A tigris és társai velünk együtt bandukolnak a kihalás felé
Wildlife Photographer of the Year 2018
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
2009-ben a szelíd farkas, 2017-ben a kitömött hangyász miatt tört ki a botrány az Év természetfotósa pályázat legjobbjai körül, pedig az anyatermészet az emberrel karöltve mindenféle extra trükk vagy beavatkozás nélkül is elképesztő dolgokra képes, legyen szó alkotásról vagy rombolásról.
Egy természetfotó attól lehet igazán jó, hogy nézőjét képes a szimpla esztétikai élvezeten túl is magához kötni, és mondjuk némi gondolkodásra késztetni a világban betöltött szerepéről és felelősségéről. A jó természetfotós pedig attól igazán jó, hogy képes ilyen képet készíteni csalás nélkül. Az idei legjobbak, úgy tűnik, ilyenek, mert az alábbi válogatásban szereplő fotók – a szemünkbe néző fenséges oroszlán, a szeméttengerben úszó hal vagy a rácsok között élő maláj medve képe – előtt hosszasan és borzongva lehet időzni. A borzongás persze leginkább annak szól, hogy a fotók jó része idén is a természet ajándékainak elkótyavetyéléséről szól, arról, miképp tesszük visszavonhatatlanul tönkre mi, emberek ezt a Földnek hívott végtelenül színes, érzékeny helyet.
Idén 95 országból, 45000 fotóval neveztek az év természetfotósa pályázatra. A finalisták közül a legjobbnak ítélt fotó készítőjét október 16-án jelenti be a zsűri, a pályázat legjobb képeiből pedig a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás október 19-én.
Isak Pretorius (Dél-Afrika): Menő macska (Cool cat). Nőstény oroszlán iszik egy vízgyűjtő mélyedésből a zambiai Dél-Luangwa Nemzeti Parkban. A két hímből, öt nőstényből és öt oroszlánkölyökből álló falka tagja egy éjszakai bivalyvadászat utáni pihenőt megszakítva sétált a vízhez, hogy szomját enyhítse. A fotós teleobjektívvel, a túlpartról készítette a sás közül kibukkanó vadállatról a fenti portrét. (Fotó:
Isak Pretorius / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Paul Mckenzie (Írország/Hong Kong): Delta dizájn (Delta design). Afrikában és Dél-Ázsiában honos kis flamingók (Phoenicopterus minor) az Ewaso Ng’iro-folyó deltavidékén, Kenyában. A kis termetű (legfeljebb egyméteresre megnövő) vízimadarak Tanzániában, a rendkívül sós vizű Nátron-tó vidékén költenek, tollaikat a tavat tápláló Ewaso Ng’iro édes vizében tisztogatják a rárakódott sótól. (Fotó:
Paul Mckenzie / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Theo Bosboom (Hollandia): Egyszerű szépség (Simple beauty). Különleges mintákba rendeződött színes tengeri algák a skót Külső-Hebridákhoz tartozó Lewis-sziget fehér homokos partjainál. Ezek a vízinövények léghólyagjaik segítségével tudnak a vízfelszín közelében lebegni, így jutnak az éltető napfényhez, ami elengedhetetlen a fotoszintézishez. (Fotó:
Theo Bosboom / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Wayne Jones (Ausztrália): Az üvegház őre (Glass-house guard). Egy sárga törpegéb (Lubricogobius exiguus) őrzi otthonát, egy rég elhajított üvegpalackot, a Fülöp-szigeteki Mabini partjainál. A 3-4 centiméteresre megnövő halfaj a Csendes-óceán szubtrópusi vizeiben él, leginkább párokban. A képen látható hím úgy ítélte meg, hogy a tenger fenekére süllyedt hulladék tökéletesen megfelelő átmeneti lakás lesz kettőjük számára. Míg bent a nőstény lerakja ikráit, addig párja őrzi az üvegház bejáratát. (Fotó:
Wayne Jones / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Greg Lecoeur (Franciaország): Élet a szemét közt (Life among litter). A Histrio histrio (avagy Sargassum-hal) nevű különleges ragadozóhal a szubtrópusi óceánok lakója, előszeretettel bújik meg egy barna algaféle (a Sargassum) alkotta úszó szigetek ág-bogai közt - ebben rejtőszínei, rojtos bőrkinövései is segítik. A képen látható példányt egy indonéziai sziget partjainál fényképezte le a francia fotós. A Raja Ampat körüli vizek erős áramlatai az utóbbi időkben nagy mennyiségű hulladékot sodornak össze, a változatos összetételű szemét közt a ritka halfajta nem nagyon tudja hasznát venni rejtőzködő képességének. (Fotó:
Greg Lecoeur / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Tony Wu (USA): Szerelmet keresve (Looking for love). Ázsiai birkafejű ajakoshal portréja. Az ajakoshalfélék közül ez a fajta nő a legnagyobbra, az egyméteres hímek egymást lefejelve és harapva küzdenek a nőstények kegyeiért, a képen látható példány ezen harcok nyomait viseli fején. A Koreai-félsziget, Kína és Japán környéki vizekben élő halfaj érdekessége, hogy egyedei kivétel nélkül nőneműnek születnek, és csak később, egy bizonyos életkort és testhosszt elérve váltanak nemet. A hosszú életű és lassan növekvő halat a túlzott halászat sodorhatja a kipusztulás szélére. (Fotó:
