Rendőr a tiszta szobában, Bruce Lee a falon
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A szocialista állam rendjének ifjú őre tettrekészen üldögél a tiszta szobában, feje fölött kereszt és szentképek; félrecsúszott arcú mamuszos postás ideális levélhordók posztere alatt; kitömött bagoly őrzi a porcelán teáskészletet és a műanyag nippeket, a kemencepadkát elfoglalta a televíziókészülék, másnál már Bruce Lee mosolyog. Többé-kevésbé a mi múltunk is visszaköszön arról a lengyel szociofotó-sorozatról, ami az egyik leghosszabb, sokáig ismeretlen művészeti projekt lehet Európában.
Az itt látható néhány fénykép a hetvenes és nyolcvanas években készült Lengyelországban, egy már csak mérete miatt is impozáns sorozat részeként. A fotózással csak élete második felében, negyvenes éveitől komolyan foglalkozó Zofia Rydet mániákus vállalkozásából származnak: a fotós 1978-ban, 67 évesen kezdett lakásbelsőket, kis üzleteket és portákat fotózni a lengyel vidéken, mindig a lakóival, dolgozóival, gazdáival együtt, hogy megörökítse a mulandóságot és benne az embert, környezetével együtt.
A Szociológiai vizsgálatnak elkeresztelt művészi dokumentáció több lett, mint egyszerű szenvedély: Rydet három évtizeden át, szinte a haláláig gyarapította a gyűjteményt, mely így is befejezetlen maradt, de a koncepció alapján azt elvileg sem lehetett volna befejezni. Több, mint 20 ezer képet készített, a maga nemében bizonyára ez az egyik legnagyobb a XX. századi fotóművészetben. Alapmódszere ugyanaz volt ebben a három évtizedben: a portrét álló embereket egy fal előtt, széles látószögű lencsével, erős, a lakberendezés részleteit kiemelő vakuval fényképezte.
Saját gyermek híján porcelán vagy műanyag hercegkisasszony a nappali díszhelyén, a baba fejéből szobapálma sarjad, a modern sarokban felmatricázott zenelejátszó és tévékészülék, természetesen terítőn: a hetvenes évek Magyarországán is lehetnénk akár, bár a népi csergével leterített karosszékekből minket néző ifjú pár - a férj mondjuk esti iskolába járó fiatal melós, a feleség iskolai könyvtáros - arckifejezésében mintha lenne valami szlávos. (Fotó:
Zofia Rydet)
Vaskályha és postásbicikli, köztük mezítlábas menzeli figura, papucsban és egyenruhában, különféle ferdeségek által kiegyensúlyozva, itt főszereplő. A megfelelő megjelenést ismertető poszter ma komoly találat lehetne egy turistákra szakosodott krakkói vintage shopban, itt a szobácska egyetlen dísze. Az asztalon halkonzerv vagy löncshús, mellettük valami gonosz ital. A szekrény tetejére állított vekker szerint, ha ketyeg még, hamarosan dél lesz, közeledik az ebédidő. (Fotó:
Zofia Rydet)
“Az ember hiteles ábrázolása hétköznapi környezetében, abban, amit maguknak hoznak létre, ami egyszerre díszít - a ház enteriőrje -,és jeleníti meg a pszichét” - határozta meg célját Zofia Rydet. Száznál több lengyel faluból, kisvárosból származik a Szociológiai vizsgálat legtöbb képe, főleg a Kárpátok északi lábánál lévő Podhaléból és Felső-Sziléziából, valamint a fenti, litván határhoz közeli Suwałkiból. (Fotó:
Zofia Rydet)
Ifjú rendőr a hagyományos paraszti tiszta szoba némely funkcióját még őrző helyiségben, a szent családot, mint Krisztust a latrok, jobbról-balról minisztériumi oklevelek veszik körbe. (Fotó:
Zofia Rydet)
Emerson Fittipaldi, The Osmonds, márkás nyugati italok és saját bukó a szekrénysor előtt. Rydet időnként belenyúlt a környezetbe: a felvétel előtt némileg átrendezte a szobában lévő tárgyakat, kisebb kompozíciót hozott létre az asztalon lévő dolgokból, egy-egy fotót a falon áthelyezett. (Fotó:
