„Örülök neki, hogy a kormány áldozott a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztésére. Szinte egész nap vezetek, és szemmel láthatóan javult a helyzet” – mondja Abner Lelis, az 54 éves taxisofőr. Az viszont zavarja, hogy kollégái néha lehúzzák a külföldieket, és direkt hosszabb úton mennek, hogy többet fizettessenek velük.

Rio városban 6,5 millióan, a szűken vett agglomerációban 12 millióan élnek, így nem csoda, hogy nem ritkák a hatalmas dugók arrafelé. Ráadásul az olimpiai falu nagyjából 35-40 kilométerre van a városközponttól, ami nem könnyíti meg a helyzetet. Bár a riói közlekedés általában véve javult, nem biztos, hogy az olimpiára sikerült teljesen felkészülniük: a megnyitó előtti héten egyes időszakokban két és fél órába telt kocsival kijutni a városból az olimpiai faluba. De a dugóban legalább nem tudják direkt lehúzni a turistákat. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Antonio Mariano de Azevedo, a 25 éves politikai tanácsadó jóval borúsabban látja a helyzetet: „Ellenzem az olimpiát, a város válságban van.” Szerinte Rio de Janeiro nem fog megváltozni az eseménytől: a kormány csak az olimpiai infrastruktúra kiépítésével volt elfoglalva, miközben a közszolgáltatások javítására nem költött.

Brazília valóban nem a legjobb időpontban rendezi az olimpiát, az ország évszázados gazdasági válsággal küzd. Amikor megkapták a rendezést, még virágzott a gazdaság, gyorsan nőtt az életszínvonal. Most két éve recesszióban vannak, hat év alatt 20 százalékkal csökkent az egy főre eső GDP. Ennek hátteréről itt írtunk részletesen. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Andre Barros, a 44 éves utcaseprő nem engedheti meg magának, hogy jegyeket vegyen az olimpiára, egyébként is dolgoznia kell a játékok alatt. Viszont úgy véli, jót tesz a várossal az esemény, a közösségi közlekedés fejlesztéséből minden riói profitál.

A hivatalos olimpiai büdzsé 17 százaléka, mintegy 780 millió dollár, azaz nagyjából 220 milliárd forint ment el infrastrukturális fejlesztésekre. De valójában ennél jóval többet költöttek a városra, csak a fejlesztések nagy részét nem az olimpia kontójára írták. Sok esetben pedig magánberuházók állták a cechet, de ezért cserébe adókedvezményeket és más, közvetlen támogatásokat kaptak, tehát ez sem volt ingyen.

Csak a játékokra befejezett metróvonal 3 milliárd dollárba került, és független szakértők szerint a teljes rendezési költség 12 milliárd dollárra, 3,3 ezer milliárd forintra rúg. Ennyiből tényleg lehet szépíteni a várost. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

„Remélem sok turista fog jönni, élvezni fogják a város és az olimpia energiáját” – Dayvison Nascimento, a 25 éves pultos a bulira készül, szerinte az olimpia pozitív hatással lesz a városra, javítani fogja Rio nemzetközi imázsát. Attól viszont tart, hogy a rendőrség a játékok idejére sem fogja tudni megfékezni az elharapódzó riói bűnözést.

Az olimpia előtt leginkább a Brazíliát sújtó gondokkal, a korrupcióval, gazdasági válsággal, na meg a zikavírussal volt tele a világsajtó. Ez persze minden nagyobb nemzetközi sportesemény előtt így van: a Szocsiban rendezett téli játékok vagy akár a 2014-es brazil futball-világbajnokság előtt is ment a paráztatás, aztán mindkettőből jó hangulatú esemény lett. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

A pultos szöges ellentéte a 46 éves Marcos Da Costa. „Nem értek egyet azzal, hogy olimpiát rendezünk, miközben a riói emberek szenvednek az utcai erőszak, a rossz egészségügyi rendszer, a bizonytalanság és a folyamatos építkezések miatt. Ráadásul az építkezések közül egyesek kifejezetten elbaltázottak, mint az áprilisban összedőlt bicikliút, amely két embert temetett maga alá” – panaszkodik a férfi.

