Líbiában már két éve tartja magát az Iszlám Állam (IS) helyi tartománya a Szirt városa körüli kétszáz kilométeres partszakaszon. A dzsihádista szervezetnek – Jemenhez, Szíriához, Irakhoz és Afganisztánhoz hasonlóan – itt is egy felbomló állam repedéseiben sikerült megvetnie a lábát. Líbiában Moammer Kadhafi diktátor 2011-es – aktív nyugati segítséggel történt – megbuktatása után ugyanis a felkelőknek nem sikerült megtartani az állam egységét, a választás után két kormány alakult, két fővárossal, két parlamenttel. Az egyik az ENSZ által el nem ismert, de Törökország és Katar által támogatott mérsékelt iszlamista Líbia Hajnala Tripoli központtal, illetve az ENSZ által legitimnek tekintett Méltóság nevű formáció Tobrukban. Ráadásul a két központ mellett még mintegy 500 milícia maradt fegyverben – sokuk radikális iszlamista ideológiával és al-Kaida-támogatással –, a mélysivatag törzsei pedig függetlenné válva különháborúba kezdtek egymással.

2014 őszén a dzsihád 300 szíriai veteránjából, illetve helyi radikális szervezetekből alakult meg az Iszlám Állam helyi tagozata, mely azonnal a szervezet hírnevéhez méltó kivégzésekbe és terrorakciókba fogott. Az IS legnagyobb fogása a Bengázi-öböl partján fekvő nyolcvanezres Szirt volt, ahonnan kiindulva sikerült ellenőrzése alá vonnia egy kétszáz kilométeres partszakaszt.

A néhány száz fős milícia pár hónap alatt 5-6000 fős hadsereggé duzzadt, miután a maghrebi és fekete-afrikai szélsőségeseknek 2015-től már nem kellett Szíriáig elmenniük, hogy csatlakozzanak a kalifátus seregéhez. A líbiai káoszt éveken át tehetetlenül néző Nyugatot végül három esemény késztette cselekvésre: megindultak a Tunéziában üdülő turisták elleni terrortámadások, melyek elkövetőiről kiderült, hogy Líbiában képezték ki őket; megindultak a menekültek, és az európai döntéshozók szeme előtt azóta ott lebeg annak rémképe, hogy a Zuvara és Gallabulli kikötőiből kifutó lélekvesztőkön az IS fanatikusai is ott lapulnak; és persze a legfontosabb: az Iszlám Állam elkezdte abajgatni a nyugati olajérdekeltségeket, és több jel is arra utalt, hogy ellenőrzése alá akarja vonni a Bengázi-öböl „olajfélholdját”.

Így azután az ENSZ hathatós nyomására a két, gyakorlatilag háborús viszonyban álló kormány kiegyezett egymással, és megalakították a „Nemzeti Egyetértés Kormányá”-t, mely erőforrásait az Iszlám Állam kipurgálására fordíthatja. A Nemzeti Hadsereg májustól egyre komolyabban vetette bele magát a Szirt környéki harcokba, amihez a nyugati hatalmak – az iraki mintát követve - eleinte fegyverekkel, kiképzőkkel,majd később légi támogatással és kommandós akciókkal járultak hozzá. A városban azonban így is csak házról házra tartó küzdelemben tudtak előrenyomulni a szövetséges milíciák.