A 25 millió lakosú Ghána néhány fokra fekszik az Egyenlítőtől. Valószínűleg mindenki hallott már róla, ha másért nem is, egy-egy korábbi futball-világbajnokság miatt. Az európai emberek többsége sosem jut el a nyugat-afrikai államba, amiről jó eséllyel csak annyit gondol, hogy fekete bőrű, szegény emberek lakják. De vannak azért, akik valamiért (leginkább a pénz miatt) arra adják a fejüket, hogy a „fejlett Nyugatról” a Togó, Elefántcsontpart és Burkina Faso által határolt országba költözzenek. Egy fiatal belga fotós, Tomas Bachot hét hétig követhette a Ghánában élő obrunik”, azaz külföldiek életét. 

A fotós egy korábbi barátnője miatt került kapcsolatba a Ghánában élő gazdag fehér emberek világával. A lány anyja Belgiumból, apja Ghánából származik, ketten alapítottak egy tisztítószerekkel foglalkozó céget. Bachot volt barátnője sosem ült nyilvános buszon. Vagy sofőr, vagy a szülei furikázták a házuk, az iskola és a pláza között. Ghánában az egy főre jutó GDP nagyjából ötöde a magyarországinak. „Ezek nem is tudják, mi a különbség a quattro formaggi és a quattro stagioni között” – magyarázta egy nyugati férfi az étteremben a pincérnek. Ghána egyik tengerparti városában járunk, Accrában.

A város francia pékségében 6 euró, azaz közel kétezer forint egy mozzarellás szendvics. A Ghánában élő fehér emberek általában megengedhetik maguknak, hogy sofőrjük, bejárónőjük legyen. Az országban hatalmasak a gazdasági egyenlőtlenségek, a nyolcvanas évek végén itt még gyakoriak voltak az éhínségek. A rossz minőségű utak miatt Ghánában is a terepjáró a menő a gazdagok között. Bachot azt írta: kis túlzással több terepjárót látott, mint embert. Az obrunik lakóhelyeire a magas falak és a drótkerítések mellett 24 órás járőrszolgálat vigyáz. „Természetes, hogy elszeparáljuk magunkat a helyiektől” – idézte fel Bachot a ghánai holland iskola tanítónőjének szavait. Az Egyenlítő közelsége miatt Ghánában éjszaka is 30 fok van, ezért az európai ember légkondicionáló mellett, paplan alatt alszik.

Amikor Bachot megmutatta a képeket az alanyainak, egy család kifogásolta, hogy koloniális keretbe helyezte őket. A Ghánába költöző gazdag fehérek nem szeretnek lemondani egyik kedvenc kikapcsolódásukról, a golfról sem. Bachot szerint egy egész kis külön világot építettek fel itt az európaiak. Elkapott beszélgetés az éves belga parti előtt: „Tavaly nyáron felépítettük az Atomiumot a kertben.”

Héthetes kintléte alatt ő is csak belga tévét nézett és flamand ételeket evett. Volt barátnője szinte csak külföldi barátnőket szerzett Ghánában, pedig a francia iskola, ahova járt, nem tartozott a legexkluzívabbak közé. A helyi amerikai iskolába már magasabb a belépési küszöb: az éves tandíj 20 ezer dollár, azaz több mint 6 millió forint lehet.