Tony Wu / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Valter Bernardeschi (Olaszország): Pakompart uraság (Mister Whiskers). Ez a szuperközeli rozmárportré a Spitzbergák (Norvégia) egyik szigeténél készült. (Fotó:
Valter Bernardeschi / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Emanuele Biggi (Olaszország): Szemtől szembe (Eye to eye). A perui Paracas Nemzeti Rezervátum sivatagos partvidékén készült ez az életet és halált egyetlen jól elkapott pillanatba sűrítő fénykép. Az oroszlánfóka oszladozó tetemének szemén kikukucskáló perui iguána (Microlophus peruvianus) számára nemcsak táplálékot, de menedéket is biztosít az elhullott tengeri emlős. (Fotó:
Emanuele Biggi / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Christian Wappl (Ausztria): Úttörő (Trailblazer). Egy csaknem nyolc centiméter hosszú szentjánosbogár-lárva tör előre a talajt borító avaron Thaiföld egyik botanikus kertjében. A 33 másodperces expozícióval készült éjszakai fotón látható sárga csík a főként csigafélékre vadászó rovar által fél perc megtett utat mutatja, az általa kibocsájtott fény révén. (Fotó:
Christian Wappl / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Emmanuel Rondeau (Franciaország): Tigrisföld (Tigerland). Hím bengáli tigris szemez a vadcsapás mellé helyezett automata kamerával a Himalája egyik távoli erdejében, Bhután középső részén. Az ösvény, amin a veszélyeztetett ragadozó lopakodik, része annak az erdei úthálózatnak, ami az ország nemzeti parkjait köti össze. Sajnos a fakitermelés és orvadászat nincs tekintettel a bengáli tigrisekre, a legutóbbi számlálás idején már csak 103 példány élt belőlük Bhután erdeiben. (Fotó:
Emmanuel Rondeau / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Nicholas Dyer (Egyesült Királyság): Fejhosszal vezet (Ahead in the game). Afrikai vadkutyakölykök játszanak reggelijük - egy medvepávián - maradékával a zimbabwei Mana Pools Nemzeti Parkban. A veszélyeztetett afrikai vadkutyák jellemzően antilopokra, impalákra, kudukra vadásznak, de az utóbbi években többször is megfigyelték, hogy szokatlan módon páviánokat szemeltek ki eledelül. A furcsa és egyben veszélyes (a medvepáviánok nagytestű mindenevők) új szokásra egyelőre nincs magyarázat, a fotós beszámolója szerint a levadászott páviánból kilenc vadkutyakölyök lakott jól, mielőtt kezdetét vette volna az emberi szemmel morbidnak mondható labdajáték. (Fotó:
Nicholas Dyer / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Tertius A Gous (Dél-Afrika): Szurikátaszakasz (The meerkat mob). Félelem és reszketés a Namíb-sivatagban: egy kevéssé ismert kígyófélével, egy Anchieta-kobrával (avagy angolai kobrával) néznek farkasszemet ezek a szurikáták. A ragadozó hüllő két kölyökre vetett szemet, de a kotoréklakó kis emlősök összefogtak, és együttes erővel kergették el a kobrát: a felnőttek egy csoportja a megtámadott kölyköket menekítették biztonságba, míg egy másik csapat agresszív viselkedéssel megfutamította a kígyót. (Fotó:
Tertius A Gous / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Adrian Bliss (Egyesült Királyság): Látogatás az iskolában (School visit). Vörös róka áll gyermekméretű gázmaszkok közt az egyik pripjatyi iskolában. Az ukrajnai várost 1986-ban evakuálták teljesen a csernobili atomerőmű négyes blokkjában bekövetkezett katasztrófa miatt, az elmúlt több mint harminc év alatt a természet szép lassan visszafoglalta az elhagyatott, folyamatosan omladozó épületeket. Az erőmű körül kijelölt 30 kilométeres zónába látogatók gyakran találkozhatnak többek között rókákkal, hiúzokkal, vaddisznókkal, szarvasfélékkel, annak jeleként, hogy az ember által megsebzett majd elhagyott területeket a természet bámulatos módon képes meggyógyítani. (Fotó:
Adrian Bliss / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Emily Garthwaite (Egyesült Királyság): Szemtanú (Witness). Sanyarú körülmények között élő maláj medve egy indonéziai állatkertben. A világ legkisebb testű medveféléje délkelet-ázsiai erdőkben él, és ha nem parancsol senki megálljt az erdőirtásoknak, valamint az orvadászatnak és állatcsempészetnek, akkor a kihalás szélére kerülhet ez az emlős is. (A hagyományos kínai kuruzslásban csodálatos gyógyerőt tulajdonítanak a maláj medvék epeváladékának, csakúgy mint egy sor egzotikus állat egyéb testrészeinek.) A fotós beszámolója szerint a szumátrai állatkertben több maláj medvét is tartanak fogva megdöbbentően rossz körülmények között, a képen látható példány valósággal rettegett gondozójától, és mintha szabadulását remélte volna tőle, a fotós minden lépését igyekezett követni. (Fotó:
Emily Garthwaite / Wildlife Photographer of the Year 2018)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