Da Costa szinte mindent kimerítő felsorolást ad a brazíliai és riói problémákról, amelyeket az olimpiát beharangozó cikkünkben mi is részletesen összefoglaltunk. Az egyik fő kétely a játékokra felhúzott építmények minőségével kapcsolatos, hiszen a megnyitót megelőző hetekben elég sok, rohamtempóban épült létesítményről derült ki, hogy komoly bajok vannak vele. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

„Nem érdekel a sport, de az olimpia jó lesz, mert munkát ad az embereknek, főleg a turisztikai szektorban” – mondja Ducinea Rancheiro, a 48 éves utcai árus.

A munkahelyteremtés már csak azért sem ártana, mert Brazíliában az utóbbi két évben megkétszereződött a munkanélküliségi ráta, ma olyan 10 százalék körül van. A gond csak az, hogy az olimpia jellemzően egyszeri boomot hoz a rendező városnak, hosszabb távon már egyáltalán nem pozitívak a hatásai. Erről itt írtunk hosszabban.

(Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Silvana Batista (balra), a 49 éves nyugdíjazott nővér és édesanyja, Helena egy olyan szegénynegyedben lakik, amely a bűnbandák közötti folyamatos háború színtere. Nehéz, veszélyes időket élünk a városban, mindenki aggódik az utcákat elárasztó erőszak miatt – mondják. Ugyanakkor remélik, hogy maga az olimpia sikeres lesz, és az odalátogatóknak nagy élményekben lesz részük.

A bűnözés az egyik legnagyobb félelem a játékok kapcsán, hiszen még soha nem rendeztek olimpiát olyan veszélyes városban, mint Rio. Az amúgy festői településen a színfalak mögött, illetve gyakran azok között tombol az erőszak: az egy főre eső gyilkosságok száma a budapestinek a kilencszerese, de még a legveszélyesebb európai városnak számító Tallinnban is csak harmadannyi embert ölnek meg arányosan, mint Rióban. Ráadásul az utcai tolvajlások és más kisstílű, de bosszantó bűncselekmények száma évtizedes rekordokat döntött a játékok előtti hónapokban. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

„Az olimpia javítani fogja Rio nemzetközi imázsát, ahogy a futball-világbajnokság is tette” – véli Portuguese Fernando Olivera. A 68 éves órásmester szerint az utcai erőszakot senki sem fogja észrevenni az odalátogatók közül.

Ez utóbbival arra utalt, hogy a riói erőszak nagy része természetesen nem azokon a helyeken koncentrálódik, ahol az olimpiát rendezik, hanem jellemzően a szegénynegyedekben, a favellákban, amelyeket a hatóságok nemes egyszerűséggel körbefalaztak az olimpiára. Az utcákat pedig 85 ezer rendőr és katona lepte el a rend biztosítása érdekében. Ez azonban csak tüneti és átmeneti kezelés: a mélyebb okokat, azaz a szegénységet, az egyenlőtlenséget, a társadalmi kirekesztést messze nem sikerült megszüntetni, sőt. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

„Nem örülök az olimpiának, az egész országban tombol az erőszak, nem is akarom elhagyni a lakásomat a játékok alatt” – sorolja Danielle Bhering. A 32 éves ápoló szerint nehéz elfogadni a hatalmas sportrendezvényt, miközben a Guanabara-öböl tele van szeméttel, és a városban elharapódzik a bűnözés.

A Guanabara-öbölben rendezik a vitorlás, a szörf és a hosszútávúszás versenyszámait. A baj csak az, hogy az eső ide mossa le a koszt és a szemetet a közeli favellákból, emiatt az öböl vizében szuperbaktériumokat és hasmenést okozó rotavírust, emberi ürüléket, több tonna döglött halat, bútorokat, sőt még egy úszó hűtőszekrényt is találtak a játékok előtt. Az AP hírügynökség szerint három korty víztől már megbetegedik az ember, a szakemberek pedig azt tanácsolták a hosszútávúszóknak, hogy ne tegyék a fejüket a vízbe. Ez még a Rudas fürdő délelőtti nyugdíjas futamain is túlzás lenne, nemhogy egy olimpián. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Diogenes Paixao bártulajdonos abban bízik, hogy az olimpia sok szórakozásra vágyó turistát hoz Rióba – tehát a bárosoknak jó lesz. Viszont ahogy szinte mindenki más, úgy Paixao is aggódik a közbiztonság miatt.

