A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat 1991-ben hozták létre. Az állami támogatás célja, hogy „segítse az önálló művészeti tevékenységet folytató, tehetséges fotográfusok pályakezdését, alkotómunkáját, fejlődését, és kedvező feltételeket teremtsen a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek létrehozásához”. A Capa Center kiállításán az ösztöndíjprogram eredményeit nézhetjük meg: a képeket, amiket ösztöndíjas korukban készítettek a ma már nevesnek számító fotósok.
És ahogyan az lenni szokott: ennyi év távlatából derült ki, hogy a dokumentációval igencsak el voltak maradva, ugyanis az ösztöndíj feltétele a képek fizikai bemutatása volt, a digitális rendszerezés elmaradt. A mostani kiállítás egyben az évforduló alkalmából létrejött archívum is, az ösztöndíjasok teljes névsorával, és egy kétnyelvű, online adatbázissal, ami a kiállítás után is kutatható marad, és ahol egyben lehet szemlélni a díjban részesült fotósokat – még pályakezdő korukból. Az ösztöndíj negyedszázados története során több mint száz fotós kapta meg az ösztöndíjat egy, kettő vagy akár három évre.
A Capa Center három termében csak egy-egy szelet mutatkozik meg. Akik 25 évvel ezelőtt még pályakezdőnek számítottak, ma már megkerülhetetlen figurái a magyar fotózásnak, ők a 1991–2001 teremben láthatók; a 2001–2010-es időszak ösztöndíjasai is mára már befutott fotósok; szintén külön teremben állították ki őket, a 2010 utáni alkotóknál viszont jelen idejű a pályakezdés, ezért ők is külön termet kaptak – írják a kiállítás összefoglalójában a kurátorok, Gellér Judit és Zsámboki Miklós.
„A történetek pereméről, a létezés kültelkeiről tudósítanak minket Szilágyi Lenke képei.” Ezt Forgács Zsuzsa írta a Beszélőben Szilágyi Lenke sorozatáról. (Fotó:
Szilágyi Lenke / Pécsi József ösztöndíj)
Az előtérben játékok, a háttérben Budapest, a kettő mégis egynek látszik. A képek camera obscurával készültek, Polaroid 55-re fényképezve. (Fotó:
Bozsó andrás / Pécsi József ösztöndíj)
Telek Balázs többször nyert Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, megkapta a Balogh Rudolf-díjat, a magyar fotós szakma legnagyobb elismerését is. 2015-ben áprilisban még camera obscura workshopot tartott, májusban kiállított szülővárosában, augusztusban elkapott egy fertőző betegséget, amiből nem tudott felgyógyulni, és szeptemberben meghalt, 41 évesen.
Nagyképben emlékeztünk rá.
(Fotó:
Telek Balázs / Pécsi József ösztöndíj)
„Ezen a kiállításon agresszíven a kép közepére kerülnek azok a szűrők, amik döntően befolyásolják, miként tekintünk a képre. Az egymáshoz nem illeszkedő szegmensek kollázsszerű alkalmazása első ránézésre a szürrealizmust idézi” – írja Gyenis Tibor Vidéki kirándulás című sorozatáról. (Fotó:
Gyenis Tibor / Pécsi József ösztöndíj)
„A Pécsi József ösztöndíj nekem nagyon fontos volt. Mikor megkaptam, felmondtam a munkahelyemen és elhatároztam, hogy tényleg a projektemen fogok dolgozni. Először és eddig utoljára fordult elő, hogy csak a fotózásra tudtam koncentrálni. Felhőtlen és boldog időszak volt és elég hosszú ahhoz, hogy megértsem: nem csak a fotózás, de a szerkesztés is ugyanolyan fontos abban, amit keresek. 3 év ösztöndíjas munkájának köszönhetően jelenhetett meg Formaságok című fotóalbumom, egy kelet-európai utazás elég szubjektív dokumentációja.”
