Index Vakbarát Hírportál

Almazöld ajtóra írt versektől a nagyregényig: Szabó Magda

Szabó Magda költőnek indult, első verseit anyjának kiabálta. Már ismerte a betűket, amikor otthon egy almazöld ajtóra kezdte jegyezni a rímpárokat a magasságvonalak mellé, iskoláskori hosszabb költeményei egy pepita füzetbe kerültek. Szülei számára hétköznapi jelenség volt mindez, hiszen mindketten közeli kapcsolatban álltak az irodalommal. „Az a gyanútlanság, amellyel azonnal odaengedtek későbbi pályám arénájába, az az önfeledtség, amellyel végigélvezték verskísérleteimet, ahogy nem biztattak, hogy akkor is írjak, ha éppen nem volt kedvem, de nem is tiltották, ha látták, hogy ezzel foglalkozom, gyanútlanná és szabaddá tette a gyerekkoromat. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy hivatásos író lesz vagy legyen belőlem, hiszen anyám novellái, meséi meg-megjelentek a helyi lapokban, de sose sikerült kitörnie a háztartás köréből, miért sikerülne hát nekem, jogász apám pláne nem is kívánkozott írónak, legfeljebb asztalosnak vagy kertésznek, s igazán csak a saját örömére írt”- áll az Ókútban. A második világháborút követően lett hivatalosan költő, majd a hamarosan elkövetkező kényszerű hallgatás évei alatt a fióknak írt, és az ötvenes évek végétől megjelenő regények tették Magyarország kedvenc írónőjévé. A költészet napján a Jaffa Kiadótól kapott tíz, jobbára ismeretlen fotóval emlékezünk a száz éve született, tíz éve elhunyt költőből regény- és drámaíróvá lett Szabó Magdára.

Az idézetek Szabó Magda digitalizált műveiből származnak.

2017. április 13-án, ICON – SZABÓ MAGDA címmel centenáriumi est lesz a Várkert Bazárban,ahol Szabó Magda gyűjteményes verseskötetének bemutatójára és pódiumbeszélgetésre is sor kerül. Erről itt olvashat többet.



Rovatok