Ha van valami, ami a válságok sújtotta Brazíliában virágzik, az a turizmus. A szervezők arra számítanak, hogy az olimpia alatt az átlagosnál 350-500 ezerrel több külföldi érkezhet a városba, ami valóban elég jó biznisznek ígérkezik, legalábbis arra a néhány hétre, amíg tartanak a játékok. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Maria Callou, a 35 éves divattervező pozitív gondolatokkal várja a játékokat: „Örülök az olimpiának, az országunk ügyes-dolgos bajai, a korrupció és az erőszak fel se fog tűnni a látogatóknak a játékok alatt. Vendégszerető emberek vagyunk, és tudjuk, hogyan vidítsuk fel a turistákat.”

A brazil vendégszeretethez, illetve a turisták felvidításához nem fér kétség. Ezt az is jelzi, hogy az olimpia várható látogatószáma elmarad a riói karneválétól, amire évente nagyjából egymillióan érkeznek a világ egyik partifővárosába. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

A bulis és laza brazilok antitézise Manfred Kulitc, a 49 éves matematikus. „Nem igazán érdekel az olimpia. Ennek az országnak nincs meg az infrastruktúrája egy ilyen esemény megrendezéséhez, az emberek valódi gondjainak megoldásával pedig nem foglalkoznak” – sorolja. Ahogy mindenki más, ő is aggódik a turisták biztonságáért.

Brazília egyébként a második legszegényebb olimpiarendező, náluk csak Kína állt rosszabbul az egy főre eső relatív jövedelem terén, amikor 2008-ban megrendezte a pekingi játékokat. A pekingi olimpia azonban egy 1,3 milliárdos lélekszámú, dübörgő gazdaságú diktatúra kirakatprojektje volt, a mostani viszont egy hatodakkora, válságban tengődő országban lesz, ahol ráadásul a teljes politikai elit belebukni készül a korrupcióba. A helyzet súlyosságát érzékelteti, hogy másfél hónappal a játékok előtt Rio de Janeiro állam pénzügyi vészhelyzetet hirdetett, mert annyira kiürült a kassza, hogy már a rendőrök és orvosok bérét sem tudták fizetni. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy jegyeket vegyek az olimpiára, túl drágák nekem” – mondja Dennis Claudinho. A 27 éves építőmunkás ettől függetlenül nem bánkódik: örül a közlekedési fejlesztéseknek, szerinte a helyiek jól járnak az olimpiával.

Jellemző egyébként, hogy az alacsonyabb vagyoni rétegekbe tartozók inkább örülnek az olimpiának, míg a középosztálybeliek panaszkodnak rá, dacára annak, hogy előbbiek számára nagyobb érvágás a közpénzek átcsatornázása a kétséges megtérülésű gigaberuházásokba. Ennek egyik magyarázata, hogy az olimpia a 2003 óta hatalmon lévő Munkáspárt projektje, a kormánypárt pedig nagyon sokat tett a szegényebbekért, akik ezért az utóbbi idők korrupciós botrányait is megbocsátják a vezetőknek. (Fotó: Pilar Olivares / Reuters)

Wilson Alexandre, a favellában alkotó művész sem vett jegyet az olimpiára, mert túl drága. Ő úgy gondol a játékokra, mint egy nagy sportünnepre, amelyet az egész világon megülnek. Másfelől azonban nyugtalanítják az olimpiára költött pénzekkel kapcsolatos visszásságok, a korrupció, valamint az, hogy embereket lakoltattak ki a játékok miatt a szegényebb városnegyedekből.

Ez utóbbi talán az egyik legfájóbb pont a legtöbb riói szemében: annak idején azt várták, hogy az olimpia apropóján végre megoldanak majd egy csomó évtizedes problémát a városban. Ehelyett azonban a játékok előkészületei csak tovább mélyítették a szakadékot a szegények és a gazdagok között: az építőcégek jól jártak, az átlagemberek azonban csak néhány túlárazott, az eredeti terveknél viszont jóval szerényebbre sikerült infrastrukturális fejlesztést kaptak az irdatlan összegekért – ahogy erről az Atlantic is írt egy szép hosszú cikket.

(Fotó: Pilar Olivares / Reuters)