Erdei Krisztina-nagyképünk itt. (Fotó:
Erdei Krisztina / Pécsi József ösztöndíj)
„Régóta terveztem, hogy fotóanyagot készítsek a vidéki Magyarországról. Amikor két éve nyáron meghallottam egy Family Frost-kocsi kürtjét, eldöntöttem, hogy fel akarok ülni egy ilyen autóra. Ezzel kellene átutazni az országon. Tavaly nyáron a hálózat különböző hűtőkocsijain ötezer kilométert tettem meg” – írta 2006-ban az Index fotórovatának vezetője, Barakonyi Szabolcs. (Fotó:
Barakonyi Szabolcs / Pécsi József ösztöndíj)
„Sorozatomban szeretném megragadni és tanulmányozni az elmúlt évtizedekben végbement társadalmi átalakulás jegyeit, melyeket a (nyaraló-) emberek, s a környezetük változása is magában hordoz. Szeretném megidézni a múltat a nyaralókban talált tárgyak, ruhák, fotók, és „szokások” segítségével, dokumentálni az itt felejtett életérzést, mely napjainkat is más megvilágításba helyezi” Hermann Ildi
tetoválásos képeit,
Saul-fotóit és a
Nyaralókat is feldolgoztuk Nagyképben.
(Fotó:
Hermann Ildikó / Pécsi József ösztöndíj)
„A képeken szereplő minden hely és tárgy teljesen valóságos, nem használok montázst, vagy digitális trükköket. Valójában a képek performance-ok dokumentációi, amit kifejezetten a kamerának hozunk létre.” A sorozat címe: Y,
Kasza Gáborról készült Nagyképünk itt. (Fotó:
Kasza Gábor / Pécsi József ösztöndíj)
Pályi Zsófia témája a magyar tenger, a Balaton volt. „Ez a hosszú távú dokumentarista projekt a Balatonról, Közép-Európa legnagyobb taváról szól. A képek hordozzák azt a kelet-európai hangulatot, ami évről-évre tűnik el a modernizáció következtében.” (Fotó:
Pályi Zsófia / Pécsi József ösztöndíj)
„Fiatal nők és gyümölcsök közös portréit készítem el, minthogy São Paulo – ott születvén – számomra a termékenység és a fogantatás jelképe, mind fizikai és szakrális értelemben.
A műtermem utcai terek, többnyire kék sarkok és falak szolgálnak háttérül” – írta pályázatában Ember Sári. (Fotó:
Ember Sári / Pécsi József ösztöndíj)
„Sorozatomban Magyarország és Ausztria, Szlovénia és Szlovákia 1137 km hosszúságú határait dokumentáltam, amelyek a schengeni egyezmény keretében 2007. december 21. óta nyitottak. Tájképek, amelyek bárhol készülhettek volna, de mégis pont ott, épp a határ mentén, a senki földjén, elveszett falvak mögötti területeken születtek.”
Péter Ildikó teljes sorozata Nagyképünkben. (Fotó:
Péter Ildikó / Pécsi József ösztöndíj)
„Pécsi József ösztöndíjam első félévében a tanyasi élet változatosságát és az ott lakók életének sokszínűségét kívántam bemutatni. Második félévi munkatervemmel arra pályáztam, hogy folytassam anyagomat és tovább árnyaljam a pusztai életről kialakult képet. Fél éves munkám során többször visszatértem a gyulai, kecskeméti, nyíregyházi és fülöpházi tanyavilágba olyanokhoz, akiket eddig fotóztam, illetve több új családdal kerültem kapcsolatba, hogy dokumentáljam őket, mindennapjaikat és környezetüket” – írja a HVG fotósa, Stiller Ákos pályázatában. (Fotó:
Stiller Ákos / Pécsi József ösztöndíj)
„Ahogy jöttem-mentem a félreeső kerületekben, szürreális, fura dolgokat láttam, úgyhogy fényképeztem.” Bartha Máté utcai fotóiból könyv is megjelent Common Nature címmel 2014-ben,
Nagyképünket itt találja. (Fotó:
Bartha Máté / Pécsi József ösztöndíj)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
