Index Vakbarát Hírportál

Havanna magyar szemmel egy csoda!

Bánkuti András a magyar fotósélet egyik aktív és meghatározó szereplője. 1995-től a HVG fotórovatának vezetője volt, másfél évtized alatt az ország egyik legerősebb csapatát kovácsolva össze. 1998-tól a Fotóriporter magazin főszerkesztője, a Magyar Fotográfusok Házának egyik alapítója. Neki köszönhetjük a sajtófotó-kiállításokhoz kapcsolódó Az év fotói könyvet is. Kuratóriumok, szakmai szervezetek vezetőségének állandó tagja. Első gyakornokoskodása óta számos szerkesztőség fotóriportere volt már, jelenleg a Digitális Fotó Magazin főszerkesztője. Évekig követte a Győri Balett életét, fotózott szkinhedeket, punkokat és Mátyás téri prostituáltakat. A kilencvenes években rendszeresen jelentek meg fotói a New York Timesban és a Guardianben. Legutóbb Kubában járt – a karibi országban készült képeiből válogattunk.

Sehol egy ingerült szó, egy rossz megjegyzés, csak nevetés, zene. Pedig nagy a szegénység. Havanna egyes kerületei romvároshoz hasonlítanak, a szecesszió és az amerika art deco nyomai a házakon megejtő szépségű múltról beszélnek. A tűzfalakon Fidel Castro, Che Gevara és José Marti portéi, és a tőlük vett idézetek olvashatók különféle Kubát éltető szlogenek mellett. A főváros forgalma egy álmos vidéki magyar kisvároséhoz hasonlít, kivéve a világ minden színében pompázó rozsdamarta amerikai old timereket. Kuba lassan változik, már látni a kezekben mobiltelefont, itt-ott van internet, néhány magánvállalkozás is feltűnt: az óriási turistaáradat miatt megengedett a szobakiadás, és van már Airbnb is. És mindennek megkérik az árát: a kettős fizetőeszköz-rendszerben a külföldiek számára fenntartott valutát, a CUC-ot egy az egyben váltják az Euróval.

Különös zárt világ, keveréke a mi régi szocialista múltunknak és a karibi világ attitűdjének. Egészen addig ilyen is marad, amíg az amerikaiak és a nemzetközi nagyvállalatok vissza nem térnek. (Bánkuti András)  



Rovatok