„Ebben a korszakban digitális technika nem lévén még mindenki filmre dolgozott. A polaroid egyfajta próbája volt a később filmre rögzített végső vizuális tartalomnak, amely segítette az alkotókat és a megrendelőt” – írja Szatmári Gergely a könyv ismertetőjében. 

A vizuális kultúra is egy érdekes átalakulási folyamaton ment keresztül. A régi vizualitás keveredett a beáramló nyugati vizuális kifejezési módszerekkel. (…) Ma, 20 év távlatából már időszerű egy autonóm alapon és megközelítésen nyugvó reflexió. A képek légüres térben lebegnek, hiszen az őket létrehozó aura megszűnt és kontextusuk elenyészett. Meghatározó headline nélkül saját, önálló, mindentől elkülönülő, csak bennük rejlő jelentéstartalom az egyedül kulcs az értelmezésükhöz. Ebben a vákuumban még inkább szembeötlő az abszurditásuk.