Régen minden jobb volt. Az emberek nem voltak ennyire paranoiásak, ha fényképezőgépet láttak, nem nyomkodták állandóan a telefonjaikat az utcán, és egyáltalán, kimozdultak inkább ahelyett, hogy otthon ültek volna az internet előtt. Erre a koncepcióra építette fel fotókönyvét a 70-80-as évek Amerikájáról Sage Sohier, aki azokban az évtizedekben pályakezdő, fiatal fotósként járta Boston utcáit.

Én egészen biztos vagyok benne, hogy abban az időben ugyanezeket mondták el az akkor első fénykorát élő televízióról vagy a rádióról vagy a kazettás magnóról, de fogadjuk el a fotós összehasonlítását, mert akkor kelnek igazán életre a képei.

Sage mozgalmas fotói a kor teljes társadalmképét felrajzolják az utcagyerekektől kezdve, a bevándorlók első generációs leszármazottain át a közép-és felsőbb osztályokig. Ne csak az arcokat figyeljék. Fontos a képeken látható környezet is, legalább annyit el lehet tölteni a földön vagy a háttérben heverő tárgyak elemzésével, mint az egymás számára ismeretlen vagy ismerős emberek közti interakciók megértésével. A zsúfolt utcai jelenetek vagy az idegenek házaiba belépő intim pillanatok pedig görbe tükröt tartanak a digitális kor bezárkózó embere elé.