Minden család tele van legendákkal

Az én házam az én váram című anyagában Magócsi Márton a saját 2017-ét fotózta le, és közben érezte, hogy visszajönnek azok az élmények, amiket szülei és nagyszülei is átéltek, ezzel pedig mintha Magyarország utóbbi évtizedeit is összefoglalná.

„Minden család tele van legendákkal. Néhány igaz, sokuknak van némi valóságalapja, de a legtöbb csak legenda. Ettől még az utóbbi években úgy éreztem, hogy a családi legendáink környezete, a szüleim és nagyszüleim élményei visszatérnek az életbe körülöttem. Nagyon szürreálisnak tűnt az egész. Jobb híján rég lejárt filmmel próbáltam meg dokumentálni a múlt és a jelen vélt keveredését, a talált nyersanyagot a barátaim, életem, családom és a jelen Magyarországának képeinek kitéve. Az eredmény a fényképezőgép által rögzített valóság, a nyersanyag véletlenszerű torzításainak és a saját önkényes narratívám (melyet itt nem béklyóz meg az újságírói törekvés a vélt igazság rögzítésére) egyvelege, egyfajta kreált bizonyíték. A képek hangulata évtizedekkel ezelőtti, a tartalmuk nagyon mai – írja Magócsi.

Az én házam az én váram című sorozatot április 9-ig lehet megnézni a budapesti Capa Központ projekttermében, minden nap 11 és 19 óra között.

Sukoró, szomszéd, 2017.

A szüleim nyaralójában ki tudok kapcsolni, újra gyereknek érezhetem magam, kivéve, ha a szomszéd vasárnap hajnali hatkor kezdi renováltatni a medencéjét. Amikor Apa és Anya megvették a kis vidéki házat a nyolcvanas években, szőlők vették körül, és ide jártak belső emigrációba vonulni. (Fotó: Magócsi Márton)

Budapest, BMW, 2017.

Nem szépek ezek a garázsok a Normafánál, de a célnak megfelelnek. Az se volt szép, hogy a nagyapámnak a második világháborúban be kellett szolgáltatnia hadicélokra az autóját. De legalább az életét el tudta rejteni egy kis sufniban, azt nem kellett beszolgáltatnia hadicélokra. (Fotó: Magócsi Márton)

Budapest, kanadai pomeló, 2016.

A mi kanadai nagybácsink hamburgi volt, és mintha Floridában is lettek volna 56-ban elszármazott rokonok. A Bounty csokiknak mindig nagyon örültem, amikor, már a kilencvenes években, a nagybátyám újra hazalátogathatott. (Fotó: Magócsi Márton)

Derecske, focilabda, 2017.

Mintha ismerték volna a jövőt, amikor ezt az óriás focilabdát építették Derecskén. A nagymamám mindig mérges volt édesapámra és nagypapámra, amikor a hatvanas években ellógtak együtt focimeccsre. (Fotó: Magócsi Márton)

Budapest, Győztes, 2017.

Ha a szüleim baráti köre bármilyen versenyt rendezett a gyerekeknek, annyi kategóriát csináltak, hogy mindenki kapjon érmet és győztes lehessen. Baromi csalódott voltam az első valós versenyemen a második helyem miatt. (Fotó: Magócsi Márton)

Budapest, költözés, 2017.

A domb ahol a bontógép áll az, ahol megkérdeztem a feleségemet, aki még csak a barátnőm volt, hogy összeköltözünk-e. A dombot is lebontották, mert valaki, aki az általános vélekedés szerint nálunk fontosabb, szintén fejébe vette, hogy költözködni fog. (Fotó: Magócsi Márton)

Nagykónyi, játszótér, 2016.

Az első tapasztalatom a Nyugatról a nyolcvanas évek közepén az volt, hogy Hamburgban milyen jók a játszóterek. A szüleimben legélénkebben a Kelet- és Nyugat-Németország közötti senkiföldje él ugyanerről az útról. (Fotó: Magócsi Márton)

Biharkeresztes, kamionok, 2017.

Megpihentek az úton kelet és nyugat között a román határhoz közel. A nagymamám osztrák volt. A családnak mindig volt egy Nyugaton élő része keleti gyökerekkel és kapcsolatokkal, és egy Keleten élő része nyugati gyökerekkel és kapcsolatokkal. (Fotó: Magócsi Márton)

Lyukóvölgy, Menekülés, 2017.

Azt mondták, egy nőt próbálnak anyaotthonba vinni az őt bántalmazó férje elől. A családi legenda szerint 1956 után nagyapám már megszervezte édesanyám családjának menekülését Ausztriába, de a nagynénémnek tüdőgyulladása volt, és a nagyapám nem volt hajlandó beteg gyerekkel utazni egy teherautó platóján. (Fotó: Magócsi Márton)

Budapest, 1989, 2017.

Amerikában éltünk két és fél évig pont a rendszerváltáskor, a szüleim a CNN-en figyelték az eseményeket feszült reményteliséggel. Bennem semmi se maradt meg az itthoni eseményekből, egyedül a halott Ceausescu képe égett be, pedig külön szóltak a szüleim, hogy ne nézzek oda. (Fotó: Magócsi Márton)

Miskolc, nehézipar, 2017.

Miskolcon és környékén a nehézipar nagy része leépült a rendszerváltás után. Anyai nagyapám építőmérnökként a második világháború után hétköznaponként Miskolcon élt és dolgozott, hogy kiépüljön a kommunista nehézipar. (Fotó: Magócsi Márton)

A kiállítás egyik szokatlan eleme egy diavetítő, ami felváltva vetíti Magócsi saját fotóit, illetve a családi képeket, minden megkülönböztetés nélkül. Ezt ezzel a videóval tudjuk a legjobban visszaadni: