, hogy egyrészt a D-nap is összejött, másrészt 1996-ig titkosították az egészet, egyes részleteit ma sem lehet nyilvánosságra hozni. (Fotó:
US National Archives)
Csali P-51-es Mustang vadászgépet fújnak fel valamikor 1944-ben. Onnan lehet sejteni az évszámot, hogy a gépen még szerepelnek az inváziós csíkok. A fekete-fehér csíkozást a partraszállás előtt festették fel a szövetségesek a gépeikre (a nagy, négymotoros bombázókat kivéve), hogy könnyebben azonosíthassák őket a földi erők, és a lehető legkevesebb repülő pusztuljon el baráti tűzben. A csíkokat 1944 végére távolították el teljesen, de először a szárnyak felső oldaláról tűntek el, egy hónappal a D-nap után.
Japán csalirepülők Kiska szigetén 1942 júniusában. A csaligépek nem kizárólag az ellenség felderítésének megtévesztésére voltak jók, sokszor inkább arra használták őket, hogy a támadó bombázók ezekre pazarolják el a rakományukat, nem a kicsit odébb lévő igaziakra. A britek például hamis fényekből repülőtereket és városokat építettek, hogy a németek azokat bombázzák a teljesen lesötétített, viszont emberekkel teli városok helyett. (Fotó:
U.S. Navy)
Teherautóból kialakított csalitankok 1942-ben, az afrikai fronton. El-Alamein után a fogságba esett németek rendfokozattól függetlenül mind azt mondták, hogy máshonnan várták a szövetséges támadást, ráadásul szentül hitték, hogy van még egy hadtest – nem volt, illetve a képen látható tankokkal volt tele. (Fotó:
IWM)
A partraszállás pontos helyének és ütemtervének elcsalására indított Fortitude hadművelet során épített partraszállóhajó-modellek vannak a képen. A 8000 tonnás, fémkeretre húzott vászonból készített hajókban üres olajoshordók adták a felhajtóerőt, és még egész közelről nézve is valódi, funkcióval bíró hajónak tűntek. A Fortitude siker volt, a D-nap meglepetésként érte a németeket, akik ráadásul az Atlanti-fal egy másik pontján, Calais-nál várták a szövetséges támadást. (Fotó:
US National Archives)
A művészet és a borzalmas valóság furcsa találkozása a képen látható, japán csalitank, melyet Ivo Dzsima szigetén fotóztak a támadó amerikaiak. A japánok lávakőből faragták ki elképesztően részletesen a haditechnika egy darabját. (Fotó:
US National Archives)
Két szikh harcos az indiai hadsereg álcázóezredéből egy autóból kialakított Stuart tank mellett 1942. március 25-én. Az álcázás, a trükközés minden hadszíntéren és minden hadseregnél jelen volt, a hadseregek békeidőben kellékesként, filmesként vagy épp festő- vagy szobrászművészként dolgozó civileket hívtak be, hogy segítsenek a műveletekben. (Fotó:
IWM)
Egy P-40-esen dolgozik két katona – a repülő természetesen nem igazi. A japánok ellen harcoló Repülő Tigrisek nevű ezrednek volt szüksége arra, hogy ilyen élethű modellekkel töltsék fel az amúgy foghíjas soraikat, nehogy a japánok lerohanják őket csak azért, mert kevesen vannak. Mozdulni sem bírtak, pláne repülni, de olyan élethűen készítették el őket, hogy tényleg úgy tűnt, mintha tucatjával állnának a reptér aszfaltján a bevetésre kész századok. (Fotó:
National Air and Space Museum Archives)
Az amerikai szellemhadsereg 1100 tagja jóval nagyobb, 15-20 ezer fős hadtestet személyesített meg – például az ilyen csaliágyúkat ide-oda mozgatva a brit szárazföldön. (Fotó:
US National Archives)
Légi fotó az amerikai csalisereg ténykedéséről, melyen jól látszik, hogy komoly munka volt ez, nem játék. A felfújható gumitankok mögé keréknyomokat is vájtak a földbe, az egész installáció jól megtervezett, hihető képet ad egy páncélosegység állomáshelyéről. A kép ráadásul nem a békés Angliában készült, hanem Düsseldorftól nem messze, a front közelében. (Fotó:
US National Archives)
Persze az élethű kellékek önmagukban nem vertek volna át mindenkit, így a szellemhadtest katonái a hangokról is gondoskodtak: a kor legjobb stúdiótechnikájával rögzítették a különböző harci eszközök hangjait, hogy aztán óriási erősítőkön keresztül akár 24 kilométer messzire elsugározva a felvételeket úgy tegyenek, mintha valós harcértékű csapatok lennének a környéken. (Fotó:
US National Archives)
A japánok a lávakőfaragás mellett néha beérték hevenyészettebb megoldással, mint ez a botpuskás madárijesztő. (Fotó:
U.S. National Archives)
A brit flotta büszkeségei közül az egyik: A Scapa Flow mellett lefotózott hadihajó valójában egyike volt a brit csalihajóknak, melyek egyszerű kereskedelmi hajók átalakításából születtek. A csatahajók mellett egy repülőgép-hordozót is összeraktak fából és vászonból, és a háború első két évében szolgáltak csaliként a La Manche csatorna környékén. (Fotó:
ADMIRALTY OFFICIAL COLLECTION / IWM)
Ez a kép valójában nem egy átverős hajót mutat, hanem egy célpontot: a Mojave sivatagban építette fel az amerikai hadsereg a japán Takao hajóosztály egyik példányát – betonból és kátránypapírból. A Moruc Maru nevet adták neki, és főleg célpontként, lőgyakorlatokon kapott szerepet 1943 és 1950 között. Akik látták, azt mesélik, hogy a hajótest körül úgy rendezték el a homokot, hogy hullámzó tengernek hasson az egész, és a forróságban vibráló levegőben nézve tényleg úgy tűnt, mintha a tenger habjait hajtaná a sivatag közepére épített hajó. A Moruc Maru afféle turistalátványosság volt 1950-ig, de akkor az amerikai hadsereg elbontotta, arra hivatkozva, hogy a kőhajó veszélyt jelent a légi közlekedésre. (Fotó:
Edwards Air Force Base)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!