Zofia Rydet)
A több évtizedes szociofotózás ötlete egy gyárlátogatás során fogalmazódott meg a fényképésznőben. A Jelcz-i teherautógyárban (van itt magyar szál, többek között a Csepel saját modelljeire is a Jelcz fülkéit szerelték sokáig) megbabonázta a sok kis munkaállomás, az uniformizmus és az egyéniesítés keveréke: az eredetileg azonos méretű és kinézetű blokkokat a munkások itt is a maguk képére formálták, újságkivágásokkal, szentképekkel, családi fotókkal, erotikus poszterekkel tették a magukévá. (Fotó:
Zofia Rydet)
Rydet úgy döntött, a tárgyakkal és képekkel elsajátított teret fogja dokumentálni az otthonokban is. Az építészet és a személyes tárgyak, valamint a lakók közötti kapcsolatok érdekelték mindenekelőtt, az, ahogy a személyes ízlés, a politikai szlogenek és a hit megjelenik a házakban. (Fotó:
Zofia Rydet)
Bruce Lee Lengyelországban. A zakopanei naptár szerint 1982-ben járunk, a hadiállapot évében, amikor Jaruzelskiék katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, több helyen és alkalommal a sztrájkoló munkások közé lőtte, majd törvényen kívül helyezték a Szolidaritást is. (Fotó:
Zofia Rydet)
Melegszendvicssütő, avagy “gasztronómiai kioszk” - ma street food lenne, ha lenne. Bár a 20 ezer kép közül a legtöbb lakásbelsőkről készült, a Szociológiai vizsgálatnak valójában három lába volt: az enteriőrök mellett volt egy “eltűnő szakmák” ciklusa is. A fotográfus ehhez a munkahelyükön készített felvételeket az ott dolgozókról. Kis műhelyek, helyi szolgáltatások, falusi üzletek főleg - olyan kisipari és kiskereskedelmi egységek, amelyeket a szocialista gazdasági fejlesztés ideológiája meghaladottnak és előbb-utóbb eltüntetendőnek gondolt. (Fotó:
Zofia Rydet)
Fordászműhely a vaskályhán teáskannával és kávéfőzővel, a rádión csendélettel, a falon Krisztussal és Máriával. (Fotó:
Zofia Rydet)
Az Asszonyok a küszöbön sorozat jelentette a dokumentarista projekt harmadik oszlopát. Háziasszonyok, munkásnők, parasztasszonyok otthonuk bejáratánál - Rydetet különösen érdekelte az a néhány jellegzetes póz, amit az asszonyok látszólag öntudatlanul felvettek, miközben portrét készített róluk. (Fotó:
Zofia Rydet)
(Fotó:
Zofia Rydet)
(Fotó:
Zofia Rydet)
(Fotó:
Zofia Rydet)
A kevés színes fotó egyike a sok fekete-fehér között. Rydet túlzásnak, túl tudományosnak érezte a szociologizáló címet, évtizedes vállalkozása inkább a művészi katalogizálás hagyományát követi, de mániája lett. Mindig nála lévő fényképezőgépével egyre türelmetlenebbül járta a a lengyel kistelepüléseket. Egyes tárgycsoportok különösen foglalkoztatták: tévékészülékek, konyhai tapéták, szekerek, és az itt is látható régi színezett esküvő fotográfiák. Az idős fényképész időnként visszatért ugyanoda, hogy dokumentálja a vidéki Lengyelország átalakulását, de a negatívok későbbi sorsa már nem nagyon érdekelte, általában nem is hívta elő őket. A képek nyomtatásban csak jóval a halála után voltak először láthatók: előbb a Varsói Modern Művészeti Múzeumban, most pedig Franciaországban, Tours-ban és a Pompidou Központban. (Fotó:
Zofia Rydet)
A Szociológiai vizsgálat további képeit és kapcsolódó anyagait a zofiarydet.com-on lehet látni, a fotós képeiből pedig a Párizsi Jeu De Paume galériában nyílt kiállítás.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!